Als Gregor Samsa eines Morgens aus unruhigen Träumen erwachte, fand er sich in seinem Bett zu einem ungeheueren Ungeziefer verwandelt.

Amikor Gregor Samsa egy reggel nyugtalan álmokból felébredt, egy hatalmas rovarrá változott át az ágyában.

Er lag auf seinem panzerartig harten Rücken und sah, wenn er den Kopf ein wenig hob, seinen gewölbten, braunen, von bogenförmigen Versteifungen geteilten Bauch, auf dessen Höhe sich die Bettdecke, zum gänzlichen Niedergleiten bereit, kaum noch erhalten konnte.

A páncélosan kemény hátán feküdt, és amikor kissé felemelte a fejét, megpillantotta a dombos, barna hasát, melyet ívelt merevítők osztottak két részre, és amelynek tetején az ágytakaró, mely már majdnem lecsúszott, alig tudta megtartani magát.

Seine vielen, im Vergleich zu seinem sonstigen Umfang kläglich dünnen Beine flimmerten ihm hilflos vor den Augen.

Sok lába, melyek a teste többi részéhez képest szánalmasan vékonyak voltak, tehetetlenül lebegtek a szeme előtt.

»Was ist mit mir geschehen?« dachte er.

»Mi történt velem?« - gondolta.

Es war kein Traum.

Ez nem volt álom.

Sein Zimmer, ein richtiges, nur etwas zu kleines Menschenzimmer, lag ruhig zwischen den vier wohlbekannten Wänden.

A szobája, egy valódi, csak kissé túl kicsi emberi szoba, csendes volt a négy jól ismert fal között.

Über dem Tisch, auf dem eine auseinandergepackte Musterkollektion von Tuchwaren ausgebreitet war — Samsa war Reisender —, hing das Bild, das er vor kurzem aus einer illustrierten Zeitschrift ausgeschnitten und in einem hübschen, vergoldeten Rahmen untergebracht hatte.

Az asztal felett, ahol egy kibontott textilminta-gyűjtemény volt kiterítve - Samsa utazó volt -, ott lógott a kép, melyet nemrégiben vágott ki egy illusztrált magazinból, és egy szép, aranyozott keretbe helyezte.

Es stellte eine Dame dar, die, mit einem Pelzhut und einer Pelzboa versehen, aufrecht dasaß und einen schweren Pelzmuff, in dem ihr ganzer Unterarm verschwunden war, dem Beschauer entgegenhob.

Egy hölgyet ábrázolt, aki szőrme kalappal és szőrmesálralag kalapot viselt, egyenesen ült, és a néző felé emelte a nehéz szőrmemuffot, melyben az egész alkarja eltűnt.

Gregors Blick richtete sich dann zum Fenster, und das trübe Wetter — man hörte Regentropfen auf das Fensterblech aufschlagen — machte ihn ganz melancholisch.

Gregor tekintete az ablak felé fordult, és a borús időjárás - hallani lehetett az esőcseppek kopogását az ablakpárkányon - teljesen melankolikussá tette.

»Wie wäre es, wenn ich noch ein wenig weiterschliefe und alle Narrheiten vergäße,« dachte er, aber das war gänzlich undurchführbar, denn er war gewöhnt, auf der rechten Seite zu schlafen, konnte sich aber in seinem gegenwärtigen Zustand nicht in diese Lage bringen.

»És ha még egy kicsit aludnék, és elfelejtenék az összes őrültséget?« - gondolta, de ez teljesen kivitelezhetetlen volt, mert hozzászokott a jobb oldalon alváshoz, de jelenlegi állapotában nem tudta ezt a helyzetet elérni.

Mit welcher Kraft er sich auch auf die rechte Seite warf, immer wieder schaukelte er in die Rückenlage zurück.

Bármilyen erősen is próbálta a jobb oldalára fordítani magát, mindig visszadőlt a hátára.

Er versuchte es wohl hundertmal, schloß die Augen, um die zappelnden Beine nicht sehen zu müssen, und ließ erst ab, als er in der Seite einen noch nie gefühlten, leichten, dumpfen Schmerz zu fühlen begann.

Valószínűleg százszor is megpróbálta, lehunyta a szemét, hogy ne kelljen látnia a lábak rángatózását, és csak akkor hagyta abba, amikor egy még soha nem érzett, enyhe, tompa fájdalmat kezdett érezni az oldalában.

»Ach Gott,« dachte er, »was für einen anstrengenden Beruf habe ich gewählt!

»Istenem,« - gondolta -, milyen fárasztó szakmát választottam!

Tag aus, Tag ein auf der Reise.

Nap mint nap úton vagyok.

Die geschäftlichen Aufregungen sind viel größer, als im eigentlichen Geschäft zu Hause, und außerdem ist mir noch diese Plage des Reisens auferlegt, die Sorgen um die Zuganschlüsse, das unregelmäßige, schlechte Essen, ein immer wechselnder, nie andauernder, nie herzlich werdender menschlicher Verkehr.

Az üzleti izgalmak sokkal nagyobbak, mint otthon, és ráadásul még ez a rettenetes utazás is rám nehezedik, azzal a gondtalanul járó vonatokkal, a szabálytalan, rossz étellel, az állandóan változó, soha nem melegedő emberi kapcsolatokkal.

Der Teufel soll das alles holen!«

Az ördög vigye az egészet!«

Er fühlte ein leichtes Jucken oben auf dem Bauch; schob sich auf dem Rücken langsam näher zum Bettpfosten, um den Kopf besser heben zu können; fand die juckende Stelle, die mit lauter kleinen weißen Pünktchen besetzt war, die er nicht zu beurteilen verstand; und wollte mit einem Bein die Stelle betasten, zog es aber gleich zurück, denn bei der Berührung umwehten ihn Kälteschauer.

Érezte, hogy a hasa tetején enyhén viszket; lassan közelebb húzta magát az ágy széléhez, hogy jobban felemelhesse a fejét; megtalálta a viszkető helyet, ami sok apró fehér pöttyel volt borítva, de nem tudta megítélni, mi ez; és amikor egy lábbal meg akarta tapogatni a helyet, azonnal visszahúzta, mert a tapintás hűvös fuvallatot keltett körülötte.

Er glitt wieder in seine frühere Lage zurück.

Újra visszacsúszott korábbi helyzetébe.

»Dies frühzeitige Aufstehen«, dachte er, »macht einen ganz blödsinnig.

»Ez a korai felkelés« - gondolta -, teljesen őrültté tesz.

Der Mensch muß seinen Schlaf haben.

Az embernek aludnia kell.

Andere Reisende leben wie Haremsfrauen.

Más utazók haremszerű életet élnek.

Wenn ich zum Beispiel im Laufe des Vormittags ins Gasthaus zurückgehe, um die erlangten Aufträge zu überschreiben, sitzen diese Herren erst beim Frühstück.

Ha például délelőtt visszamegyek a fogadóba, hogy átírjam a megszerzett megbízásokat, ezek az urak még csak a reggelinél vannak.

Das sollte ich bei meinem Chef versuchen; ich würde auf der Stelle hinausfliegen.

Ezt meg kellene próbálnom a főnökömnél; azonnal kirúgnának.

Wer weiß übrigens, ob das nicht sehr gut für mich wäre.

De ki tudja, hogy ez nem lenne jó nekem?

Wenn ich mich nicht wegen meiner Eltern zurückhielte, ich hätte längst gekündigt, ich wäre vor den Chef hingetreten und hätte ihm meine Meinung von Grund des Herzens aus gesagt.

Ha nem kellene a szüleim miatt visszafogni magam, már rég lemondtam volna, odamentem volna a főnökömhöz, és elmondtam volna neki őszintén, amit gondolok.

Vom Pult hätte er fallen müssen!

Biztosan leesett volna a székből!

Es ist auch eine sonderbare Art, sich auf das Pult zu setzen und von der Höhe herab mit dem Angestellten zu reden, der überdies wegen der Schwerhörigkeit des Chefs ganz nahe herantreten muß.

Ez is egy furcsa módja a székre üléstnek és a dolgozóval való beszélgetésnek, aki ráadásul a főnök rossz hallása miatt nagyon közel kell, hogy legyen hozzá.

Nun, die Hoffnung ist noch nicht gänzlich aufgegeben, habe ich einmal das Geld beisammen, um die Schuld der Eltern an ihn abzuzahlen — es dürfte noch fünf bis sechs Jahre dauern —, mache ich die Sache unbedingt.

Nos, a remény még nem halott, ha egyszer összegyűjtöm a pénzt, hogy kifizessem a szüleim adósságát - ez még öt-hat évig tarthat -, akkor feltétlenül megteszem.

Dann wird der große Schnitt gemacht.

Aztán jön a nagy változás.

Vorläufig allerdings muß ich aufstehen, denn mein Zug fährt um fünf.«

De egyelőre fel kell kelnem, mert a vonatom ötkor indul.

Und er sah zur Weckuhr hinüber, die auf dem Kasten tickte.

És aztán átnézte az asztalon lévő ébresztőórát.

»Himmlischer Vater!« dachte er, Es war halb sieben Uhr, und die Zeiger gingen ruhig vorwärts, es war sogar halb vorüber, es näherte sich schon dreiviertel.

»Égi Atyám!« - gondolta. Fél hét volt, és a mutatók nyugodtan haladtak előre, sőt már túl is volt a fél órán, közeledett a háromnegyed.

Sollte der Wecker nicht geläutet haben?

Nem kellett volna az ébresztőórának megszólalnia?

Man sah vom Bett aus, daß er auf vier Uhr richtig eingestellt war; gewiß hatte er auch geläutet.

Az ágyból látni lehetett, hogy négyre volt beállítva; biztosan megszólalt is.

Ja, aber war es möglich, dieses möbelerschütternde Läuten ruhig zu verschlafen?

Igen, de lehetséges-e ezt a bútorokat rázó csengést nyugodtan átaludni?

Nun, ruhig hatte er ja nicht geschlafen, aber wahrscheinlich desto fester.

Nos, nem aludt nyugodtan, de valószínűleg annál jobban.

Was aber sollte er jetzt tun?

De most mit tegyen?

Der nächste Zug ging um sieben Uhr; um den einzuholen, hätte er sich unsinnig beeilen müssen, und die Kollektion war noch nicht eingepackt, und er selbst fühlte sich durchaus nicht besonders frisch und beweglich.

A következő vonat hétkor indult. Ahhoz, hogy azt elérje, nevetségesen sietnie kellett volna, és a gyűjtemény még nem volt becsomagolva, és ő maga egyáltalán nem érezte magát frissnek és mozgékonynak.

Und selbst wenn er den Zug einholte, ein Donnerwetter des Chefs war nicht zu vermeiden, denn der Geschäftsdiener hatte beim Fünfuhrzug gewartet und die Meldung von seiner Versäumnis längst erstattet.

És még ha el is érte volna a vonatot, a főnök dühét nem lehetett elkerülni, mert az irodavezető a öt órás vonatra várt, és már régen jelentette a késését.

Es war eine Kreatur des Chefs, ohne Rückgrat und Verstand.

Ez a főnök embere volt, gerinctelen és esztelen.

Wie nun, wenn er sich krank meldete?

És ha most betegnek jelentette volna magát?

Das wäre aber äußerst peinlich und verdächtig, denn Gregor war während seines fünfjährigen Dienstes noch nicht einmal krank gewesen.

De ez rendkívül kellemetlen és gyanús lenne, mert Gregor ötéves szolgálata alatt még soha nem volt beteg.

Gewiß würde der Chef mit dem Krankenkassenarzt kommen, würde den Eltern wegen des faulen Sohnes Vorwürfe machen und alle Einwände durch den Hinweis auf den Krankenkassenarzt abschneiden, für den es ja überhaupt nur ganz gesunde, aber arbeitsscheue Menschen gibt.

Biztosan a főnök az egészségbiztosító orvossal jött volna, a szülőket hibáztatta volna a lusta fiú miatt, és minden kifogást elvetett volna az egészségbiztosító orvosra hivatkozva, aki csak az egészséges, de munkakerülő embereket látja.

Und hätte er übrigens in diesem Falle so ganz unrecht?

És egyébként is, vajon nem lenne-e ebben az esetben teljesen igaza?

Gregor fühlte sich tatsächlich, abgesehen von einer nach dem langen Schlaf wirklich überflüssigen Schläfrigkeit, ganz wohl und hatte sogar einen besonders kräftigen Hunger.

Gregor valóban jól érezte magát, eltekintve a hosszú alvás utáni felesleges álmosságtól, és még nagyon is éhes volt.

Als er dies alles in größter Eile überlegte, ohne sich entschließen zu können, das Bett zu verlassen — gerade schlug der Wecker dreiviertel sieben — klopfte es vorsichtig an die Tür am Kopfende seines Bettes.

Amikor mindezt a legnagyobb sietségben fontolgatta, anélkül, hogy képes lenne elhatározni magát a felkelésre - éppen ekkor csapott le hétkor az ébresztőóra - óvatosan kopogtattak az ágya végén lévő ajtón.

»Gregor,« rief es — es war die Mutter —, »es ist dreiviertel sieben.

- Gregor - kiáltották - az anyja volt -, hét óra van.

Wolltest du nicht wegfahren?«

Nem akartál elutazni?

Die sanfte Stimme!

Az a szelíd hang!

Gregor erschrak, als er seine antwortende Stimme hörte, die wohl unverkennbar seine frühere war, in die sich aber, wie von unten her, ein nicht zu unterdrückendes, schmerzliches Piepsen mischte, das die Worte förmlich nur im ersten Augenblick in ihrer Deutlichkeit beließ, um sie im Nachklang derart zu zerstören, daß man nicht wußte, ob man recht gehört hatte.

Gregor megrémült, amikor meghallotta a válaszoló hangját, amely bizonyosan a régi volt, de amelybe alulról egy fojtogató, fájdalmas fütyülés vegyült, amely a szavakat csak az első pillanatban hagyta érthetően, aztán az utóhangokkal annyira tönkretette őket, hogy nem lehetett tudni, jól hallott-e valamit.

Gregor hatte ausführlich antworten und alles erklären wollen, beschränkte sich aber bei diesen Umständen darauf, zu sagen: »Ja, ja, danke, Mutter, ich stehe schon auf.«

Gregor részletesen akart válaszolni és mindent elmagyarázni, de ezekben a körülményekben csak annyit mondott: - Igen, jó, köszönöm, anyám, már fel is keltem.

Infolge der Holztür war die Veränderung in Gregors Stimme draußen wohl nicht zu merken, denn die Mutter beruhigte sich mit dieser Erklärung und schlürfte davon.

A fából készült ajtó miatt Gregor hangjának változása kint valószínűleg nem volt észrevehető, mert az anyja megnyugodott ezzel a magyarázattal, és elment.

Aber durch das kleine Gespräch waren die anderen Familienmitglieder darauf aufmerksam geworden, daß Gregor wider Erwarten noch zu Hause war, und schon klopfte an der einen Seitentür der Vater, schwach, aber mit der Faust.

De a rövid beszélgetés felhívta a többi családtag figyelmét arra, hogy Gregor váratlanul otthon van, és azonnal az egyik oldalajtóhoz lépett az apa, gyengén, de ököllel kopogtatva.

»Gregor, Gregor,« rief er, »was ist denn?«

- Gregor, Gregor - kiáltotta -, mi a helyzet?

Und nach einer kleinen Weile mahnte er nochmals mit tieferer Stimme: »Gregor!

És egy rövid szünet után mélyebb hangon ismét figyelmeztetett: - Gregor!

Gregor!«

Gregor!

An der anderen Seitentür aber klagte leise die Schwester: »Gregor?

De a másik oldalajtóhoz a húga szólt halkan: - Gregor?

Ist dir nicht wohl?

Nem érzed jól magad?

Brauchst du etwas?«

Szükséged van valamire?

Nach beiden Seiten hin antwortete Gregor: »Bin schon fertig,« und bemühte sich, durch die sorgfältigste Aussprache und durch Einschaltung von langen Pausen zwischen den einzelnen Worten seiner Stimme alles Auffallende zu nehmen.

Gregor mindkét oldalon válaszolt: - Már készen vagyok -, és a lehető legtisztább kiejtéssel, a szavak között hosszú szüneteket iktatva, megpróbálta elsimítani a helyzetet.

Der Vater kehrte auch zu seinem Frühstück zurück, die Schwester aber flüsterte: »Gregor, mach auf, ich beschwöre dich.«

Az apa is visszatért a reggelijéhez, a húga pedig suttogva mondta: - Gregor, nyisd ki, esküszöm neked.

Gregor aber dachte gar nicht daran aufzumachen, sondern lobte die vom Reisen her übernommene Vorsicht, auch zu Hause alle Türen während der Nacht zu versperren.

De Gregor nem gondolt a nyitásra, hanem dicsérte az utazásból örökölt óvatosságot, hogy éjjel otthon is lezárja az összes ajtót.

Zunächst wollte er ruhig und ungestört aufstehen, sich anziehen und vor allem frühstücken, und dann erst das Weitere überlegen, denn, das merkte er wohl, im Bett würde er mit dem Nachdenken zu keinem vernünftigen Ende kommen.

Először csendben és zavartalanul akart felkelni, felöltözni, és főleg reggelizni, aztán majd eldönti, mi legyen a következő lépés, mert tisztában volt vele, hogy az ágyban nem fog tudni értelmesen gondolkodni.

Er erinnerte sich, schon öfters im Bett irgendeinen vielleicht durch ungeschicktes Liegen erzeugten, leichten Schmerz empfunden zu haben, der sich dann beim Aufstehen als reine Einbildung herausstellte, und er war gespannt, wie sich seine heutigen Vorstellungen allmählich auflösen würden.

Emlékezett, hogy már többször is érzett az ágyban egy enyhe fájdalmat, amit esetleg a helytelen fekvés okozott, de amikor felkelt, kiderült, hogy csak a képzelet szüleménye volt, és kíváncsian várta, hogy a mai képzelgései hogyan fognak szertefoszlani.

Daß die Veränderung der Stimme nichts anderes war als der Vorbote einer tüchtigen Verkühlung, einer Berufskrankheit der Reisenden, daran zweifelte er nicht im geringsten.

Nem kételkedett abban, hogy a hangváltozás semmi más, mint egy erős megfázás előjele, a vándorok foglalkozási betegsége.

Die Decke abzuwerfen war ganz einfach; er brauchte sich nur ein wenig aufzublasen und sie fiel von selbst.

A takaró levetése nagyon egyszerű volt; csak egy kicsit kellett fújnia, és a takaró magától leesett.

Aber weiterhin wurde es schwierig, besonders weil er so ungemein breit war.

De továbbra is nehéz volt, különösen mert nagyon széles volt.

Er hätte Arme und Hände gebraucht, um sich aufzurichten; statt dessen aber hatte er nur die vielen Beinchen, die ununterbrochen in der verschiedensten Bewegung waren und die er überdies nicht beherrschen konnte.

Szüksége lett volna karokra és kezekre, hogy felülhessen; ehelyett csak sok lába volt, amelyek folyamatosan a legkülönfélébb mozdításokban voltak, és amelyeket ráadásul nem tudott irányítani.

Wollte er eines einmal einknicken, so war es das erste, daß er sich streckte; und gelang es ihm endlich, mit diesem Bein das auszuführen, was er wollte, so arbeiteten inzwischen alle anderen, wie freigelassen, in höchster, schmerzlicher Aufregung.

Ha egy lábát akarta behajlítani, akkor az első dolog, ami történt, az volt, hogy kinyújtotta magát; és amikor végre sikerült neki azt a lábat mozdítani, amit akart, akkor a többi láb is felszabadult, és a legnagyobb fájdalommal izgatta őket.

»Nur sich nicht im Bett unnütz aufhalten,« sagte sich Gregor.

»Csak ne maradj feleslegesen az ágyban«, mondta magának Gregor.

Zuerst wollte er mit dem unteren Teil seines Körpers aus dem Bett hinauskommen, aber dieser untere Teil, den er übrigens noch nicht gesehen hatte und von dem er sich auch keine rechte Vorstellung machen konnte, erwies sich als zu schwer beweglich;

Először a teste alsó részét akarta kivinni az ágyból, de ez az alsó rész, amit egyébként még nem látott, és amiről nem is tudott pontos képet alkotni, túl nehezen mozdult;

es ging so langsam; und als er schließlich, fast wild geworden, mit gesammelter Kraft, ohne Rücksicht sich vorwärtsstieß, hatte er die Richtung falsch gewählt, schlug an den unteren Bettpfosten heftig an, und der brennende Schmerz, den er empfand, belehrte ihn, daß gerade der untere Teil seines Körpers augenblicklich vielleicht der empfindlichste war.

oly lassan; és amikor végre, szinte vadul, összeszedett erővel, figyelmen kívül lökött előre, rossz irányba lökött, és az égető fájdalom, amit érzett, megtanította őt, hogy éppen a teste alsó része lehetett a legérzékenyebb pillanatban.

Er versuchte es daher, zuerst den Oberkörper aus dem Bett zu bekommen, und drehte vorsichtig den Kopf dem Bettrand zu.

Ezért megpróbálta először a felsőtestét kivinni az ágyból, és óvatosan elfordította a fejét az ágy szélé felé.

Dies gelang auch leicht, und trotz ihrer Breite und Schwere folgte schließlich die Körpermasse langsam der Wendung des Kopfes.

Ez is könnyen sikerült, és szélessége és súlya ellenére a test tömege lassan követte a fej elfordulását.

Aber als er den Kopf endlich außerhalb des Bettes in der freien Luft hielt, bekam er Angst, weiter auf diese Weise vorzurücken, denn wenn er sich schließlich so fallen ließ, mußte geradezu ein Wunder geschehen wenn der Kopf nicht verletzt werden sollte.

De amikor végre a fejét az ágyon kívül, a szabad levegőn tartotta, félt tovább haladni ezzel a módszerrel, mert ha végül így leesne, akkor csoda kellene, hogy a feje ne sérüljön meg.

Und die Besinnung durfte er gerade jetzt um keinen Preis verlieren; lieber wollte er im Bett bleiben.

És most semmilyen áron nem veszíthette el a józan eszét; inkább maradna az ágyban.

Aber als er wieder nach gleicher Mühe aufseufzend so dalag wie früher, und wieder seine Beinchen womöglich noch ärger gegeneinander kämpfen sah und keine Möglichkeit fand, in diese Willkür Ruhe und Ordnung zu bringen, sagte er sich wieder, daß er unmöglich im Bett bleiben könne und daß es das Vernünftigste sei, alles zu opfern, wenn auch nur die kleinste Hoffnung bestünde, sich dadurch vom Bett zu befreien.

De amikor ugyanolyan fáradságos erőfeszítéssel újra feküdt, mint korábban, és újra látta a lábait, amint egymás ellen küzdöttek, és nem talált módot arra, hogy rendet és nyugalmat hozzon ezekbe a zavarokba, akkor újra azt mondta magának, hogy lehetetlen az ágyban maradni, és hogy a legértelmesebb dolog mindent feláldozni, ha csak a legkisebb remény is van arra, hogy ezáltal megszabaduljon az ágytól.

Gleichzeitig aber vergaß er nicht, sich zwischendurch daran zu erinnern, daß viel besser als verzweifelte Entschlüsse ruhige und ruhigste Überlegung sei.

Ugyanakkor nem felejtette el időközben emlékeztetni magát, hogy a kétségbeesett döntéseknél sokkal jobb a nyugodt és legnyugodtabb mérlegelés.

In solchen Augenblicken richtete er die Augen möglichst scharf auf das Fenster, aber leider war aus dem Anblick des Morgennebels, der sogar die andere Seite der engen Straße verhüllte, wenig Zuversicht und Munterkeit zu holen.

Ilyen pillanatokban a lehető legélesebben ara nézett az ablakra, de sajnos a reggeli köd látványa, ami még a szűk utca másik oldalát is eltakarta, nem sok bizalmat és vidámságot adott.

»Schon sieben Uhr,« sagte er sich beim neuerlichen Schlagen des Weckers, »schon sieben Uhr und noch immer ein solcher Nebel.«

»Hét óra,« mondta magának az ébresztő újabb kopogtatásakor, »hét óra, és még mindig ilyen köd.«

Und ein Weilchen lang lag er ruhig mit schwachem Atem, als erwarte er vielleicht von der völligen Stille die Wiederkehr der wirklichen und selbstverständlichen Verhältnisse.

És egy ideig csendben feküdt gyenge lélegzettel, mintha a teljes csendből várta volna a valódi és magától értetődő körülmények visszatérését.

Dann aber sagte er sich: »Ehe es einviertel acht schlägt, muß ich unbedingt das Bett vollständig verlassen haben.

Aztán azt mondta magának: »Mielőtt negyednyolc lesz, feltétlenül el kell hagynom az ágyat.«

Im übrigen wird auch bis dahin jemand aus dem Geschäft kommen, um nach mir zu fragen, denn das Geschäft wird vor sieben Uhr geöffnet.«

És egyébként is valaki a boltból jön majd, hogy rám kérdezzen, mert a bolt hét előtt nyit ki.

Und er machte sich nun daran, den Körper in seiner ganzen Länge vollständig gleichmäßig aus dem Bett hinauszuschaukeln.

És hozzáfogott, hogy a testét teljes hosszában egyenletesen kibillentse az ágyból.

Wenn er sich auf diese Weise aus dem Bett fallen ließ, blieb der Kopf, den er beim Fall scharf heben wollte, voraussichtlich unverletzt.

Ha így kibillentette magát az ágyból, a feje, amit a kibillenésnél élesen felemelt, várhatóan sértetlen maradt.

Der Rücken schien hart zu sein; dem würde wohl bei dem Fall auf den Teppich nichts geschehen.

A háta keménynek tűnt; valószínűleg semmi sem történt vele, amikor a szőnyegre esett.

Das größte Bedenken machte ihm die Rücksicht auf den lauten Krach, den es geben müßte und der wahrscheinlich hinter allen Türen wenn nicht Schrecken, so doch Besorgnisse erregen würde.

A legnagyobb aggodalma a hangos zaj volt, ami biztosan riasztást vagy aggodalmat okozna minden ajtó mögött.

Das mußte aber gewagt werden.

De ezt meg kellett kockáztatni.

Als Gregor schon zur Hälfte aus dem Bette ragte — die neue Methode war mehr ein Spiel als eine Anstrengung, er brauchte immer nur ruckweise zu schaukeln —, fiel ihm ein, wie einfach alles wäre, wenn man ihm zu Hilfe käme.

Amikor Gregor már félig kinyújtotta magát az ágyból - az új módszer inkább játék volt, mint erőfeszítés, csak rázogatnia kellett magát -, eszébe jutott, hogy milyen egyszerű lenne minden, ha segítenének neki.

Zwei starke Leute — er dachte an seinen Vater und das Dienstmädchen — hätten vollständig genügt; sie hätten ihre Arme nur unter seinen gewölbten Rücken schieben, ihn so aus dem Bett schälen, sich mit der Last niederbeugen und dann bloß vorsichtig dulden müssen, daß er den Überschwung auf dem Fußboden vollzog, wo dann die Beinchen hoffentlich einen Sinn bekommen würden.

Két erős ember - gondolt apjára és a szobalányra - teljesen elég lenne; csak be kellene csúsztatniuk a karjukat a görgetett hátja alá, kicsusszantani őt az ágyból, lehajolni a teherrel, és csak óvatosan hagyni neki, hogy átessen a padlón, ahol a lábak remélhetőleg értelmet nyernek.

Nun, ganz abgesehen davon, daß die Türen versperrt waren, hätte er wirklich um Hilfe rufen sollen?

De eltekintve attól, hogy az ajtók zárva voltak, tényleg segítséget kellett volna kérnie?

Trotz aller Not konnte er bei diesem Gedanken ein Lächeln nicht unterdrücken.

Minden nehézség ellenére nem tudta visszatartani a mosolyt ezen a gondolaton.

Schon war er so weit, daß er bei stärkerem Schaukeln kaum das Gleichgewicht noch erhielt, und sehr bald mußte er sich nun endgültig entscheiden, denn es war in fünf Minuten einviertel acht, — als es an der Wohnungstür läutete.

Már olyan messze volt, hogy a jobban rázásnál alig tudta megtartani az egyensúlyát, és nagyon hamar döntenie kellett, mert öt perc múlva negyednyolc volt - amikor csengettek a lakásajtón.

»Das ist jemand aus dem Geschäft,« sagte er sich und erstarrte fast, während seine Beinchen nur desto eiliger tanzten.

»Ez valaki a munkahelyről«, mondta magának, és szinte megdermedt, miközben a lábai egyre jobban táncoltak.

Einen Augenblick blieb alles still.

Egy pillanatra minden csendes volt.

»Sie öffnen nicht,« sagte sich Gregor, befangen in irgendeiner unsinnigen Hoffnung.

»Nem nyitnak ajtót«, mondta magának Gregor, valamilyen értelmetlen reménységbe kapaszkodva.

Aber dann ging natürlich wie immer das Dienstmädchen festen Schrittes zur Tür und öffnete.

De aztán természetesen a szobalány, mint mindig, határozottan odament az ajtóhoz, és kinyitotta.

Gregor brauchte nur das erste Grußwort des Besuchers zu hören und wußte schon, wer es war — der Prokurist selbst.

Gregornak csak a látogató első üdvözlő szavát kellett hallania, és már tudta is, ki az - a meghatalmazott maga.

Warum war nur Gregor dazu verurteilt, bei einer Firma zu dienen, wo man bei der kleinsten Versäumnis gleich den größten Verdacht faßte?

Miért kellett Gregornak éppen egy olyan cégnél dolgoznia, ahol a legkisebb hibát is a legnagyobb gyanúval kezelik?

Waren denn alle Angestellten samt und sonders Lumpen, gab es denn unter ihnen keinen treuen ergebenen Menschen, den, wenn er auch nur ein paar Morgenstunden für das Geschäft nicht ausgenützt hatte, vor Gewissensbissen närrisch wurde und geradezu nicht imstande war, das Bett zu verlassen?

Vajon minden alkalmazott csak egy lúzer volt, nem volt köztük egyetlen hűséges, elkötelezett ember sem, aki, ha csak néhány órát is kihagyott a munkából, lelkiismeret-furdalástól őrült volna meg, és szinte képtelen lett volna elhagyni az ágyát?

Genügte es wirklich nicht, einen Lehrjungen nachfragen zu lassen — wenn überhaupt diese Fragerei nötig war —, mußte da der Prokurist selbst kommen, und mußte dadurch der ganzen unschuldigen Familie gezeigt werden, daß die Untersuchung dieser verdächtigen Angelegenheit nur dem Verstand des Prokuristen anvertraut werden konnte?

Nem lett volna elég csak egy gyakornokot küldeni - ha egyáltalán szükséges volt ez a kérdezősködés -, hanem a meghatalmazottnak magának kellett jönnie, és ezzel az egész ártatlan családnak meg kellett mutatni, hogy e gyanús ügy kivizsgálása csak a meghatalmazott eszére bízható?

Und mehr infolge der Erregung, in welche Gregor durch diese Überlegungen versetzt wurde, als infolge eines richtigen Entschlusses, schwang er sich mit aller Macht aus dem Bett.

És inkább a felindultság miatt, amit ezek a gondolatok keltettek benne, mintsem a tudatos döntés miatt, Gregor erővel kivetette magát az ágyból.

Es gab einen lauten Schlag, aber ein eigentlicher Krach war es nicht.

Hangos volt a csattanás, de nem volt igazi zaj.

Ein wenig wurde der Fall durch den Teppich abgeschwächt, auch war der Rücken elastischer, als Gregor gedacht hatte, daher kam der nicht gar so auffallende dumpfe Klang.

A szőnyeg enyhítette a zuhanást, és a hát rugalmasabbnak bizonyult, mint Gregor gondolta, innen a nem túl hangos tompa puffanás.

Nur den Kopf hatte er nicht vorsichtig genug gehalten und ihn angeschlagen; er drehte ihn und rieb ihn an dem Teppich vor Ärger und Schmerz.

Csak a fejét nem tartotta elég óvatosan, és beütötte magát; elfordította, és dühében és fájdalmában a szőnyegen törölgette.

»Da drin ist etwas gefallen,« sagte der Prokurist im Nebenzimmer links.

»Valami leesett odabent,« mondta a meghatalmazott a bal oldali szobában.

Gregor suchte sich vorzustellen, ob nicht auch einmal dem Prokuristen etwas Ähnliches passieren könnte, wie heute ihm; die Möglichkeit dessen mußte man doch eigentlich zugeben.

Gregor megpróbálta elképzelni, hogy a meghatalmazott is átélhet valami hasonlót, mint ami ma vele történt; ennek a lehetőségét el kellett ismerni.

Aber wie zur rohen Antwort auf diese Frage machte jetzt der Prokurist im Nebenzimmer ein paar bestimmte Schritte und ließ seine Lackstiefel knarren.

De mintha erre a kérdésre nyers választ akart volna adni, a meghatalmazott most néhány határozott lépést tett a szomszédos szobában, és a bőrcipői ropogtak.

Aus dem Nebenzimmer rechts flüsterte die Schwester, um Gregor zu verständigen: »Gregor, der Prokurist ist da.«

A jobb oldali szomszédos szobából a húga súgta Gregornak: »Gregor, itt a meghatalmazott.«

»Ich weiß,« sagte Gregor vor sich hin; aber so laut, daß es die Schwester hätte hören können, wagte er die Stimme nicht zu erheben.

»Tudom,« mondta Gregor magában; de nem mert hangosabban beszélni, mert a húga is hallhatta volna.

»Gregor,« sagte nun der Vater aus dem Nebenzimmer links, »der Herr Prokurist ist gekommen und erkundigt sich, warum du nicht mit dem Frühzug weggefahren bist.

»Gregor,« mondta most az apa a bal oldali szomszédos szobában, »a meghatalmazott itt van, és azt kérdezi, miért nem mentél el a korai vonattal.«

Wir wissen nicht, was wir ihm sagen sollen.

»Nem tudjuk, mit mondjunk neki.«

Übrigens will er auch mit dir persönlich sprechen.

»És egyébként ő is személyesen akar veled beszélni.«

Also bitte mach die Tür auf.

»Szóval kérlek, nyisd ki az ajtót.«

Er wird die Unordnung im Zimmer zu entschuldigen schon die Güte haben.«

»Ő biztosan megérti, ha zavar van a szobában.«

»Guten Morgen, Herr Samsa,« rief der Prokurist freundlich dazwischen.

»Jó reggelt, Samsa úr,« kiáltotta barátságosan a meghatalmazott.

»Ihm ist nicht wohl,« sagte die Mutter zum Prokuristen, während der Vater noch an der Tür redete, »ihm ist nicht wohl, glauben Sie mir, Herr Prokurist.

»Nem érzi jól magát,« mondta az anya a meghatalmazottnak, miközben az apa még mindig az ajtónál beszélt. »Nem érzi jól magát, higgye el, meghatalmazott úr.«

Wie würde denn Gregor sonst einen Zug versäumen! Der Junge hat ja nichts im Kopf als das Geschäft.

»Hogyne, Gregor sosem hagyna ki egy vonatot! A fiú csak az üzletre gondol.«

Ich ärgere mich schon fast, daß er abends niemals ausgeht; jetzt war er doch acht Tage in der Stadt, aber jeden Abend war er zu Hause.

»Már szinte mérges vagyok, hogy este sosem megy sehova; most nyolc napja van a városban, de minden este itthon volt.«

Da sitzt er bei uns am Tisch und liest still die Zeitung oder studiert Fahrpläne.

»Ott ül velünk az asztalnál, és csendben újságot olvas, vagy menetrendeket tanulmányoz.«

Es ist schon eine Zerstreuung für ihn, wenn er sich mit Laubsägearbeiten beschäftigt.

»Már az is szórakoztató neki, ha fűrészmunkával foglalkozik.«

Da hat er zum Beispiel im Laufe von zwei, drei Abenden einen kleinen Rahmen geschnitzt; Sie werden staunen, wie hübsch er ist; er hängt drin im Zimmer; Sie werden ihn gleich sehen, wenn Gregor aufmacht.

»Például két-három este alatt kivágott egy kis keretet; meglepődnek, milyen szép; a szobában lóg; rögtön meglátják, ha Gregor kinyitja az ajtót.«

Ich bin übrigens glücklich, daß Sie da sind, Herr Prokurist; wir allein hätten Gregor nicht dazu gebracht, die Tür zu öffnen; er ist so hartnäckig; und bestimmt ist ihm nicht wohl, trotzdem er es am Morgen geleugnet hat.«

»Egyébként örülök, hogy itt van, meghatalmazott úr; mi egyedül nem tudtuk volna rávenni Gregort, hogy kinyissa az ajtót; olyan makacs; és biztosan nem érzi jól magát, annak ellenére, hogy reggel tagadta.«

»Ich komme gleich,« sagte Gregor langsam und bedächtig und rührte sich nicht, um kein Wort der Gespräche zu verlieren.

»Máris jövök,« mondta Gregor lassan és körültekintően, és nem mozdult, hogy ne maradjon ki egy szó sem a beszélgetésből.

»Anders, gnädige Frau, kann ich es mir auch nicht erklären,« sagte der Prokurist, »hoffentlich ist es nichts Ernstes.

»Másképp, kedves hölgyem, nem tudom ezt megmagyarázni,« mondta a meghatalmazott. »Remélhetőleg semmi komoly.«

Wenn ich auch andererseits sagen muß, daß wir Geschäftsleute — wie man will, leider oder glücklicherweise — ein leichtes Unwohlsein sehr oft aus geschäftlichen Rücksichten einfach überwinden müssen.«

»Bár azt is meg kell mondanom, hogy mi, üzletemberek - ahogy akarják, sajnos vagy szerencsésen - gyakran egyszerűen túllépünk egy kis rosszullaton üzleti okokból.«

»Also kann der Herr Prokurist schon zu dir hinein?«

»Tehát a meghatalmazott úr már be tud menni hozzád?«

fragte der ungeduldige Vater und klopfte wiederum an die Tür.

kérdezte a türelmetlen apa, és ismét kopogott az ajtón.

»Nein,« sagte Gregor.

»Nem,« mondta Gregor.

Im Nebenzimmer links trat eine peinliche Stille ein, im Nebenzimmer rechts begann die Schwester zu schluchzen.

A bal oldali szomszédos szobában kínos csend lett, a jobb oldali szomszédos szobában pedig a húga zokogni kezdett.

Warum ging denn die Schwester nicht zu den anderen?

Miért nem ment a húga a többiekhez?

Sie war wohl erst jetzt aus dem Bett aufgestanden und hatte noch gar nicht angefangen sich anzuziehen.

Valószínűleg csak most kelt fel az ágyból, és még nem kezdte el felöltözni magát.

Und warum weinte sie denn?

És miért sír akkor?

Weil er nicht aufstand und den Prokuristen nicht hereinließ, weil er in Gefahr war, den Posten zu verlieren und weil dann der Chef die Eltern mit den alten Forderungen wieder verfolgen würde?

Mert nem kelt fel, és nem engedte be a meghatalmazottat, mert fennállt a veszélye, hogy elveszíti az állását, és mert a főnök ezután újra üldözné a szüleket a régi követelésekkel?

Das waren doch vorläufig wohl unnötige Sorgen.

Ezek egyelőre valószínűleg felesleges aggodalmak voltak.

Noch war Gregor hier und dachte nicht im geringsten daran, seine Familie zu verlassen.

Gregor még itt volt, és a legkevésbé sem gondolt arra, hogy elhagyja a családját.

Augenblicklich lag er wohl da auf dem Teppich, und niemand, der seinen Zustand gekannt hätte, hätte im Ernst von ihm verlangt, daß er den Prokuristen hereinlasse.

Pillanatnyilag valószínűleg a szőnyegen feküdt, és senki, aki ismerte volna az állapotát, nem várta volna el tőle komolyan, hogy beengedje a meghatalmazottat.

Aber wegen dieser kleinen Unhöflichkeit, für die sich ja später leicht eine passende Ausrede finden würde, konnte Gregor doch nicht gut sofort weggeschickt werden.

De ez a kis udvariatlanság, amelyre később könnyen található egy megfelelő kifogás, miatt Gregort nem lehetett csak úgy elküldeni.

Und Gregor schien es, daß es viel vernünftiger wäre, ihn jetzt in Ruhe zu lassen, statt ihn mit Weinen und Zureden zu stören.

És Gregornak úgy tűnt, hogy sokkal ésszerűbb lenne most békén hagyni őt, ahelyett, hogy sírással és tanácsokkal zavarnák.

Aber es war eben die Ungewißheit, welche die anderen bedrängte und ihr Benehmen entschuldigte.

De éppen a bizonytalanság volt az, ami a többieket nyomás alatt tartotta, és igazolta a viselkedésüket.

»Herr Samsa,« rief nun der Prokurist mit erhobener Stimme, »was ist denn los?

»Samsa úr,« kiáltotta most a meghatalmazott felemelt hangon, »mi folyik itt?«

Sie verbarrikadieren sich da in Ihrem Zimmer, antworten bloß mit ja und nein, machen Ihren Eltern schwere, unnötige Sorgen und versäumen — dies nur nebenbei erwähnt — Ihre geschäftlichen Pflichten in einer eigentlich unerhörten Weise.

»Ön bezárkózik a szobájába, csak igennel és nemmel válaszol, súlyos, felesleges aggodalmakat okoz a szüleinek, és - csak mellesleg - teljesen elhanyagolja a munkakötelezettségeit.«

Ich spreche hier im Namen Ihrer Eltern und Ihres Chefs und bitte Sie ganz ernsthaft um eine augenblickliche, deutliche Erklärung.

»A szülei és a főnöke nevében beszélek, és komolyan kérem, hogy adjon egy azonnali, világos magyarázatot.«

Ich staune, ich staune.

»Meglepődtem, meglepődtem.«

Ich glaubte Sie als einen ruhigen, vernünftigen Menschen zu kennen, und nun scheinen Sie plötzlich anfangen zu wollen, mit sonderbaren Launen zu paradieren.

»Azt hittem, hogy ön egy nyugodt, ésszerű ember, és most hirtelen úgy tűnik, hogy furcsa hóbortokkal akar parádézni.«

Der Chef deutete mir zwar heute früh eine mögliche Erklärung für Ihre Versäumnis an — sie betraf das Ihnen seit kurzem anvertraute Inkasso —, aber ich legte wahrhaftig fast mein Ehrenwort dafür ein, daß diese Erklärung nicht zutreffen könne.

»A főnök ma reggel ugyan utalt egy lehetséges magyarázatra az ön mulasztására - ami a nemrégiben rábízott követelésbehajtásra vonatkozott -, de én ténylegesen szinte a becsületemre esküdtem, hogy ez a magyarázat nem állja meg a helyét.«

Nun aber sehe ich hier Ihren unbegreiflichen Starrsinn und verliere ganz und gar jede Lust, mich auch nur im geringsten für Sie einzusetzen.

»De most látom itt az ön érthetetlen makacsságát, és egyáltalán nincs kedvem a legcsekélyebb mértékben is kiállni önért.«

Und Ihre Stellung ist durchaus nicht die festeste.

»És a helyzete egyáltalán nem a legbiztosabb.«

Ich hatte ursprünglich die Absicht, Ihnen das alles unter vier Augen zu sagen, aber da Sie mich hier nutzlos meine Zeit versäumen lassen, weiß ich nicht, warum es nicht auch Ihre Herren Eltern erfahren sollen.

»Eredetileg azt terveztem, hogy ezt mindent négyszemközt mondom el önnek, de mivel ön itt feleslegesen vesztegeti az időmet, nem látom be, miért ne tudhatnák meg a szülei is.«

Ihre Leistungen in der letzten Zeit waren also sehr unbefriedigend; es ist zwar nicht die Jahreszeit, um besondere Geschäfte zu machen, das erkennen wir an; aber eine Jahreszeit, um keine Geschäfte zu machen, gibt es überhaupt nicht, Herr Samsa, darf es nicht geben.«

»Tehát az ön teljesítménye az utóbbi időben nagyon nem volt kielégítő; persze ez nem a legjobb időszak az üzletelésre, ezt elismerjük; de egyáltalán nincs olyan időszak, amikor ne kellene üzletelni, Samsa úr, nem szabad, hogy ne kelljen.«

»Aber Herr Prokurist,« rief Gregor außer sich und vergaß in der Aufregung alles andere, »ich mache ja sofort, augenblicklich auf.

»De prokurátor úr,« kiáltotta Gregor idegesen, és a felindulásban minden mást elfelejtett, »azonnal, azonnal kinyitom.«

Ein leichtes Unwohlsein, ein Schwindelanfall, haben mich verhindert aufzustehen.

»Egy kis rosszullét, egy szédülés akadályozott meg abban, hogy felkeljek.«

Ich liege noch jetzt im Bett.

»Még most is az ágyban vagyok.«

Jetzt bin ich aber schon wieder ganz frisch.

»De most már újra teljesen jól vagyok.«

Eben steige ich aus dem Bett.

»Éppen most kelök ki az ágyból.«

Nur einen kleinen Augenblick Geduld!

»Csak egy kis türelemre van szükségem!«

Es geht noch nicht so gut, wie ich dachte.

»Még mindig nem megy olyan jól, ahogy gondoltam.«

Es ist mir aber schon wohl.

»De már jól érzem magam.«

Wie das nur einen Menschen so überfallen kann! Noch gestern abend war mir ganz gut, meine Eltern wissen es ja, oder besser, schon gestern abend hatte ich eine kleine Vorahnung. Man hätte es mir ansehen müssen.

»Hogy ez csak így megtörténhet egy emberrel! Tegnap este még jól voltam, a szüleim tudják, vagy jobban mondva, tegnap este már volt egy kis előérzetem. Látni kellett volna rajtam.«

Warum habe ich es nur im Geschäfte nicht gemeldet!

»Miért nem szóltam róla a boltban?«

Aber man denkt eben immer, daß man die Krankheit ohne Zuhausebleiben überstehen wird.

»De mindig azt gondoljuk, hogy a betegség nélkül is túl tudjuk élni, ha nem maradunk otthon.«

Herr Prokurist!

»Prokurista úr!«

Schonen Sie meine Eltern!

»Kímélje meg a szüleimet!«

Für alle die Vorwürfe, die Sie mir jetzt machen, ist ja kein Grund; man hat mir ja davon auch kein Wort gesagt.

»Nem látok okot a vádakra, amiket most ellene felhoznak. Senki sem szólt nekem egy szót sem róla.«

Sie haben vielleicht die letzten Aufträge, die ich geschickt habe, nicht gelesen.

»Lehet, hogy nem olvasta el az utolsó megbízásokat, amiket küldtem.«

Übrigens, noch mit dem Achtuhrzug fahre ich auf die Reise, die paar Stunden Ruhe haben mich gekräftigt.

»Egyébként a nyolc órás vonattal megyek az útra, a pár órás pihenés megerősített engem.«

Halten Sie sich nur nicht auf, Herr Prokurist; ich bin gleich selbst im Geschäft, und haben Sie die Güte, das zu sagen und mich dem Herrn Chef zu empfehlen!«

»Ne törődjön velem, Prokurista úr; rögtön a boltban leszek, és legyen szíves ezt elmondani, és ajánlj be a főnökömnek!«

Und während Gregor dies alles hastig ausstieß und kaum wußte, was er sprach, hatte er sich leicht, wohl infolge der im Bett bereits erlangten Übung, dem Kasten genähert und versuchte nun, an ihm sich aufzurichten.

És miközben Gregor ezt mindent sietve kimondta, és alig tudta, mit beszél, könnyedén, valószínűleg az ágyban szerzett gyakorlat miatt, közeledett a ládához, és most megpróbálta rajta megtartani az egyensúlyát.

Er wollte tatsächlich die Tür aufmachen, tatsächlich sich sehen lassen und mit dem Prokuristen sprechen; er war begierig zu erfahren, was die anderen, die jetzt so nach ihm verlangten, bei seinem Anblick sagen würden.

Valóban ki akarta nyitni az ajtót, valóban láttatni akarta magát, és beszélni akart a prokuristával; kíváncsi volt, hogy mit fognak mondani a többiek, akik most annyira várták őt, amikor meglátják.

Würden sie erschrecken, dann hatte Gregor keine Verantwortung mehr und konnte ruhig sein.

Ha megijednének, akkor Gregornek nem lenne többé felelőssége, és nyugodt lehetne.

Würden sie aber alles ruhig hinnehmen, dann hatte auch er keinen Grund sich aufzuregen, und konnte, wenn er sich beeilte, um acht Uhr tatsächlich auf dem Bahnhof sein.

Ha viszont minden rendben lenne, akkor neki sem lenne ok a felzúdulásra, és ha siet, akkor nyolc órára tényleg a vasútállomáson lehetne.

Zuerst glitt er nun einigemale von dem glatten Kasten ab, aber endlich gab er sich einen letzten Schwung und stand aufrecht da; auf die Schmerzen im Unterleib achtete er gar nicht mehr, so sehr sie auch brannten.

Először néhányszor lecsúszott a sima ládáról, de végül egy utolsó lendítéssel felállt, és egyenesen állt; a hasában lévő fájdalomra egyáltalán nem figyelt, bármennyire is égetett.

Nun ließ er sich gegen die Rücklehne eines nahen Stuhles fallen, an deren Rändern er sich mit seinen Beinchen festhielt.

Most leült egy közeli szék háttámlájára, aminek szélein a lábával kapaszkodott.

Damit hatte er aber auch die Herrschaft über sich erlangt und verstummte, denn nun konnte er den Prokuristen anhören.

Ezzel azonban visszanyerte az önuralmát, és elcsendesült, mert most meghallgathatta a prokuristát.

»Haben Sie auch nur ein Wort verstanden?«

»Értett valamit is ebből?«

fragte der Prokurist die Eltern, »er macht sich doch wohl nicht einen Narren aus uns?«

kérdezte a prokurista a szülőktől. »Nem csinál ő viccet belőlünk, ugye?«

»Um Gottes willen,« rief die Mutter schon unter Weinen, »er ist vielleicht schwer krank, und wir quälen ihn.

»Istenem,« kiáltotta az anya sírva, »lehet, hogy nagyon beteg, és mi kínozzuk őt.«

Grete!

»Grete!«

Grete!«

»Grete!«

schrie sie dann.

kiáltotta aztán.

»Mutter?«

»Anya?«

rief die Schwester von der anderen Seite.

kiáltotta a húga a másik oldalról.

Sie verständigten sich durch Gregors Zimmer.

Gregor szobáján keresztül kommunikáltak egymással.

»Du mußt augenblicklich zum Arzt. Gregor ist krank.

»Azonnal el kell menned az orvoshoz. Gregor beteg.«

Rasch um den Arzt.

»Hívjuk gyorsan az orvost!«

Hast du Gregor jetzt reden hören?«

»Hallottad most Gregort beszélni?«

»Das war eine Tierstimme,« sagte der Prokurist, auffallend leise gegenüber dem Schreien der Mutter.

»Ez egy állati hang volt,«mondta az ügyvezető, meglepően halkan az anya kiáltásához képest.

»Anna!

»Anna!«

Anna!«

»Anna!«

rief der Vater durch das Vorzimmer in die Küche und klatschte in die Hände, »sofort einen Schlosser holen!«

kiáltotta az apa az előszobából a konyhába, és tapsolt a kezével. »Azonnal hívjunk egy lakatosot!«

Und schon liefen die zwei Mädchen mit rauschenden Röcken durch das Vorzimmer — wie hatte sich die Schwester denn so schnell angezogen? — und rissen die Wohnungstüre auf.

És a két lány már ismét az előszobában volt, szoknyájuk suhogva - milyen gyorsan is öltözött a húga? - és kinyitották a lakásajtót.

Man hörte gar nicht die Türe zuschlagen; sie hatten sie wohl offen gelassen, wie es in Wohnungen zu sein pflegt, in denen ein großes Unglück geschehen ist.

Nem is hallották az ajtó bezáródását; valószínűleg nyitva hagyták, ahogy az lakásokban szokás, amikor nagy baj történik.

Gregor war aber viel ruhiger geworden.

Gregor azonban sokkal nyugodtabb lett.

Man verstand zwar also seine Worte nicht mehr, trotzdem sie ihm genug klar, klarer als früher, vorgekommen waren, vielleicht infolge der Gewöhnung des Ohres.

Bár már nem értették a szavait, mégis elég világosan hallották őket, sokkal világosabban, mint korábban, talán a fül megszokása miatt.

Aber immerhin glaubte man nun schon daran, daß es mit ihm nicht ganz in Ordnung war, und war bereit, ihm zu helfen.

De most már mindenki azt hitte, hogy nincs vele minden rendben, és készen álltak, hogy segítsenek neki.

Die Zuversicht und Sicherheit, womit die ersten Anordnungen getroffen worden waren, taten ihm wohl.

A bizalom és a biztonság, amellyel az első utasításokat adták, jót tett neki.

Er fühlte sich wieder einbezogen in den menschlichen Kreis und erhoffte von beiden, vom Arzt und vom Schlosser, ohne sie eigentlich genau zu scheiden, großartige und überraschende Leistungen.

Úgy érezte, újra be van vonva az emberi körbe, és mindkettőtől, az orvostól és a lakatostól, anélkül, hogy igazán különbséget tett volna közöttük, nagyszerű és meglepő teljesítményeket várt.

Um für die sich nähernden entscheidenden Besprechungen eine möglichst klare Stimme zu bekommen, hustete er ein wenig ab, allerdings bemüht, dies ganz gedämpft zu tun, da möglicherweise auch schon dieses Geräusch anders als menschlicher Husten klang, was er selbst zu entscheiden sich nicht mehr getraute.

Hogy a közelgő döntő megbeszéléseken a lehető legegyértelműbben tudjon beszélni, köhintett egy kicsit, de igyekezett ezt nagyon halkan tenni, mert ez a hang is másnak tűnhet, mint az emberi köhögés, amit már nem mert megítélni.

Im Nebenzimmer war es inzwischen ganz still geworden.

Közben az előszobában teljesen csend lett.

Vielleicht saßen die Eltern mit dem Prokuristen beim Tisch und tuschelten, vielleicht lehnten alle an der Türe und horchten.

Talán a szülők az ügyvivővel az asztalnál ültek és suttogtak, talán mindenki az ajtónál állt és hallgatózott.

Gregor schob sich langsam mit dem Sessel zur Tür hin, ließ ihn dort los, warf sich gegen die Tür, hielt sich an ihr aufrecht — die Ballen seiner Beinchen hatten ein wenig Klebstoff — und ruhte sich dort einen Augenblick lang von der Anstrengung aus.

Gregor lassan odalökdöste a széket az ajtóhoz, elengedte, a falnak támaszkodott - a lábfejei között volt egy kis ragasztó - és egy pillanatra pihent a fáradtságtól.

Dann aber machte er sich daran, mit dem Mund den Schlüssel im Schloß umzudrehen.

Aztán hozzálátott, hogy a szájával elfordítsa a kulcsot a zárban.

Es schien leider, daß er keine eigentlichen Zähne hatte, — womit sollte er gleich den Schlüssel fassen? —

Sajnos úgy tűnt, hogy neki nem voltak igazi fogai - hogyan is tudta volna a kulcsot megragadni? -

aber dafür waren die Kiefer freilich sehr stark, mit ihrer Hilfe brachte er auch wirklich den Schlüssel in Bewegung und achtete nicht darauf, daß er sich zweifellos irgendeinen Schaden zufügte, denn eine braune Flüssigkeit kam ihm aus dem Mund, floß über den Schlüssel und tropfte auf den Boden.

de az állkapcsa nagyon erős volt, és segítségével tényleg mozgásba hozta a kulcsot, és nem törődött azzal, hogy kétségtelenül ártot okozott magának, mert egy barna folyadék jött ki a szájából, lecsúszott a kulcsra, és lecsöppent a földre.

»Hören Sie nur,« sagte der Prokurist im Nebenzimmer, »er dreht den Schlüssel um.«

»Halljátok csak,« mondta az ügyvivő az előszobában, »ő elfordítja a kulcsot.«

Das war für Gregor eine große Aufmunterung; aber alle hätten ihm zurufen sollen, auch der Vater und die Mutter: »Frisch, Gregor,« hätten sie rufen sollen, »immer nur heran, fest an das Schloß heran!«

Ez nagy bátorítás volt Gregor számára; de mindenkinek ki kellett volna rá kiáltani, még az apának és az anyának is: »Gyorsan, Gregor,« kellett volna kiáltaniuk, »mindig csak közelebb a zárhoz!«

Und in der Vorstellung, daß alle seine Bemühungen mit Spannung verfolgten, verbiß er sich mit allem, was er an Kraft aufbringen konnte, besinnungslos in den Schlüssel.

És a gondolatra, hogy mindenki feszülten figyeli az erőfeszítéseit, minden erejét összeszedve beleharapott a kulcsba.

Je nach dem Fortschreiten der Drehung des Schlüssels umtanzte er das Schloß, hielt sich jetzt nur noch mit dem Munde aufrecht, und je nach Bedarf hing er sich an den Schlüssel oder drückte ihn dann wieder nieder mit der ganzen Last seines Körpers.

A kulcs elfordításának előrehaladásával körül táncolta a zárat, most már csak a szájával támogatta magát, és szükség szerint a kulcsra támaszkodott, vagy a teste teljes súlyával nyomta le újra.

Der hellere Klang des endlich zurückschnappenden Schlosses erweckte Gregor förmlich.

A zár végre kattanó, világosabb hangja szinte felébresztette Gregort.

Aufatmend sagte er sich: »Ich habe also den Schlosser nicht gebraucht,« und legte den Kopf auf die Klinke, um die Türe gänzlich zu öffnen.

Légzőgépként mondta magának: »Úgy látom, nem volt szükségem a lakatosra,« és a fejét a kilincsre tette, hogy teljesen kinyithassa az ajtót.

Da er die Türe auf diese Weise öffnen mußte, war sie eigentlich schon recht weit geöffnet, und er selbst noch nicht zu sehen.

Mivel így kellett kinyitania az ajtót, az már majdnem teljesen nyitva volt, és ő még mindig nem látszott.

Er mußte sich erst langsam um den einen Türflügel herumdrehen, und zwar sehr vorsichtig, wenn er nicht gerade vor dem Eintritt ins Zimmer plump auf den Rücken fallen wollte.

Lassan kellett körül fordulnia az egyik ajtószárny körül, nagyon óvatosan, ha nem akarta, hogy pont a szobába lépés előtt hanyatt essen.

Er war noch mit jener schwierigen Bewegung beschäftigt und hatte nicht Zeit, auf anderes zu achten, da hörte er schon den Prokuristen ein lautes »Oh!«

Még ezzel a nehéz mozdítással volt elfoglalva, és nem volt ideje másra figyelni, amikor már hallotta is az ügyvivő hangos »Ó!«-ját.

ausstoßen — es klang, wie wenn der Wind saust — und nun sah er ihn auch, wie er, der der Nächste an der Türe war, die Hand gegen den offenen Mund drückte und langsam zurückwich, als vertreibe ihn eine unsichtbare, gleichmäßig fortwirkende Kraft.

Úgy hangzott, mintha a szél süvített volna - és most látta is őt, amint ő, aki a legközelebb volt az ajtóhoz, a nyitott szájával a kezét a szájához szorította, és lassan visszahúzódott, mintha egy láthatatlan, egyenletesen ható erő taszította volna vissza.

Die Mutter — sie stand hier trotz der Anwesenheit des Prokuristen mit von der Nacht her noch aufgelösten, hoch sich sträubenden Haaren — sah zuerst mit gefalteten Händen den Vater an, ging dann zwei Schritte zu Gregor hin und fiel inmitten ihrer rings um sie herum sich ausbreitenden Röcke nieder, das Gesicht ganz unauffindbar zu ihrer Brust gesenkt.

Az anya - aki itt állt az ügyvivő jelenléte ellenére is még mindig szétszórt, magasan fodrozódó hajjal - először összecsapott kezekkel nézett az apára, aztán két lépést tett Gregor felé, és leesett a körülötte szétszóródó szoknyák közé, az arcát teljesen a mellkasához húzva.

Der Vater ballte mit feindseligem Ausdruck die Faust, als wolle er Gregor in sein Zimmer zurückstoßen, sah sich dann unsicher im Wohnzimmer um, beschattete dann mit den Händen die Augen und weinte, daß sich seine mächtige Brust schüttelte.

Az apa ellenségesen ökölbe szorította a kezét, mintha Gregort vissza akarná lökni a szobájába, aztán bizonytalanul körülnézett a nappaliban, aztán a kezeivel eltakarta a szemét, és sírt, úgy hogy az erős mellkasa is reszketett.

Gregor trat nun gar nicht in das Zimmer, sondern lehnte sich von innen an den festgeriegelten Türflügel, so daß sein Leib nur zur Hälfte und darüber der seitlich geneigte Kopf zu sehen war, mit dem er zu den anderen hinüberlugte.

Gregor most egyáltalán nem lépett be a szobába, hanem belülről támaszkodott a lezáródott ajtószárnyra, úgy, hogy csak a fél teste és a oldalra döntött feje látszott, amint a többiekre nézett.

Es war inzwischen viel heller geworden; klar stand auf der anderen Straßenseite ein Ausschnitt des gegenüberliegenden, endlosen, grauschwarzen Hauses — es war ein Krankenhaus — mit seinen hart die Front durchbrechenden regelmäßigen Fenstern;

Időközben sokkal világosabb lett; tisztán látszott az út túloldalán a szemben lévő, végtelen, szürke-fekete ház - egy kórház - szabályos ablakai, amelyek a homlokzaton áthatoltak;

der Regen fiel noch nieder, aber nur mit großen, einzeln sichtbaren und förmlich auch einzelnweise auf die Erde hinuntergeworfenen Tropfen.

az eső még mindig esett, de csak nagy, egyenként látható és szinte egyenként a földre hulló cseppek formájában.

Das Frühstücksgeschirr stand in überreicher Zahl auf dem Tisch, denn für den Vater war das Frühstück die wichtigste Mahlzeit des Tages, die er bei der Lektüre verschiedener Zeitungen stundenlang hinzog.

A reggeli edények bőségesen voltak az asztalon, mert az apa a reggelit tekintette a nap legfontosabb étkezésének, amit órákig elnyújtott, miközben különféle újságokat olvasott.

Gerade an der gegenüberliegenden Wand hing eine Photographie Gregors aus seiner Militärzeit, die ihn als Leutnant darstellte, wie er, die Hand am Degen, sorglos lächelnd, Respekt für seine Haltung und Uniform verlangte.

Pontosan a szemben lévő falon volt egy fénykép Gregorról a katonaságból, amelyen hadnagyként látható, amint a kardot a kezében tartva gondtalanul mosolyog, tiszteletet követelve a tartásával és az egyenruhájával.

Die Tür zum Vorzimmer war geöffnet, und man sah, da auch die Wohnungstür offen war, auf den Vorplatz der Wohnung hinaus und auf den Beginn der abwärts führenden Treppe.

A dolgozószoba ajtaja nyitva volt, és látszott, hogy a lakásajtó is nyitva volt, és kilátás nyílt a lakás előterére és a lefelé vezető lépcsők kezdetére.

»Nun,« sagte Gregor und war sich dessen wohl bewußt, daß er der einzige war, der die Ruhe bewahrt hatte, »ich werde mich gleich anziehen, die Kollektion zusammenpacken und wegfahren.

»Nos,« mondta Gregor, tudatosan azt gondolva, hogy ő az egyetlen, aki megőrizte a nyugalmat, »azonnal felöltözöm, összepakolom a gyűjteményt, és elmegyek.

Wollt ihr, wollt ihr mich wegfahren lassen?

Akarjátok, akarjátok, hogy elmenjek?

Nun, Herr Prokurist, Sie sehen, ich bin nicht starrköpfig und ich arbeite gern; das Reisen ist beschwerlich, aber ich könnte ohne das Reisen nicht leben.

Nos, prokurista úr, látjátok, nem vagyok makacs, és szívesen dolgozom; az utazás fárasztó, de nem tudnék nélküle élni.

Wohin gehen Sie denn, Herr Prokurist? Ins Geschäft? Ja?

Hova megy, prokurista úr? Az irodába? Igen?

Werden Sie alles wahrheitsgetreu berichten?

Mindent hűen fogtok elmondani?

Man kann im Augenblick unfähig sein zu arbeiten, aber dann ist gerade der richtige Zeitpunkt, sich an die früheren Leistungen zu erinnern und zu bedenken, daß man später, nach Beseitigung des Hindernisses, gewiß desto fleißiger und gesammelter arbeiten wird.

Lehet, hogy jelenleg képtelen vagyok dolgozni, de akkor éppen itt az ideje, hogy visszaemlékezzünk a korábbi eredményeinkre, és szem előtt tartsuk, hogy később, amint az akadályokat leküzdöttük, biztosan sokkal szorgalmasabban és összeszedettebben fogunk dolgozni.

Ich bin ja dem Herrn Chef so sehr verpflichtet, das wissen Sie doch recht gut.

Hiszen annyira hálás vagyok a főnökömnek, ezt nagyon jól tudjátok.

Andererseits habe ich die Sorge um meine Eltern und die Schwester.

Másrészről viszont aggódom a szüleim és a húgom miatt.

Ich bin in der Klemme, ich werde mich aber auch wieder herausarbeiten.

Bajban vagyok, de majd ki fogom ebből húzni magam.

Machen Sie es mir aber nicht schwieriger, als es schon ist.

De ne tegyétek ezt még nehezebbé, mint ami már most is.

Halten Sie im Geschäft meine Partei!

Támogassatok az irodában!

Man liebt den Reisenden nicht, ich weiß.

Nem szeretik az utazókat, tudom.

Man denkt, er verdient ein Heidengeld und führt dabei ein schönes Leben.

Úgy gondolják, hogy rengeteg pénzt keresnek, miközben csodás életet élnek.

Man hat eben keine besondere Veranlassung, dieses Vorurteil besser zu durchdenken.

Csak éppen nincs rá különösebb okuk, hogy jobban átgondolják ezt az előítéletet.

Sie aber, Herr Prokurist, Sie haben einen besseren Überblick über die Verhältnisse, als das sonstige Personal, ja sogar, ganz im Vertrauen gesagt, einen besseren Überblick, als der Herr Chef selbst, der in seiner Eigenschaft als Unternehmer sich in seinem Urteil leicht zuungunsten eines Angestellten beirren läßt.

De ti, főkönyvelő úr, jobban átlátjátok a helyzetet, mint a többi alkalmazott, sőt, bizalmasan szólva, jobban átlátjátok, mint maga a főnök is, aki vállalkozóként könnyen elfogulttá válhat egy alkalmazottal szemben.

Sie wissen auch sehr wohl, daß der Reisende, der fast das ganze Jahr außerhalb des Geschäftes ist, so leicht ein Opfer von Klatschereien, Zufälligkeiten und grundlosen Beschwerden werden kann,

És ti is jól tudjátok, hogy az utazó, aki szinte egész évben távol van az irodától, könnyen áldozatává válhat a pletykáknak, a véletlenségeknek és az alaptalan panaszoknak.

gegen die sich zu wehren ihm ganz unmöglich ist, da er von ihnen meistens gar nichts erfährt und nur dann, wenn er erschöpft eine Reise beendet hat, zu Hause die schlimmen, auf ihre Ursachen hin nicht mehr zu durchschauenden Folgen am eigenen Leibe zu spüren bekommt.

Ellenállni ezeknek szinte lehetetlen, mert legtöbbször nem is tud róluk, és csak akkor, amikor kimerülten befejezte az utazást, otthon tapasztalja meg a következményeket, amelyeknek okait már nem tudja kifürkészni.

Herr Prokurist, gehen Sie nicht weg, ohne mir ein Wort gesagt zu haben, das mir zeigt, daß Sie mir wenigstens zu einem kleinen Teil recht geben!«

Főkönyvelő úr, ne menjen el anélkül, hogy ne mondana nekem egy szót, ami azt mutatja, hogy legalábbis részben egyetért velem!»

Aber der Prokurist hatte sich schon bei den ersten Worten Gregors abgewendet, und nur über die zuckende Schulter hinweg sah er mit aufgeworfenen Lippen nach Gregor zurück.

De a főkönyvelő már Gregor első szavainál elfordult, és csak a remegő válla felett nézett vissza Gregorra felfelé fordított szájjal.

Und während Gregors Rede stand er keinen Augenblick still, sondern verzog sich, ohne Gregor aus den Augen zu lassen, gegen die Tür, aber ganz allmählich, als bestehe ein geheimes Verbot, das Zimmer zu verlassen.

És Gregor beszéde alatt egy pillanatra sem állt meg, hanem anélkül, hogy le nem vette volna a szemét Gregorról, lassan, mintha titkos tilalom volna a távozásra, a szobából kivonult.

Schon war er im Vorzimmer, und nach der plötzlichen Bewegung, mit der er zum letztenmal den Fuß aus dem Wohnzimmer zog, hätte man glauben können, er habe sich soeben die Sohle verbrannt.

Már a előszobában volt, és azzal a hirtelen mozdítással, amellyel utoljára kivonta a lábát a nappaliból, azt hihette volna az ember, hogy éppen megégette a talpát.

Im Vorzimmer aber streckte er die rechte Hand weit von sich zur Treppe hin, als warte dort auf ihn eine geradezu überirdische Erlösung.

De az előszobában a jobb kezét messze kinyújtotta a lépcső felé, mintha egy földöntúli szabadulás várna rá ott.

Gregor sah ein, daß er den Prokuristen in dieser Stimmung auf keinen Fall weggehen lassen dürfe, wenn dadurch seine Stellung im Geschäft nicht aufs äußerste gefährdet werden sollte.

Gregor megértette, hogy ebben a hangulatban semmiképpen sem hagyhatja elmenni a főkönyvelőt, ha ez nem veszélyeztetné a helyzetét a cégnél.

Die Eltern verstanden das alles nicht so gut; sie hatten sich in den langen Jahren die Überzeugung gebildet, daß Gregor in diesem Geschäft für sein Leben versorgt war, und hatten außerdem jetzt mit den augenblicklichen Sorgen so viel zu tun, daß ihnen jede Voraussicht abhanden gekommen war.

A szülők ezt nem értették meg túl jól; az elmúlt évek során meggyőződtek arról, hogy Gregor ebben a cégben biztosan megélhet, és most ráadásul annyira lekötötték őket a pillanatnyi gondok, hogy minden előrelátásuk elveszett.

Aber Gregor hatte diese Voraussicht.

De Gregor rendelkezett ezzel az előrelátással.

Der Prokurist mußte gehalten, beruhigt, überzeugt und schließlich gewonnen werden; die Zukunft Gregors und seiner Familie hing doch davon ab!

A főkönyvelőt meg kellett nyugtatni, meggyőzni és végül megnyerni; hiszen Gregor és családja jövője múlt rajta!

Wäre doch die Schwester hier gewesen! Sie war klug; sie hatte schon geweint, als Gregor noch ruhig auf dem Rücken lag.

Ha a húga itt lett volna! Olyan okos volt; ő már akkor is sírt, amikor Gregor még nyugodtan feküdt a hátán.

Und gewiß hätte der Prokurist, dieser Damenfreund, sich von ihr lenken lassen; sie hätte die Wohnungstür zugemacht und ihm im Vorzimmer den Schrecken ausgeredet.

És bizonyosan a főkönyvelő, ez a nők barátja, hagyta volna magát befolyásolni általa; bezárta volna az ajtót a lakásban, és lebeszélte volna őt a rémületéről az előszobában.

Aber die Schwester war eben nicht da, Gregor selbst mußte handeln.

De a húga éppen nem volt itt, Gregor magának kellett cselekednie.

Und ohne daran zu denken, daß er seine gegenwärtigen Fähigkeiten, sich zu bewegen, noch gar nicht kannte, ohne auch daran zu denken, daß seine Rede möglicher- ja wahrscheinlicherweise wieder nicht verstanden worden war, verließ er den Türflügel;

És anélkül, hogy észrevette volna, hogy még nem ismerte a jelenlegi mozgási képességeit, sőt anélkül, hogy észrevette volna, hogy a beszéde valószínűleg megint nem érthető, kinyitotta az ajtót;

schob sich durch die Öffnung; wollte zum Prokuristen hingehen, der sich schon am Geländer des Vorplatzes lächerlicherweise mit beiden Händen festhielt; fiel aber sofort, nach einem Halt suchend, mit einem kleinen Schrei auf seine vielen Beinchen nieder.

átmászott a nyíláson; el akart menni a főkönyvelőhöz, aki nevetséges módon mindkét kezével a lépcső korlátjához kapaszkodott; de rögtön leesett a sok lábára, keresve a támaszt, egy kis sikollyal.

Kaum war das geschehen, fühlte er zum erstenmal an diesem Morgen ein körperliches Wohlbehagen; die Beinchen hatten festen Boden unter sich; sie gehorchten vollkommen, wie er zu seiner Freude merkte; strebten sogar darnach, ihn fortzutragen, wohin er wollte; und schon glaubte er, die endgültige Besserung alles Leidens stehe unmittelbar bevor.

És amint ez megtörtént, először érezte ezen a reggelen a fizikai jólétet; a lábak szilárdan a földre értek; teljesen engedelmesek voltak, amint örömmel észrevette; sőt arra törekedtek, hogy elvigyék őt, ahova akarta; és már azt hitte, hogy a szenvedés végleges enyhülése közvetlenül következik.

Aber im gleichen Augenblick, als er da schaukelnd vor verhaltener Bewegung, gar nicht weit von seiner Mutter entfernt, ihr gerade gegenüber auf dem Boden lag, sprang diese, die doch so ganz in sich versunken schien, mit einemmale in die Höhe, die Arme weit ausgestreckt, die Finger gespreizt, rief: »Hilfe, um Gottes willen Hilfe!«,

De ugyanabban a pillanatban, amikor ott lengve, visszatartott mozdulatokkal, nem messze az anyjától, éppen vele szemben a földre feküdt, az anyja, aki olyan elmerültnek tűnt, hirtelen a levegőbe ugrott, karjait szélesre kinyújtva, ujjait szétterjesztve, és kiáltotta: „Segítség, Istenem, segítség!”

hielt den Kopf geneigt, als wolle sie Gregor besser sehen, lief aber, im Widerspruch dazu, sinnlos zurück; hatte vergessen, daß hinter ihr der gedeckte Tisch stand; setzte sich, als sie bei ihm angekommen war, wie in Zerstreutheit, eilig auf ihn, und schien gar nicht zu merken, daß neben ihr aus der umgeworfenen großen Kanne der Kaffee in vollem Strome auf den Teppich sich ergoß.

Fejét lehajtotta, mintha jobban látni akarta volna Gregort, de ezzel ellentétben értelmetlenül futott vissza; elfelejtette, hogy a fedett asztal mögött a kávé teljesen kiömlött a szőnyegre.

»Mutter, Mutter,« sagte Gregor leise und sah zu ihr hinauf.

„Anya, anya,” mondta Gregor halkan, és felnézett rá.

Der Prokurist war ihm für einen Augenblick ganz aus dem Sinn gekommen; dagegen konnte er sich nicht versagen, im Anblick des fließenden Kaffees mehrmals mit den Kiefern ins Leere zu schnappen.

A főkönyvelő egy pillanatra teljesen kiment a fejéből; de nem tudta megakadályozni magát, hogy a kifolyó kávén látva többször is üresen pislogjon.

Darüber schrie die Mutter neuerdings auf, flüchtete vom Tisch und fiel dem ihr entgegeneilenden Vater in die Arme.

Erre az anya újra felkiáltott, elrohant az asztaltól, és a közeledő apa karjaiba vetette magát.

Aber Gregor hatte jetzt keine Zeit für seine Eltern; der Prokurist war schon auf der Treppe; das Kinn auf dem Geländer, sah er noch zum letzten Male zurück.

De Gregornek most nem volt ideje a szüleire; a főkönyvelő már a lépcsőn volt; az orrán a korláton, még egyszer visszanézett.

Gregor nahm einen Anlauf, um ihn möglichst sicher einzuholen; der Prokurist mußte etwas ahnen, denn er machte einen Sprung über mehrere Stufen und verschwand; »Huh!«

Gregor lendületet vett, hogy a lehető legbiztosabban utolérje; a főkönyvelő sejtette, amit tett, mert több lépcsőfokot is átugrott, és eltűnt; „Hú!”

aber schrie er noch, es klang durchs ganze Treppenhaus.

de még kiáltott, és ez az egész lépcsőházban visszhangzott.

Leider schien nun auch diese Flucht des Prokuristen den Vater, der bisher verhältnismäßig gefaßt gewesen war, völlig zu verwirren, denn statt selbst dem Prokuristen nachzulaufen oder wenigstens Gregor in der Verfolgung nicht zu hindern,

Sajnos a főkönyvelő ez a menekülése is teljesen összezavarta az apát, aki addig meglehetősen higgadt volt, mert ahelyett, hogy ő is a főkönyvelő után rohant volna, vagy legalábbis nem akadályozta volna Gregort az üldözésben,

packte er mit der Rechten den Stock des Prokuristen, den dieser mit Hut und Überzieher auf einem Sessel zurückgelassen hatte, holte mit der Linken eine große Zeitung vom Tisch und machte sich unter Füßestampfen daran, Gregor durch Schwenken des Stockes und der Zeitung in sein Zimmer zurückzutreiben.

a jobb kezével megragadta a főkönyvelő botját, amit az a kalappal és a kabáttal egy széken hagyott, a bal kezével pedig egy nagy újságot vett az asztalról, és lábdobogással nekilátott, hogy a bot és az újság lendítésével visszahajszolja Gregort a szobájába.

Kein Bitten Gregors half, kein Bitten wurde auch verstanden, er mochte den Kopf noch so demütig drehen, der Vater stampfte nur stärker mit den Füßen.

Gregor könyörgései nem segítettek, és nem is értették meg őket, bármilyen alázatosan is fordította a fejét; az apa csak még erősebben lábdobogott.

Drüben hatte die Mutter trotz des kühlen Wetters ein Fenster aufgerissen, und hinausgelehnt drückte sie ihr Gesicht weit außerhalb des Fensters in ihre Hände.

Odaát az anya a hideg időjárás ellenére kinyitotta az ablakot, és kihajolt, az arcát a kezeibe rejtve.

Zwischen Gasse und Treppenhaus entstand eine starke Zugluft, die Fenstervorhänge flogen auf, die Zeitungen auf dem Tische rauschten, einzelne Blätter wehten über den Boden hin.

Az udvar és a lépcsőház között erős huzat keletkezett, az ablakfüggönyök felszálltak, az asztalon lévő újságok lecsendesültek, egyes lapok a földre lebegtek.

Unerbittlich drängte der Vater und stieß Zischlaute aus, wie ein Wilder.

Az apa könyörtelenül nyomult előre, és vadállat-szerű hangokat hallatott.

Nun hatte aber Gregor noch gar keine Übung im Rückwärtsgehen, es ging wirklich sehr langsam.

Gregor azonban még nem gyakorolta a visszafelé sétálást, és nagyon lassan haladt.

Wenn sich Gregor nur hätte umdrehen dürfen, er wäre gleich in seinem Zimmer gewesen, aber er fürchtete sich, den Vater durch die zeitraubende Umdrehung ungeduldig zu machen, und jeden Augenblick drohte ihm doch von dem Stock in des Vaters Hand der tödliche Schlag auf den Rücken oder auf den Kopf.

Ha Gregor csak meg tudott volna fordulni, már a szobájában lett volna, de félt, hogy az apát türelmetlenné teszi a lassú fordulás, és a bot minden pillanatban halálos ütést mérhet a hátára vagy a fejére.

Endlich aber blieb Gregor doch nichts anderes übrig, denn er merkte mit Entsetzen, daß er im Rückwärtsgehen nicht einmal die Richtung einzuhalten verstand; und so begann er, unter unaufhörlichen ängstlichen Seitenblicken nach dem Vater, sich nach Möglichkeit rasch, in Wirklichkeit aber doch nur sehr langsam umzudrehen.

Végül azonban Gregornak nem maradt más választása, mert rémülten észrevette, hogy a visszafelé sétálásban még az irányt sem tudta megtartani; és így aztán, az apa felé folyamatosan ijedten oldalra nézve, a lehető leggyorsabban, de valójában nagyon lassan fordulni kezdett.

Vielleicht merkte der Vater seinen guten Willen, denn er störte ihn hierbei nicht, sondern dirigierte sogar hie und da die Drehbewegung von der Ferne mit der Spitze seines Stockes.

Az apa talán észrevette a jó szándékot, mert nem zavarta őt, sőt néha távolról a bot hegyével irányította a fordulás mozdításait.

Wenn nur nicht dieses unerträgliche Zischen des Vaters gewesen wäre!

Ha csak ez a tűrhetetlen zihálás az apa részéről nem lett volna!

Gregor verlor darüber ganz den Kopf. Er war schon fast ganz umgedreht, als er sich, immer auf dieses Zischen horchend, sogar irrte und sich wieder ein Stück zurückdrehte.

Gregor teljesen kiborult. Már majdnem teljesen megfordult, amikor a zihálásra figyelve mégis félre fordult egy kicsit.

Als er aber endlich glücklich mit dem Kopf vor der Türöffnung war, zeigte es sich, daß sein Körper zu breit war, um ohne weiteres durchzukommen.

De amikor végre sikeresen a bejárati ajtó előtt volt a fejével, kiderült, hogy a teste túl széles volt ahhoz, hogy könnyen átjuthasson.

Dem Vater fiel es natürlich in seiner gegenwärtigen Verfassung auch nicht entfernt ein, etwa den anderen Türflügel zu öffnen, um für Gregor einen genügenden Durchgang zu schaffen.

Az apa természetesen jelenlegi állapotában eszébe sem jutott, hogy esetleg kinyissa a másik ajtószárnyat, és így elegendő helyet biztosítson Gregor számára.

Seine fixe Idee war bloß, daß Gregor so rasch als möglich in sein Zimmer müsse.

Az ő fix ötlete csak az volt, hogy Gregornak a lehető leggyorsabban be kell jutnia a szobájába.

Niemals hätte er auch die umständlichen Vorbereitungen gestattet, die Gregor brauchte, um sich aufzurichten und vielleicht auf diese Weise durch die Tür zu kommen.

Sosem engedte volna meg a bonyolult előkészületeket, amelyekre Gregornak szüksége volt, hogy felülhessen, és ezáltal esetleg átjuthasson az ajtón.

Vielleicht trieb er, als gäbe es kein Hindernis, Gregor jetzt unter besonderem Lärm vorwärts; es klang schon hinter Gregor gar nicht mehr wie die Stimme bloß eines einzigen Vaters; nun gab es wirklich keinen Spaß mehr, und Gregor drängte sich — geschehe was wolle — in die Tür.

Talán most, mikor úgy tűnt, hogy nincs akadály, az apa különösebb zaj kíséretében tolta előre Gregort; már nem csak egyetlen apa hangja volt hallható Gregor mögött; most már tényleg nem volt semmi mulatság, és Gregor - bármi történjék is - benyomult az ajtón.

Die eine Seite seines Körpers hob sich, er lag schief in der Türöffnung, seine eine Flanke war ganz wundgerieben,

Testének egyik oldala felemelkedett, ő ferdén állt az ajtónyílásban, az egyik oldala teljesen horzsolásos volt.

an der weißen Tür blieben häßliche Flecke, bald steckte er fest und hätte sich allein nicht mehr rühren können, die Beinchen auf der einen Seite hingen zitternd oben in der Luft, die auf der anderen waren schmerzhaft zu Boden gedrückt — da gab ihm der Vater von hinten einen jetzt wahrhaftig erlösenden starken Stoß, und er flog, heftig blutend, weit in sein Zimmer hinein.

A fehér ajtón csúnya foltok maradtak, és hamarosan beragadt, és már egyedül sem tudott volna mozdulni. A lábai az egyik oldalon reszketve lógtak a levegőben, a másik oldalon fájdalmasan a földre nyomódtak - ekkor az apa hátulról egy erősen felszabadító lökést adott neki, és ő erősen vérezve beleszállt a szobájába.

Die Tür wurde noch mit dem Stock zugeschlagen, dann war es endlich still.

Az ajtót még a bottal is lecsapták, aztán végre csend lett.