An einem unfreundlichen Novembertage wanderte ein armes Schneiderlein auf der Landstraße nach Goldach, einer kleinen reichen Stadt, die nur wenige Stunden von Seldwyla entfernt ist.

Egy borús novemberi napon egy szegény szabó a Goldach felé vezető országúton sétált, ami egy kis, gazdag város, mindössze néhány órás távolságra Seldwyla-tól.

Der Schneider trug in seiner Tasche nichts als einen Fingerhut, welchen er, in Ermangelung irgendeiner Münze, unablässig zwischen den Fingern drehte, wenn er der Kälte wegen die Hände in die Hosen steckte, und die Finger schmerzten ihm ordentlich von diesem Drehen und Reiben.

A szabó a zsebében csak egy gyűrűt hordott, amit pénzhiány miatt folyamatosan a kezei között görgetett, amikor a hideg miatt a kezeit a zsebébe tette, és az ujjai nagyon fájtak ettől a görgetéstől és dörzsöléstől.

Denn er hatte wegen des Fallimentes irgendeines Seldwyler Schneidermeisters seinen Arbeitslohn mit der Arbeit zugleich verlieren und auswandern müssen.

Ugyanis egy seldwyli szabómester csődje miatt elvesztette a fizetését, a munkáját és kénytelen volt elvándorolni.

Er hatte noch nichts gefrühstückt als einige Schneeflocken, die ihm in den Mund geflogen, und er sah noch weniger ab, wo das geringste Mittagbrot herwachsen sollte.

Még nem reggelizett, csak néhány hópehelyet, ami a szájába repült, és még kevésbé törődött azzal, hogy honnan jön a legkisebb ebéd is.

Das Fechten fiel ihm äußerst schwer, ja schien ihm gänzlich unmöglich, weil er über seinem schwarzen Sonntagskleide, welches sein einziges war, einen weiten dunkelgrauen Radmantel trug, mit schwarzem Sammet ausgeschlagen,

A fáradtság nagyon megnehezítette a számára, sőt teljesen lehetetlennek tűnt, mert a fekete vasárnapi ruhája felett egy széles, sötét szürke kabátot viselt, ami fekete szamettal volt bélelve.

der seinem Träger ein edles und romantisches Aussehen verlieh, zumal dessen lange schwarze Haare und Schnurrbärtchen sorgfältig gepflegt waren und er sich blasser, aber regelmäßiger Gesichtszüge erfreute.

Ez egy nemes és romantikus külsőt kölcsönzött a viselőjének, különösen mivel a hosszú fekete haja és a bajusza gondosan ápolt volt, és élvezte a halvány, de szabályos arcvonásait.

Solcher Habitus war ihm zum Bedürfnis geworden, ohne daß er etwas Schlimmes oder Betrügerisches dabei im Schilde führte; vielmehr war er zufrieden, wenn man ihn nur gewähren und im stillen seine Arbeit verrichten ließ;

Ez a viselkedés szükségessé vált számára, anélkül, hogy bármi rosszat vagy csalárd dolgot szándékozott volna tenni; sőt elégedett volt, ha csak békén hagyták és csendben elvégezhette a munkáját;

aber lieber wäre er verhungert, als daß er sich von seinem Radmantel und von seiner polnischen Pelzmütze getrennt hätte, die er ebenfalls mit großem Anstand zu tragen wußte.

de inkább éhen halt volna, mint hogy elvált volna a kabátjától és a lengyel szőrméből készült kalapjától, amit nagyon elegánsan tudott viselni.

Er konnte deshalb nur in größeren Städten arbeiten, wo solches nicht zu sehr auffiel; wenn er wanderte und keine Ersparnisse mitführte, geriet er in die größte Not.

Ezért csak a nagyobb városokban tudott dolgozni, ahol ez nem tűnt fel annyira; ha sétált és nem vitt magával megtakarított pénzt, akkor a legnagyobb bajba került.

Näherte er sich einem Hause, so betrachteten ihn die Leute mit Verwunderung und Neugierde und erwarteten eher alles andere, als daß er betteln würde; so erstarben ihm, da er überdies nicht beredt war, die Worte im Munde, also daß er der Märtyrer seines Mantels war und Hunger litt, so schwarz wie des letzteren Sammetfutter.

Amikor egy házhoz közeledett, az emberek csodálkozva és kíváncsian figyelték őt, és inkább minden mást vártak, mint hogy kolduljon; ezért, mivel nem volt túl beszédes, a szavak elakadtak a szájában, és így a kabátja mártírja volt, és éhezett, ugyanolyan fekete, mint a kabát szamett bélése.

Als er bekümmert und geschwächt eine Anhöhe hinaufging, stieß er auf einen neuen und bequemen Reisewagen, welchen ein herrschaftlicher Kutscher in Basel abgeholt hatte und seinem Herrn überbrachte, einem fremden Grafen, der irgendwo in der Ostschweiz auf einem gemieteten oder angekauften alten Schlosse saß.

Amikor aggódva és gyengén egy hegyre ment, találkozott egy új és kényelmes kocsival, amit egy előkelő kocsmester hozott Baselből, és átadta a gazdájának, egy idegen grófnak, aki valahol Kelet- Svájcban egy bérelt vagy vásárolt régi kastélyban tartózkodott.

Der Wagen war mit allerlei Vorrichtungen zur Aufnahme des Gepäckes versehen und schien deswegen schwer bepackt zu sein, obgleich alles leer war.

A kocsi mindenféle felszereléssel rendelkezett a poggyászok számára, és úgy tűnt, hogy tele van, bár minden üres volt.

Der Kutscher ging wegen des steilen Weges neben den Pferden, und als er, oben angekommen, den Bock wieder bestieg, fragte er den Schneider, ob er sich nicht in den leeren Wagen setzen wolle.

A kocsmester a meredek úton a lovak mellett ment, és amikor felértek, újra a kocsira szállt, és megkérdezte a szabót, hogy nem akar-e beülni az üres kocsiba.

Denn es fing eben an zu regnen, und er hatte mit einem Blicke gesehen, daß der Fußgänger sich matt und kümmerlich durch die Welt schlug.

Ugyanis elkezdett esni, és a kocsmester egy pillantással látta, hogy a gyalogos fáradtan és keservesen küzd a világgal.

Derselbe nahm das Anerbieten dankbar und bescheiden an, worauf der Wagen rasch mit ihm von dannen rollte und in einer kleinen Stunde stattlich und donnernd durch den Torbogen von Goldach fuhr.

A szabó hálásan és szerényen elfogadta az ajánlatot, majd a kocsi gyorsan elindult vele, és egy kis idő múlva stílusosan és hangosan áthaladt a Goldach-i kapun.

Vor dem ersten Gasthofe, ›Zur Waage‹ genannt, hielt das vornehme Fuhrwerk plötzlich, und alsogleich zog der Hausknecht so heftig an der Glocke, daß der Draht beinahe entzweiging.

Az első fogadó, a „Zur Waage” nevű, előtt a nemes kocsi hirtelen megállt, és a szolga azonnal olyan erősen húzta a harangot, hogy a drót majdnem kettétört.

Da stürzten Wirt und Leute herunter und rissen den Schlag auf; Kinder und Nachbarn umringten schon den prächtigen Wagen, neugierig, welch ein Kern sich aus so unerhörter Schale enthüllen werde; und als der verdutzte Schneider endlich hervorsprang in seinem Mantel, blaß und schön und schwermütig zur Erde blickend, schien er ihnen wenigstens ein geheimnisvoller Prinz oder Grafensohn zu sein.

A fogadós és a személyzet leereszkedett, és kinyitották az ajtót; gyerekek és szomszédok már körülvették a csodálatos kocsit, kíváncsian, hogy ki fog előbukkanni ebből a rendkívüli héjból; és amikor a meghökkent szabó végre kiszállt a kabátjában, sápadtan és szépen, lehangolva nézve a földre, úgy tűnt nekik, hogy ő legalábbis egy titokzatos herceg vagy gróf fia.

Der Raum zwischen dem Reisewagen und der Pforte des Gasthauses war schmal und im übrigen der Weg durch die Zuschauer ziemlich gesperrt.

A kocsi és a fogadó kapuja közötti tér szűk volt, és a nézők miatt az út is meglehetősen zavaros volt.

Mochte es nun der Mangel an Geistesgegenwart oder an Mut sein, den Haufen zu durchbrechen und einfach seines Weges zu gehen - er tat dieses nicht, sondern ließ sich willenlos in das Haus und die Treppe hinangeleiten und bemerkte seine neue seltsame Lage erst recht, als er sich in einen wohnlichen Speisesaal versetzt sah und ihm sein ehrwürdiger Mantel dienstfertig abgenommen wurde.

Legyen ez most a józan ész hiánya, vagy a bátorság hiánya, hogy áttörjön a tömegen és egyszerűen továbbmenjen - ő ezt nem tette, hanem engedelmesen bevezettették a házba és a lépcsőre, és csak akkor vette észre új, furcsa helyzetét, amikor egy otthonos étkezőbe került, és tiszteletteljesen levetették róla a kabátot.

»Der Herr wünscht zu speisen?« hieß es. »Gleich wird serviert werden, es ist eben gekocht!«

»A uraság szeretne enni?« - kérdezték. »Hamarosan tálalunk, éppen főztünk!«

Ohne eine Antwort abzuwarten, lief der Waagwirt in die Küche und rief: »In's drei Teufels Namen! Nun haben wir nichts als Rindfleisch und die Hammelkeule!

Anélkül, hogy válaszolt volna, a fogadós a konyhába rohant, és kiáltotta: »Az ördög tudja! Most csak marhahúsunk és báránycombunk van!«

Die Rebhuhnpastete darf ich nicht anschneiden, da sie für die Abendherren bestimmt und versprochen ist. So geht es! Den einzigen Tag, wo wir keinen Gast erwarten und nichts da ist, muß ein solcher Herr kommen!

A fácánpástétomot nem vághatta fel, mert azt az esti vendégeknek ígérték. Ilyen a helyzet! Az egyetlen nap, amikor nem várunk vendégeket, és nincs semmi, akkor jön egy ilyen úr!

Und der Kutscher hat ein Wappen auf den Knöpfen, und der Wagen ist wie der eines Herzogs!

És a kocsi vezetőjének gombjain címer van, és a kocsi olyan, mint egy hercegé!

Und der junge Mann mag kaum den Mund öffnen vor Vornehmheit!«

És a fiatalember alig képes kinyitni a száját az előkelőség miatt!

Doch die ruhige Köchin sagte. »Nun, was ist denn da zu lamentieren, Herr? Die Pastete tragen Sie nur kühn auf, die wird er doch nicht aufessen! Die Abendherren bekommen sie dann portionenweise; sechs Portionen wollen wir schon noch herauskriegen!«

De a nyugodt szakácsnő azt mondta: »Nos, miért panaszkodik, uram? Bátran tálalja a pástétomot, azt úgysem fogja mind megenni! Az esti vendégeknek adagolni fogjuk, még hat adagot is ki tudunk belőle!«

»Sechs Portionen? Ihr vergeßt wohl, daß die Herren sich sattzuessen gewohnt sind!« meinte der Wirt, allein die Köchin fuhr unerschüttert fort: »Das sollen sie auch!

»Hat adagot? Elfelejti, hogy a vendégek hozzászoktak, hogy jóllakjanak!« - mondta a fogadós, de a szakácsnő továbbment: »És ezt is meg kell tenniük!«

Man läßt noch schnell ein halbes Dutzend Kotelettes holen, die brauchen wir sowieso für den Fremden, und was er übrigläßt, schneide ich in kleine Stückchen und menge sie unter die Pastete, da lassen Sie nur mich machen!«

Gyorsan hozattak fél tucat szelet húst, amire a vendégnek szüksége volt, és amit a vendég nem evett meg, azt apró darabokra vágtam, és a pástétomba kevertem - ezt hagyja csak rám!«

Doch der wackere Wirt sagte ernsthaft: »Köchin, ich habe Euch schon einmal gesagt, daß dergleichen in dieser Stadt und in diesem Hause nicht angeht! Wir leben hier solid und ehrenfest und vermögen es!«

De a bátor fogadós komolyan azt mondta: »Szakácsnő, már egyszer elmondtam, hogy ez nem megy ebben a városban és ebben a házban! Mi itt tisztességesen és becsületesen élünk, és megengedhetjük magunknak!«

»Ei der Tausend, ja, ja!« rief die Köchin endlich etwas aufgeregt.

»Hát persze, persze!« - kiáltotta végül a szakácsnő kissé izgatottan.

»Wenn man sich denn nicht zu helfen weiß, so opfere man die Sache!

»Ha nem tudja megoldani, akkor áldozza fel az ügyet!«

Hier sind zwei Schnepfen, die ich den Augenblick vom Jäger gekauft habe, die kann man am Ende der Pastete zusetzen!

»Itt van két fácán, amit a vadásztól vásároltam, és ezeket a pástétom végére lehet tenni!«

Eine mit Schnepfen gefälschte Rebhuhnpastete werden die Leckermäuler nicht beanstanden!

»Egy fácánnal fűszerezett pástétomot a ínyencek nem fognak kifogásolni!«

Sodann sind auch die Forellen da, die größte habe ich in das siedende Wasser geworfen, wie der merkwürdige Wagen kam, und da kocht auch schon die Brühe im Pfännchen; so haben wir also einen Fisch, das Rindfleisch, das Gemüse mit den Kotelettes, den Hammelbraten und die Pastete; geben Sie nur den Schlüssel, daß man das Eingemachte und das Dessert herausnehmen kann!

»És itt vannak a pisztrángok is, a legnagyobbikat dobtam a forró vízbe, amikor az a különös kocsi jött, és a leves is már fő a kis lábasban; tehát van halunk, marhahúsunk, zöldség a szeletelt hússal, a báránypecske és a pástétom; csak adja a kulcsot, hogy kivehessük a konzervet és a desszertet!«

Und den Schlüssel könnten Sie, Herr, mir mit Ehren und Zutrauen übergeben, damit man Ihnen nicht allerorten nachspringen muß und oft in die größte Verlegenheit gerät!«

»És a kulcsot átadhatná nekem, uram, becsületes és bizalmasan, hogy ne kelljen mindenhol utánunk rohanni, és gyakran nagyon kellemetlen helyzetbe kerülni!«

»Liebe Köchin, das braucht Ihr nicht übelzunehmen! Ich habe meiner seligen Frau am Todbette versprechen müssen, die Schlüssel immer in Händen zu behalten; sonach geschieht es grundsätzlich und nicht aus Mißtrauen.

»Kedves szakácsnő, ezt ne vegye rossz néven! Meg kellett ígérnem a boldog feleségemnek a halálos ágyán, hogy mindig nálam lesznek a kulcsok; tehát ez elvileg szükséges, és nem a bizalmatlanság miatt.«

Hier sind die Gurken und hier die Kirschen, hier die Birnen und hier die Aprikosen; aber das alte Konfekt darf man nicht mehr aufstellen; geschwind soll die Liese zum Zuckerbeck laufen und frisches Backwerk holen, drei Teller, und wenn er eine gute Torte hat, soll er sie auch gleich mitgeben!«

»Itt vannak az uborkák, itt a cseresznyék, itt a körték és itt az őszibarackok; de a régi édességeket már nem szabad kiállítani; siessön a cukrászhoz, és hozzon friss süteményt, három tányért, és ha van egy jó tortája, azt is hozza!«

»Aber Herr! Sie können ja dem einzigen Gaste das nicht alles aufrechnen, das schlägt's beim besten Willen nicht heraus!«

»De uram! Nem teheti ezt az egy vendéggel, ez sosem fog jól sikerülni!«

»Tut nichts, es ist um die Ehre! Das bringt mich nicht um; dafür soll ein großer Herr, wenn er durch unsere Stadt reist, sagen können, er habe ein ordentliches Essen gefunden, obgleich er ganz unerwartet und im Winter gekommen sei!

»Ne törődjön, ez a becsület kedvéért! Ez nem zavar engem; de egy nagy úr, ha átutazik a városunkon, elmondhatja, hogy rendes ételt kapott, még ha váratlanul és télen is jött!«

Es soll nicht heißen wie von den Wirten zu Seldwyl, die alles Gute selber fressen und den Fremden die Knochen vorsetzen!

»És ne legyen olyan, mint a Seldwyl-i fogadók, akik mindent a legjobbat megeszik, és a vendégeknek a csontokat hagyják!«

Also frisch, munter, sputet Euch allerseits!«

»Tehát siessünk, legyünk lelkesek, és mindannyian tegyünk a dolgunkat!«

Während dieser umständlichen Zubereitungen befand sich der Schneider in der peinlichsten Angst, da der Tisch mit glänzendem Zeuge gedeckt wurde, und so heiß sich der ausgehungerte Mann vor kurzem noch nach einiger Nahrung gesehnt hatte, so ängstlich wünschte er jetzt, der drohenden Mahlzeit zu entfliehen.

Ezek a bonyolult előkészületek közben a szabó a legnagyobb félelemben volt, mert az asztal fényes vászonnal volt terítve, és a kiéhezett férfi olyan nagyon vágyott a táplálékra, hogy most félő volt, hogy el kell menekülnie az előtte álló fenyegető lakomától.

Endlich faßte er sich einen Mut, nahm seinen Mantel um, setzte die Mütze auf und begab sich hinaus, um den Ausweg zu gewinnen.

Végül összeszedte a bátorságát, magára vette a kabátját, felhúzta a kalapját, és kiment, hogy kikerüljön a helyzetből.

Da er aber in seiner Verwirrung und in dem weitläufigen Hause die Treppe nicht gleich fand, so glaubte der Kellner, den der Teufel beständig umhertrieb, jener suche eine gewisse Bequemlichkeit, rief: »Erlauben Sie gefälligst, mein Herr, ich werde Ihnen den Weg weisen!«

De mivel a zavarodottságában és a tágas házban nem találta rögtön a lépcsőt, a pincér, akit az ördög folyton körülhordott, azt hitte, hogy ő keres valamilyen kényelmet, és így szólt: »Engedje meg, uram, én megmutatom az utat!«

und führte ihn durch einen langen Gang, der nirgend anders endigte als vor einer schön lackierten Türe, auf welcher eine zierliche Inschrift angebracht war.

És elvezette őt egy hosszú folyosón, amely sehova sem vezetett, csak egy szépen festett ajtóhoz, amelyre egy szép feliratot raktak.

Also ging der Mantelträger ohne Widerspruch, sanft wie ein Lämmlein, dort hinein und schloß ordentlich hinter sich zu.

Így a kabátos férfi kifogás nélkül, szelíden, mint egy bárány, bement, és gondosan bezárta maga mögött az ajtót.

Dort lehnte er sich bitterlich seufzend an die Wand und wünschte der goldenen Freiheit der Landstraße wieder teilhaftig zu sein, welche ihm jetzt, so schlecht das Wetter war, als das höchste Glück erschien.

Ott keservesen felsóhordott a falnak, és azt kívánta, hogy újra része lehessen a vidéki út arany szabadságának, amely most, az időjárás ellenére, a legnagyobb boldogságnak tűnt számára.

Doch verwickelte er sich jetzt in die erste selbsttätige Lüge, weil er in dem verschlossenen Raume ein wenig verweilte, und er betrat hiermit den abschüssigen Weg des Bösen.

De most belekeveredett az első öncsalásba, mert egy kicsit elidőzte a zárt szobában, és ezzel a rossz útra lépett.

Unterdessen schrie der Wirt, der ihn gesehen hatte im Mantel dahin gehen: »Der Herr friert! Heizet mehr ein im Saal! Wo ist die Liese, wo ist die Anne? Rasch einen Korb Holz in den Ofen und einige Hände voll Späne, daß es brennt!

Eközben a vendéglős, aki látta, hogy a kabátos férfi odamegy, így kiáltott: »A uraság fázik! Többet kell fűteni a termet! Hol van Liese, hol van Anne? Gyorsan töltsünk egy kosarat fával a kályhába, és néhány marék fűrészportot, hogy tüzeljen!«

Zum Teufel, sollen die Leute in der ›Waage‹ im Mantel zu Tisch sitzen?«

»Az ördögbe is, hagyják a vendégeket a ›Waage‹-ben kabátban enni?«

Und als der Schneider wieder aus dem langen Gange hervorgewandelt kam, melancholisch wie der umgehende Ahnherr eines Stammschlosses, begleitete er ihn mit hundert Komplimenten und Handreibungen wiederum in den verwünschten Saal hinein.

És amikor a szabó újra kijött a hosszú folyosóról, melankolikusan, mint egy kihalt kastély örököse, száz bókkal és tapsokkal kísérte őt újra az átkozott termen keresztül.

Dort wurde er ohne ferneres Verweilen an den Tisch gebeten, der Stuhl zurechtgerückt, und da der Duft der kräftigen Suppe, dergleichen er lange nicht gerochen, ihn vollends seines Willens beraubte, so ließ er sich in Gottes Namen nieder und tauchte sofort den schweren Löffel in die braungoldene Brühe.

Ott, anélkül, hogy tovább vesztegette volna az időt, meghívták az asztalhoz, a széket odahúzták, és mivel a sűrű leves illata, amit már régóta nem szagolt, teljesen legyőzte az akaratát, leült Isten nevében, és azonnal belemártotta a nehézkanalat a barna aranyszínű levesbe.

In tiefem Schweigen erfrischte er seine matten Lebensgeister und wurde mit achtungsvoller Stille und Ruhe bedient.

Mély csendben frissítette fel fáradt életerejét, és tiszteletteljes csendben és nyugalomban kiszolgálták őt.

Als er den Teller geleert hatte und der Wirt sah, daß es ihm so wohl schmeckte, munterte er ihn höflich auf, noch einen Löffel voll zu nehmen, das sei gut bei dem rauhen Wetter.

Amikor kiürítette a tányért, és a vendéglős látta, hogy nagyon ízlik neki, udvariasan biztatta, hogy vegyen még egy kanalnyit, mert ez jó a zord időjárásban.

Nun wurde die Forelle aufgetragen, mit Grünem bekränzt, und der Wirt legte ein schönes Stück vor.

Most a pisztrángot tették az asztalra, zölddel díszítve, és a vendéglős egy szép adagot tett elé.

Doch der Schneider, von Sorgen gequält, wagte in seiner Blödigkeit nicht, das blanke Messer zu brauchen, sondern hantierte schüchtern und zimperlich mit der silbernen Gabel daran herum.

De a szabó, akit a gondok gyötörtek, butaságból nem mert a fényes kést használni, hanem félénken és finoman a szilveres villával babrálta.

Das bemerkte die Köchin, welche zur Türe hereinguckte, den großen Herrn zu sehen, und sie sagte zu den Umstehenden: »Gelobt sei Jesus Christ!

Ezt észrevette a szakácsnő, aki az ajtóból benézett, hogy lássa a nagyurat, és azt mondta a körülállóknak: „Áldott legyen Jézus Krisztus!”

Der weiß noch einen feinen Fisch zu essen, wie es sich gehört, der sägt nicht mit dem Messer in dem zarten Wesen herum, wie wenn er ein Kalb schlachten wollte.

„Ez még mindig tud finom halat enni, ahogy kell, és nem vág bele a késsel a gyengéd lénybe, mintha egy borjút akarna levágni.”

Das ist ein Herr von großem Hause, darauf wollt' ich schwören, wenn es nicht verboten wäre!

„Ez egy nagyházból való úr, erre esküszöm, ha ez nem lenne tilos!”

Und wie schön und traurig er ist!

„És milyen szép és szomorú!”

Gewiß ist er in ein armes Fräulein verliebt, das man ihm nicht lassen will!

„Biztosan szerelmes egy szegény lányba, akit nem engednek neki!”

Ja, ja, die vornehmen Leute haben auch ihre Leiden!«

„Igen,igen, a nemes embereknek is vannak bajaik!”

Inzwischen sah der Wirt, daß der Gast nicht trank, und sagte ehrerbietig: »Der Herr mögen den Tischwein nicht; befehlen Sie vielleicht ein Glas guten Bordeaux, den ich bestens empfehlen kann?«

Közben a vendéglős látta, hogy a vendég nem iszik, és tisztelettel azt mondta: „A vendég nem szereti az asztali bort; kérne egy pohár jó Bordeaux-t, amit nagyon tudok ajánlani?”

Da beging der Schneider den zweiten selbsttätigen Fehler, indem er aus Gehorsam ja statt nein sagte, und alsobald verfügte sich der Waagwirt persönlich in den Keller, um eine ausgesuchte Flasche zu holen; denn es lag ihm alles daran, daß man sagen könne, es sei etwas Rechtes im Ort zu haben.

Erre a szabó elkövette a második hibát, és engedelmesen igent mondott a helyett, és a vendéglős azonnal lement a pincébe, hogy egy kiváló üveget hozzon, mert nagyon fontos volt neki, hogy azt mondhassák, hogy az a hely rendes volt.

Als der Gast von dem eingeschenkten Weine wiederum aus bösem Gewissen ganz kleine Schlücklein nahm, lief der Wirt voll Freuden in die Küche, schnalzte mit der Zunge und rief: »Hol' mich der Teufel, der versteht's, der schlürft meinen guten Wein auf die Zunge, wie man einen Dukaten auf die Goldwaage legt!«

Amikor a vendég a felszolgált bort ismét rossz lelkiismerettel kis kortyokban itta, a vendéglős örömmel futott a konyhába, a nyelvére csattanva, és azt kiáltotta: „Az ördög vigyen, ez tudja, ahogy egy dukátot a mérlegre teszünk!”

»Gelobt sei Jesus Christ!« sagte die Köchin. »Ich hab's ja behauptet, daß er's versteht!«

„Jézus Krisztus áldott legyen!” mondta a szakácsnő. „Én megmondtam, hogy ő tudja!”

So nahm die Mahlzeit denn ihren Verlauf, und zwar sehr langsam, weil der arme Schneider immer zimperlich und unentschlossen aß und trank und der Wirt, um ihm Zeit zu lassen, die Speisen genugsam stehenließ.

Így zajlott a vacsora, nagyon lassan, mert a szegény szabó mindig félénken és határozatlanul evett és ivott, és a vendéglős, hogy időt adjon neki, elég sokáig hagyta állni az ételeket.

Trotzdem war es nicht der Rede wert, was der Gast bis jetzt zu sich genommen; vielmehr begann der Hunger, der immerfort so gefährlich gereizt wurde, nun den Schrecken zu überwinden, und als die Pastete von Rebhühnern erschien, schlug die Stimmung des Schneiders gleichzeitig um, und ein fester Gedanke begann sich in ihm zu bilden.

Ennek ellenére nem volt érdemes figyelembe venni, amit a vendég eddig fogyasztott; sokkal inkább a folyamatosan ingerelt éhség kezdte legyőzni a félelmet, és amikor a fácánpástétom megjelent, a szabó hangulata hirtelen megváltozott, és egy határozott gondolat kezdett kialakulni benne.

»Es ist jetzt einmal, wie es ist!«

„Most már úgy van, ahogy van!”

sagte er sich, von einem neuen Tröpflein Weines erwärmt und aufgestachelt.

mondta magának, egy új kis korty bortól felmelegedve és felbátorodva.

»Nun wäre ich ein Tor, wenn ich die kommende Schande und Verfolgung ertragen wollte, ohne mich dafür sattgegessen zu haben!

„Most hülye lennék, ha elviselném a közelgő szégyent és üldöztetést anélkül, hogy jóllaknék!”

Also vorgesehen, weil es noch Zeit ist!

Tehát előre gondolkodva, mert még mindig volt idő!

Das Türmchen, das sie da aufgestellt haben, dürfte leichthin die letzte Speise sein; daran will ich mich halten, komme, was da wolle!

A kis tornyot, amit ott felállítottak, valószínűleg az utolsó fogás lesz; ehhez ragaszkodni fogok, bármi is történik!

Was ich einmal im Leibe habe, kann mir kein König wieder rauben!«

Amit egyszer a testemben vagyok, azt egy király sem veheti el tőlem!”

Gesagt, getan; mit dem Mute der Verzweiflung hieb er in die leckere Pastete, ohne an ein Aufhören zu denken, so daß sie in weniger als fünf Minuten zur Hälfte geschwunden war und die Sache für die Abendherren sehr bedenklich zu werden begann.

Megmondta, megtette; a kétségbeesés bátorságával belecsimpant a finom pástétomba, anélkül, hogy gondolt volna a leállásra, így kevesebb mint öt perc alatt a fele eltűnt, és a helyzet egyre aggasztóbbá vált az esti vendégek számára.

Fleisch, Trüffeln, Klößchen, Boden, Deckel, alles schlang er ohne Ansehen der Person hinunter, nur besorgt, sein Ränzchen vollzupacken, ehe das Verhängnis hereinbräche;

Húst, szarvast, gombócokat, alját, felsőt, mindent lenyelt, anélkül, hogy figyelembe vette volna a tömeget, csak azért, hogy feltöltse a táskáját, mielőtt a baj bekövetkezik;

dazu trank er den Wein in tüchtigen Zügen und steckte große Brotbissen in den Mund; kurz, es war eine so hastig belebte Einfuhr, wie wenn bei aufsteigendem Gewitter das Heu von der nahen Wiese gleich auf der Gabel in die Scheune geflüchtet wird.

mindeközben bőségesen itta a bort, és nagy falatokat vett a kenyérből; röviden, ez egy olyan sietős fogyasztás volt, mintha egy közelgő vihar idején a szénát a közeli mezőről egyenesen a pajtában rejtenék el.

Abermals lief der Wirt in die Küche und rief: »Köchin!

A fogadós ismét a konyhára rohant, és kiáltotta: „Szakács!”

Er ißt die Pastete auf, während er den Braten kaum berührt hat!

Ő a pástétomot fogyasztja, miközben a sültet alig érintette!

Und den Bordeaux trinkt er in halben Gläsern!«

És a Bordeaux-t fél pohárban issza!”

»Wohl bekomm' es ihm«, sagte die Köchin, »lassen Sie ihn nur machen, der weiß, was Rebhühner sind! Wär' er ein gemeiner Kerl, so hätte er sich an den Braten gehalten!«

„Hadd egye!” - mondta a szakács - „Hadd csinálja, amit akar, tudja, milyenek a fogasok! Ha egy közönséges fickó lenne, a sültnél maradt volna!”

»Ich sag's auch«, meinte der Wirt; »es sieht sich zwar nicht ganz elegant an, aber so hab' ich, als ich zu meiner Ausbildung reiste, nur Generäle und Kapitelsherren essen sehen!«

„Én is azt mondom” - mondta a fogadós - „Nem tűnik túl elegánsnak, de amikor a képzésem idején utaztam, csak tábornokokat és káplánokat láttam enni!”

Unterdessen hatte der Kutscher die Pferde füttern lassen und selbst ein handfestes Essen eingenommen in der Stube für das untere Volk, und da er Eile hatte, ließ er bald wieder anspannen.

Időközben a kocsi vezetője megetette a lovakat, és maga is elfogyasztott egy kiadós vacsorát a szolgák számára fenntartott helyiségben, és mivel sietett, hamarosan újra bevetette a lovakat.

Die Angehörigen des Gasthofes ›Zur Waage‹ konnten sich nun nicht länger enthalten und fragten, eh es zu spät wurde, den herrschaftlichen Kutscher geradezu, wer sein Herr da oben sei und wie er heiße.

A „Zur Waage” fogadó munkatársai ekkor már nem tudták tovább tűrni, és mielőtt túl késő lett volna, egyenesen megkérdezték a nemes kocsi vezetőt, ki a főnöke, és hogyan hívják.

Der Kutscher, ein schalkhafter und durchtriebener Kerl, versetzte: »Hat er es noch nicht selbst gesagt?«

A kocsi vezető, egy ravasz és leleményes fickó, azt mondta: „Nem mondta még maga?”

»Nein« hieß es, und er erwiderte: »Das glaub' ich wohl, der spricht nicht viel in einem Tage; nun, es ist der Graf Strapinski! Er wird aber heut und vielleicht einige Tage hierbleiben, denn er hat mir befohlen, mit dem Wagen vorauszufahren.«

„Nem” - hangzott a válasz, és ő így felelt: „Azt hiszem, nem. Nem sokat beszél egy nap alatt. Nos, a gróf Strapinski! De ma és talán néhány napig itt marad, mert utasított, hogy a kocsival menjek előre.”

Er machte diesen schlechten Spaß, um sich an dem Schneiderlein zu rächen, das, wie er glaubte, statt ihm für seine Gefälligkeit ein Wort des Dankes und des Abschiedes zu sagen, sich ohne Umsehen in das Haus begeben hatte und den Herrn spielte.

Ezt a rossz tréfát azért űzte, hogy bosszantsa a szabót, aki, úgy gondolta, ahelyett, hogy köszönetet mondana neki a szívességért, és elbúcsúzna, csak úgy bement a házba, és úgy viselkedett, mintha ő lenne az úr.

Seine Eulenspiegelei aufs äußerste treibend, bestieg er auch den Wagen, ohne nach der Zeche für sich und die Pferde zu fragen, schwang die Peitsche und fuhr aus der Stadt, und alles ward so in der Ordnung befunden und dem guten Schneider aufs Kerbholz gebracht.

A tréfa csúcán ő is beült a kocsiba, anélkül, hogy fizetett volna magának és a lovaknak, meglengette a korbácsot, és kihajtott a városból, miközben mindent rendben talált, és a jó szabót a póruljára hagyta.

Nun mußte es sich aber fügen, daß dieser, ein geborener Schlesier, wirklich Strapinski hieß, Wenzel Strapinski; mochte es nun ein Zufall sein oder mochte der Schneider sein Wanderbuch im Wagen hervorgezogen, es dort vergessen und der Kutscher es zu sich genommen haben.

Most már el kellett fogadni, hogy ez a született sziléziai valóban Strapinski volt, Wenzel Strapinski; lehetett ez véletlen, vagy a szabó kivette a kocsiban a vándor könyvét, elfelejtette, és a kocsi vezető vette magához.

Genug, als der Wirt freudestrahlend und händereibend vor ihn hintrat und fragte, ob der Herr Graf Strapinski zum Nachtisch ein Glas alten Tokaier oder ein Glas Champagner nehme, und ihm meldete, daß die Zimmer soeben zubereitet würden, da erblaßte der arme Strapinski, verwirrte sich von neuem und erwiderte gar nichts.

Egy szóval, amikor a fogadós ragyogó mosollyal odalépett hozzá, és megkérdezte, hogy a gróf Strapinski úr a desszerthez egy pohár régi tokajit vagy pezsgőt kér-e, és bejelentette, hogy a szobákat éppen készítik, a szegény Strapinski elpirult, újra összezavarodott, és nem válaszolt semmit.

»Höchst interessant!«

„Nagyon érdekes!”

brummte der Wirt für sich, indem er abermals in den Keller eilte und aus besonderem Verschlage nicht nur ein Fläschchen Tokaier, sondern auch ein Krügelchen Bocksbeutel holte und eine Champagnerflasche schlechthin unter den Arm nahm.

mormolta a fogadós, miközben ismét lement a pincébe, és nemcsak egy üveg tokajit, hanem egy kis üveg Bocksbeutelt is előhúzott egy külön rejtekhelyről, és egy pezsgőüveget egyenesen a karja alá vett.

Bald sah Strapinski einen kleinen Wald von Gläsern vor sich, aus welchem der Champagnerkelch wie eine Pappel emporragte.

Strapinski hamarosan egy kis pohár-erdőt látott maga előtt, melyből a pezsgőspohár egy fenyőfáként emelkedett az ég felé.

Das glänzte, klingelte und duftete gar seltsam vor ihm, und was noch seltsamer war, der arme, aber zierliche Mann griff nicht ungeschickt in das Wäldchen hinein und goß, als er sah, daß der Wirt etwas Rotwein in seinen Champagner tat, einige Tropfen Tokaier in den seinigen.

Ez csillogott, pengő volt és furcsán illatozott előtte, és ami még furcsább volt, a szegény, de elegáns férfi nem ügyetlenül nyúlt a fák közé, és amikor látta, hogy a fogadós egy kis vörösbort tesz a pezsgőjébe, néhány csepp tokajit is öntött az övébe.

Inzwischen waren der Stadtschreiber und der Notar gekommen, um den Kaffee zu trinken und das tägliche Spielchen um denselben zu machen; bald kam auch der ältere Sohn des Hauses Häberlin und Cie.,

Közben megérkeztek a városháza tisztviselője és a jegyző, hogy megigyák a kávét, és játsszanak a napi kávés játékot; hamarosan megérkezett a Häberlin és társai cég idősebb fia is.

der jüngere des Hauses Pütschli-Nievergelt, der Buchhalter einer großen Spinnerei, Herr Melcher Böhni;

, a Pütschli-Nievergelt cég fiatalabb fia, egy nagy spinnéri üzem könyvelője, Herr Melcher Böhni;

allein statt ihre Partie zu spielen, gingen sämtliche Herren in weitem Bogen hinter dem polnischen Grafen herum, die Hände in den hintern Rocktaschen, mit den Augen blinzelnd und auf den Stockzähnen lächelnd.

de ahelyett, hogy játszanak, az összes úr széles ívben körülment a lengyel gróf körül, a kezüket a hátsó zsebbe dugva, a szemüket pislogva és a fogukat villogtatva.

Denn es waren diejenigen Mitglieder guter Häuser, welche ihr Leben lang zu Hause blieben, deren Verwandte und Genossen aber in aller Welt saßen, weswegen sie selbst die Welt sattsam zu kennen glaubten.

Mert ezek voltak azok a jó családok tagjai, akik egész életükben otthon maradtak, de rokonaik és társaik az egész világon voltak, ezért azt hitték, hogy jól ismerik a világot.

Also das sollte ein polnischer Graf sein?

Tehát ez egy lengyel gróf kellett, hogy legyen?

Den Wagen hatten sie freilich von ihrem Kontorstuhl aus gesehen; auch wußte man nicht, ob der Wirt den Grafen oder dieser jenen bewirte; doch hatte der Wirt bis jetzt noch keine dummen Streiche gemacht;

Természetesen a kocsit az irodai székből látták; azt sem tudták, hogy a fogadós a grófot látja vendégül, vagy a gróf a fogadóst, de a fogadós eddig még nem csinált semmi hülyeséget;

er war vielmehr als ein ziemlich schlauer Kopf bekannt, und so wurden denn die Kreise, welche die neugierigen Herren um den Fremden zogen, immer kleiner, bis sie sich zuletzt vertraulich an den gleichen Tisch setzten und sich auf gewandte Weise zu dem Gelage aus dem Stegreif einluden, indem sie ohne weiteres um eine Flasche zu würfeln begannen.

sőt, ő meglehetősen okos fejnek számított, és így a kíváncsi urak körülött a körök egyre kisebbek lettek, míg végül bizalmasan ugyanabba az asztalhoz ültek, és ügyesen meghívták magukat a lakomára, miközben egy üvegért dobáltak.

Doch tranken sie nicht zuviel, da es noch früh war; dagegen galt es, einen Schluck trefflichen Kaffee zu nehmen und dem Polacken, wie sie den Schneider bereits heimlich nannten, mit gutem Rauchzeug aufzuwerten, damit er immer mehr röche, wo er eigentlich wäre.

De nem ittak túl sokat, mert még korán volt; inkább egy jó kávét akartak inni, és a lengyelnek, ahogy már titokban hívták a szabót, jó füstölgetést adtak, hogy még jobban érezze, hol van valójában.

»Darf ich dem Herrn Grafen eine ordentliche Zigarre anbieten? Ich habe sie von meinem Bruder auf Kuba direkt bekommen!« sagte der eine.

»Megengedhetem, hogy egy jó szivart kínáljak a grófnak? Egyenesen Kubából kaptam a bátyámtól!« mondta az egyik.

»Die Herren Polen lieben auch eine gute Zigarette, hier ist echter Tabak aus Smyrna, mein Kompagnon hat ihn gesendet«, rief der andere, indem er ein rotseidenes Beutelchen hinschob.

»A lengyelek is szeretik a jó szivart, itt van valódi dohány Szmirnából, a társam küldte«, kiáltotta a másik, miközben egy piros selyem tasakot tolt át.

»Dieser aus Damaskus ist feiner, Herr Graf«, rief der dritte, »unser dortiger Prokurist selbst hat ihn für mich besorgt!«

»Ez Damaszkusból finomabb, gróf úr«, kiáltotta a harmadik, »a helyi ügyvezető maga szerezte nekem!«

Der vierte streckte einen ungefügen Zigarrenbengel dar, indem er schrie: »Wenn Sie etwas ganz Ausgezeichnetes wollen, so versuchen Sie diese Pflanzerzigarre aus Virginien, selbstgezogen, selbstgemacht und durchaus nicht käuflich!«

A negyedik egy törött szivarvégét mutatta, és kiáltotta: »Ha valami kiválót akarnak, próbálják ezt a virginiai szivart, saját termesztésű, saját készítésű, és nem kapható!«

Strapinski lächelte sauersüß, sagte nichts und war bald in feine Duftwolken gehüllt, welche von der hervorbrechenden Sonne lieblich versilbert wurden.

Strapinski savanykásan mosolygott, nem szólt semmit, és hamarosan finom illatfelhőkbe burkolózott, melyeket a kibukkanó nap szépen ezüstösen fényesített.

Der Himmel entwölkte sich in weniger als einer Viertelstunde, der schönste Herbstnachmittag trat ein; es hieß, der Genuß der günstigen Stunde sei sich zu gönnen, da das Jahr vielleicht nicht viele solcher Tage mehr brächte;

A mennyezet kevesebb mint egy negyedóra alatt tisztázódott, a legszebbőszi délután köszöntött be; azt mondták, hogy élvezni kell ezt a kedvező órát, mert az év talán már nem hoz sok ilyen napot többet;

und es wurde beschlossen, auszufahren, den fröhlichen Amtsrat auf seinem Gute zu besuchen, der erst vor wenigen Tagen gekeltert hatte, und seinen neuen Wein, den roten Sauser, zu kosten.

és elhatározták, hogy kihajóznak, meglátogatják a vidám bírósági tanácsost a birtokán, aki csak néhány nappal ezelőtt sajtolta ki a bort, és megkóstolják az új bort, a vörös Saustert.

Pütschli-Nievergelt, Sohn, sandte nach seinem Jagdwagen, und bald schlugen seine jungen Eisenschimmel das Pflaster vor der ›Waage‹.

Pütschli-Nievergelt fia elküldte a vadászkocsiját, és hamarosan a fiatal fémcsillogású lovak koptatták a „Waage” előtti utat.

Der Wirt selbst ließ ebenfalls anspannen, man lud den Grafen zuvorkommend ein, sich anzuschließen und die Gegend etwas kennenzulernen.

A fogadós is bevetette a lófogatot, és udvariasan meghívták a grófot, hogy csatlakozzon hozzájuk, és megismerhesse a környéket.

Der Wein hatte seinen Witz erwärmt; er überdachte schnell, daß er bei dieser Gelegenheit am besten sich unbemerkt entfernen und seine Wanderung fortsetzen könne; den Schaden sollten die törichten und zudringlichen Herren an sich selbst behalten.

A bor felmelegítette a kedélyét; gyorsan rádöbbent, hogy a legjobb, ha észrevétlenül távozik, és folytatja útját; a bolond és tolakodó urak hadd tartsák meg maguknak a kárt.

Er nahm daher die Einladung mit einigen höflichen Worten an und bestieg mit dem jungen Pütschli den Jagdwagen.

Ezért néhány udvarias szóval elfogadta a meghívást, és a fiatal Pütschlivel együtt beszállt a vadászkocsiba.

Nun war es eine weitere Fügung, daß der Schneider, nachdem er auf seinem Dorfe schon als junger Bursch dem Gutsherrn zuweilen Dienste geleistet, seine Militärzeit bei den Husaren abgedient hatte und demnach genugsam mit Pferden umzugehen verstand.

Most egy újabb véletlen volt, hogy a szabó, aki már fiatal fiúként is szolgálta az úr családját a faluban, a huszárezredben is szolgált, és így elég jól tudott bánni a lovakkal.

Wie daher sein Gefährte höflich fragte, ob er vielleicht fahren möge, ergriff er sofort Zügel und Peitsche und fuhr in schulgerechter Haltung, in raschem Trabe durch das Tor und auf der Landstraße dahin, so daß die Herren einander ansahen und flüsterten: »Es ist richtig, es ist jedenfalls ein Herr!«

Amikor tehát társa udvariasan megkérdezte, hogy nem volna-e kedve vezetni, azonnal megragadta a gyeplőt és a korbácsot, és iskolásan ülve, gyors trabban átkelt a kapun, és a földúton haladt, úgy, hogy az urak egymásra néztek, és suttogtak: „Igen, ez tényleg egy úr!”

In einer halben Stunde war das Gut des Amtsrates erreicht.

Fél óra múlva elérték a bírósági tanácsos birtokát.

Strapinski fuhr in einem prächtigen Halbbogen auf und ließ die feurigen Pferde aufs beste anprallen; man sprang von den Wagen, der Amtsrat kam herbei und führte die Gesellschaft ins Haus, und alsbald war auch der Tisch mit einem halben Dutzend Karaffen voll karneolfarbigen Sausers besetzt.

Strapinski egy pompás félkörben hajtott be, és a tüzes lovakat a legjobban irányította; leugrottak a kocsiból, a bírósági tanácsos odajött, és bevezette a társaságot a házba, ahol hamarosan az asztal egy fél tucat karafa karminvörös Saußerrel megtelt.

Das heiße, gärende Getränk wurde vorerst geprüft, belobt und sodann fröhlich in Angriff genommen, während der Hausherr im Hause die Kunde herumtrug, es sei ein vornehmer Graf da, ein Polacke, und eine feinere Bewirtung vorbereitete.

A forró, pezsgő italt először megkóstolták, dicsérték, majd jókedvvel bele is ittak, miközben a házigazda a házban hírül vitt, hogy egy előkelő gróf van itt, egy lengyel, és finomabb lakomát készítettek neki.

Mittlerweile teilte sich die Gesellschaft in zwei Partien, um das versäumte Spiel nachzuholen, da in diesem Lande keine Männer zusammen sein konnten, ohne zu spielen, wahrscheinlich aus angebotenem Tätigkeitstriebe.

Időközben a társaság két csoportra osztották magukat, hogy pótolják az elmaradt játékot, mert ebben az országban a férfiak nem tudnak együtt lenni anélkül, hogy ne játszanának, valószínűleg a tevékenységre való hajlamuk miatt.

Strapinski, welcher die Teilnahme aus verschiedenen Gründen ablehnen mußte, wurde eingeladen zuzusehen, denn das schien ihnen immerhin der Mühe wert, da sie so viel Klugheit und Geistesgegenwart bei den Karten zu entwickeln pflegten.

Strapinski, aki különböző okokból nem tudott részt venni, meghívást kapott, hogy figyelje őket, mert ez mindenképpen megérte a fáradságot, mert olyan sok bölcsességet és leleményességet fejlesztettek ki a kártyajátékban.

Er mußte sich zwischen beide Partien setzen, und sie legten es nun darauf an, geistreich und gewandt zu spielen und den Gast zu gleicher Zeit zu unterhalten.

Meg kellett ülnie a két csoport közé, és ők most arra törekedtek, hogy eszesen és ügyesen játsszanak, ugyanakkor a vendéget is szórakoztassák.

So saß er denn wie ein kränkelnder Fürst, vor welchem die Hofleute ein angenehmes Schauspiel aufführen und den Lauf der Welt darstellen.

Így ült ő, mint egy beteg fejedelem, akinek a szolgák kellemes előadást adnak, és a világ menetét bemutatják.

Sie erklärten ihm die bedeutendsten Wendungen, Handstreiche und Ereignisse, und wenn die eine Partei für einen Augenblick ihre Aufmerksamkeit ausschließlich dem Spiele zuwenden mußte, so führte die andere dafür um so angelegentlicher die Unterhaltung mit dem Schneider.

Elmagyarázták neki a legfontosabb fordulatokat, trükköket és eseményeket, és amikor az egyik csoport egy pillanatra a játékra kellett, hogy figyeljen, a másik még buzgóbban folytatta a beszélgetést a szabóval.

Der beste Gegenstand dünkte sie hierfür Pferde, Jagd und dergleichen; Strapinski wußte hier auch am besten Bescheid, denn er brauchte nur die Redensarten hervorzuholen. welche er einst in der Nähe von Offizieren und Gutsherren gehört und die ihm schon dazumal ausnehmend wohl gefallen hatten.

A legjobb témának a lovakat, a vadászatot és hasonlókat találták; Strapinski ebben is a legjobban tudott, mert csak ki kellett húznia azokat a szófordulatokat, amelyeket egykor tisztviselők és birtokosok közelében hallott, és amelyek akkor is nagyon tetszettek neki.

Wenn er diese Redensarten auch nur sparsam, mit einer gewissen Bescheidenheit und stets mit einem schwermütigen Lächeln vorbrachte, so erreichte er damit nur eine größere Wirkung;

Ha ezeket a szófordulatokat csak spórolósan, egy bizonyos szerénységgel és mindig egy komor mosollyal mondta, akkor ez csak nagyobb hatást ért el;

wenn zwei oder drei von den Herren aufstanden und etwa zur Seite traten, so sagten sie: »Es ist ein vollkommener Junker!«

ha két vagy három úr felállt, és félre lépett, akkor azt mondták: „Ez egy tökéletes nemesember!”

Nur Melcher Böhni, der Buchhalter, als ein geborener Zweifler, rieb sich vergnügt die Hände und sagte zu sich selbst: »Ich sehe es kommen, daß es wieder einen Goldacher Putsch gibt, ja, er ist gewissermaßen schon da!

Csak Melcher Böhni, a könyvelő, aki egy született kételkedő volt, örömmel dörzsölte a kezét, és azt mondta magának: „Látom, hogy újra lesz egy Goldacher puccs, sőt, ő már bizonyosan itt van!”

Es war aber auch Zeit, denn schon sind's zwei Jahre seit dem letzten!

De itt is ideje volt, mert már két év telt el az utolsó óta!

Der Mann dort hat mir so wunderlich zerstochene Finger, vielleicht von Praga oder Ostrolenka her!

Az az ember ott olyan furcsán bevágott ujjakkal van, talán Prágából vagy Ostrolenkából!”

Nun, ich werde mich hüten, den Verlauf zu stören!«

Nos, én vigyázni fogok, hogy ne zavarjam a menetet!”

Die beiden Partien waren nun zu Ende, auch das Sausergelüste der Herren gebüßt, und sie zogen nun vor, sich an den alten Weinen des Amtsrats ein wenig abzukühlen, die jetzt gebracht wurden;

A két játék most véget ért, a urak is kifizették a sorsokat, és most inkább lehűtötték magukat a polgármester régi borával, amelyet most hoztak.

doch war die Abkühlung etwas leidenschaftlicher Natur, indem sofort, um nicht in schnöden Müßiggang zu verfallen, ein allgemeines Hasardspiel vorgeschlagen wurde.

De a lehűtés kissé szenvedélyes volt, mert hogy ne essenek unalmas tétlenségbe, egy általános szerencsejátékot javasoltak.

Man mischte die Karten, jeder warf einen Brabanter Taler hin, und als die Reihe an Strapinski war, konnte er nicht wohl seinen Fingerhut auf den Tisch setzen.

Keverték a kártyákat, mindenki dobott egy brabantiai tallért, és amikor Strapinski sorára került, nem tudta a poharát az asztalra tenni.

»Ich habe nicht ein solches Geldstück«, sagte er errötend; aber schon hatte Melcher Böhni, der ihn beobachtet, für ihn eingesetzt, ohne daß jemand darauf achtgab; denn alle waren viel zu behaglich, als daß sie auf den Argwohn geraten wären, jemand in der Welt könne kein Geld haben.

„Nem tudok ilyen pénzt” - mondta elpirulva; de Melcher Böhni, aki figyelte őt, már helyette tett, anélkül, hogy bárki észrevette volna, mert mindenki túl jól érezte magát ahhoz, hogy gyanút fogjon, hogy valaki a világon nem tud pénzt.

Im nächsten Augenblicke wurde dem Schneider, der gewonnen hatte, der ganze Einsatz zugeschoben; verwirrt ließ er das Geld liegen, und Böhni besorgte für ihn das zweite Spiel, welches ein anderer gewann, sowie das dritte.

A következő pillanatban a nyertes szabónak átadták az egész tétet; zavarodottan hagyta a pénzt, és Böhni intézte a második játékot, amelyet egy másik nyert meg, majd a harmadikat is.

Doch das vierte und fünfte gewann wiederum der Polacke, der allmählich aufwachte und sich in die Sache fand.

De a negyediket és az ötödiket is a lengyel nyerte, aki fokozatosan felébredt és belemerült a játékba.

Indem er sich still und ruhig verhielt, spielte er mit abwechselndem Glück;

Miközben csendes és nyugodt maradt, váltakozó szerencsével játszott.

einmal kam er bis auf einen Taler herunter, den er setzen mußte, gewann wieder, und zuletzt, als man das Spiel satt bekam, besaß er einige Louisdors, mehr, als er jemals in seinem Leben besessen, welche er, als er sah, daß jedermann sein Geld einsteckte, ebenfalls zu sich nahm, nicht ohne Furcht, daß alles ein Traum sei.

Egyszer egy tallérig jutott, amit tennie kellett, újra nyert, és végül, amikor elegük lett a játékból, néhány louisdort birtokolt, többet, mint valaha is birtokolt életében, amelyet, amikor látta, hogy mindenki a pénzét zsebre teszi, maga is zsebre tett, nem nélkül a félelmet, hogy az egész csak egy álom lehet.

Böhni, welcher ihn fortwährend scharf betrachtete, war jetzt fast im klaren über ihn und dachte: den Teufel fährt der in einem vierspännigen Wagen!

Böhni, aki folyamatosan figyelte őt, most majdnem rájött, és gondolta: „Ez a fickó egy igazi szerencsejátékos!”

Weil er aber zugleich bemerkte, daß der rätselhafte Fremde keine Gier nach dem Gelde gezeigt, sich überhaupt bescheiden und nüchtern verhalten hatte, so war er nicht übel gegen ihn gesinnt, sondern beschloß, die Sache durchaus gehen zu lassen.

Ugyanakkor észrevette, hogy a rejtélyes idegen nem mutatott pénzéhséget, és általában szerényen és józanul viselkedett, ezért nem haragudott rá, hanem úgy döntött, hogy hagyja a dolgot.

Aber der Graf Strapinski, als man sich vor dem Abendessen im Freien erging, nahm jetzo seine Gedanken zusammen und hielt den rechten Zeitpunkt einer geräuschlosen Beurlaubung für gekommen.

De Strapinski gróf, amikor a vacsora előtt a szabadban sétáltak, most összeszedte a gondolatait, és úgy vélte, hogy elérkezett a csendes távozás ideje.

Er hatte ein artiges Reisegeld und nahm sich vor, dem Wirt ›Zur Waage‹ von der nächsten Stadt aus sein aufgedrungenes Mittagsmahl zu bezahlen.

Volt egy kis utazási pénze, és elhatározta, hogy a következő városban, a „Zur Waage” fogadóban fizeti ki a ráerőltetett ebédet.

Also schlug er seinen Radmantel malerisch um, drückte die Pelzmütze tiefer in die Augen und schritt unter einer Reihe von hohen Akazien in der Abendsonne langsam auf und nieder, das schöne Gelände betrachtend oder vielmehr den Weg erspähend, den er einschlagen wollte.

Így festői módon magára húzta a kabátját, mélyebben nyomta a szőrmesapkát a szemébe, és lassan sétált a magas akácok között az esti napban, élvezve a szép tájat, vagy inkább keresve az utat, amelyet be akart tenni.

Er nahm sich mit seiner bewölkten Stirne, seinem lieblichen, aber schwermütigen Mundbärtchen, seinen glänzenden schwarzen Locken, seinen dunklen Augen, im Wehen seines faltigen Mantels vortrefflich aus;

Kiválóan mutatott a felhős homlokával, az aranyos, de komor szakállával, a fényes fekete hajával, a sötét szemeivel, a gyűrt kabátja fuvallatában.

der Abendschein und das Säuseln der Bäume über ihm erhöhten den Eindruck, so daß die Gesellschaft ihn von ferne mit Aufmerksamkeit und Wohlwollen betrachtete.

Az esti fény és a fák suhogása fokozta a benyomást, úgyhogy a társaság távolról figyelte őt figyelmesen és jóindulattal.

Allmählich ging er immer etwas weiter vom Hause hinweg, schritt durch ein Gebüsch, hinter welchem ein Feldweg vorüberging, und als er sich vor den Blicken der Gesellschaft gedeckt sah, wollte er eben mit festen Schritten ins Feld rücken, als um eine Ecke herum plötzlich der Amtsrat mit seiner Tochter Nettchen ihm entgegentrat.

Lassan egyre távolodott a háztól, átsétált egy bokron, ahol egy földút haladt el, és amikor látta, hogy a társaság nem látja őt, éppen hogy határozott léptekkel akart a mezőre lépni, amikor hirtelen a tanácsos a lányával, Nettchennel, kijött a sarkon, és szembe találkozott vele.

Nettchen war ein hübsches Fräulein, äußerst prächtig, etwas stutzerhaft gekleidet und mit Schmuck reichlich verziert.

Nettchen egy szép lány volt, nagyon elegánsan, kissé ügyetlenül öltözve, és sok ékszerrel díszítve.

»Wir suchen Sie, Herr Graf«, rief der Amtsrat, »damit ich Sie erstens hier meinem Kinde vorstelle und zweitens, um Sie zu bitten, daß Sie uns die Ehre erweisen möchten, einen Bissen Abendbrot mit uns zu nehmen; die anderen Herren sind bereits im Hause.«

»Önt keressük, gróf úr«, kiáltotta a tanácsos, »először is, hogy bemutassam a lányomnak, másodszor pedig, hogy megkérjem, hogy tiszteljen meg bennünket azzal, hogy velünk vacsorázik; a többi úr már a házban van.«

Der Wanderer nahm schnell seine Mütze vom Kopfe und machte ehrfurchtsvolle, ja furchtsame Verbeugungen, von Rot übergossen.

A vándor gyorsan levette a kalapját, és tisztelettel, sőt félelemmel meghajolt, elpirulva.

Denn eine neue Wendung war eingetreten; ein Fräulein beschritt den Schauplatz der Ereignisse.

Mert egy új fordulat történt; egy hölgy lépett a történések színhelyére.

Doch schadete ihm seine Blödigkeit und übergroße Ehrerbietung nichts bei der Dame; im Gegenteil, die Schüchternheit, Demut und Ehrerbietung eines so vornehmen und interessanten jungen Edelmanns erschien ihr wahrhaft rührend, ja hinreißend.

De butasága és túlzott tiszteletadása nem ártott neki a hölgynél; éppen ellenkezőleg, egy ilyen előkelő és érdekes fiatal nemesember félénksége, alázatossága és tiszteletadása igazán megható, sőt elragadó volt.

Da sieht man, fuhr es ihr durch den Sinn, je nobler, desto bescheidener und unverdorbener; merkt es euch, ihr Herren Wildfänge von Goldach, die ihr vor jungen Mädchen kaum mehr den Hut berührt!

Így látjuk, gondolta magában, minél nemesebb, annál szerényebb és tisztább; jegyezzétek meg, ti Goldach-i vad fiúk, akik még a fiatal lányoknak alig intetek a kalappal!

Sie grüßte den Ritter daher auf das holdseligste, indem sie auch lieblich errötete, und sprach sogleich hastig und schnell und vieles mit ihm, wie es die Art behaglicher Kleinstädterinnen ist, die sich den Fremden zeigen wollen.

Tehát a legszebben üdvözölte a lovagot, miközben szépen elpirult, és rögtön sokat és gyorsan beszélt hozzá, ahogy a kellemes kisvárosi nők szokták, akik meg akarják mutatni magukat az idegeneknek.

Strapinski hingegen wandelte sich in kurzer Zeit um; während er bisher nichts getan hatte, um im geringsten in die Rolle einzugehen, die man ihm aufbürdete, begann er nun unwillkürlich etwas gesuchter zu sprechen und mischte allerhand polnische Brocken in die Rede, kurz, das Schneiderblütchen fing in der Nähe des Frauenzimmers an, seine Sprünge zu machen und seinen Reiter davonzutragen.

Strapinski ezzel szemben rövid idő alatt megváltozott; míg korábban semmit sem tett, hogy a ráruházott szerepbe beleilleszkedjen, most önkéntelenül elkezdett keresett módon beszélni, és mindenféle lengyel szavakat kevert a beszédbe, röviden, a szabó virága a női szobák közelében elkezdte a mutatványait, és elragadta a lovagot.

Am Tisch erhielt er den Ehrenplatz neben der Tochter des Hauses; denn die Mutter war gestorben.

Az asztalnál ő foglalta el a tiszteletreméltó helyet a ház lánya mellett; mert az anya meghalt.

Er wurde zwar bald wieder melancholisch, da er bedachte, nun müsse er mit den andern wieder in die Stadt zurückkehren oder gewaltsam in die Nacht hinaus entrinnen, und da er ferner überlegte, wie vergänglich das Glück sei, welches er jetzt genoß.

Ugyanakkor hamarosan melankolikussá vált, mert arra gondolt, hogy most vissza kell térnie a városba a többiekkel, vagy erőszakkal el kell tűnnie az éjszakában, és továbbá arra gondolt, hogy milyen múlandó a szerencse, amit most élvez.

Aber dennoch empfand er dies Glück und sagte sich zum voraus: Ach, einmal wirst du doch in deinem Leben etwas vorgestellt und neben einem solchen höheren Wesen gesessen haben.

De mégis érezte ezt a szerencsét, és előre mondta magának: Jaj, egyszer majd bemutatnak neked valakit, és egy ilyen magasabb lény mellett fogsz ülni.

Es war in der Tat keine Kleinigkeit, eine Hand neben sich glänzen zu sehen, die von drei oder vier Armbändern klirrte, und bei einem flüchtigen Seitenblick jedesmal einen abenteuerlich und reizend frisierten Kopf, ein holdes Erröten, einen vollen Augenaufschlag zu sehen.

Valóban nem volt kis dolog látni egy mellettünk ragyogó kezet, amely három vagy négy karkötőtől csilingelt, és minden alkalommal, amikor egy gyors oldalpillantással ránéztünk, egy kalandosan és izgalmasan frizurázott fejet, egy szép pírját, egy teljes szemkihúzást láttunk.

Denn er mochte tun oder lassen, was er wollte, alles wurde als ungewöhnlich und nobel ausgelegt und die Ungeschicklichkeit selbst als merkwürdige Unbefangenheit liebenswürdig befunden von der jungen Dame, welche sonst stundenlang über gesellschaftliche Verstöße zu plaudern wußte.

Mert bármit is tett vagy nem tett, mindent szokatlannak és nemesnek értelmeztek, és a fiatal hölgy, aki órákig tudott társalogni a társasági szabályokról, a saját ügyetlenségét is szeretetre méltó furcsaságként találta.

Da man guter Dinge war, sangen ein paar Gäste Lieder, die in den dreißiger Jahren Mode waren.

Mivel jókedvűek voltak, néhány vendég dalokat énekelt, amelyek a harmincas években voltak divatosak.

Der Graf wurde gebeten, ein polnisches Lied zu singen.

A grófot megkérték, hogy énekeljen egy lengyel dalt.

Der Wein überwand seine Schüchternheit endlich, obschon nicht seine Sorgen; er hatte einst einige Wochen im Polnischen gearbeitet und wußte einige polnische Worte, sogar ein Volksliedchen auswendig, ohne ihres Inhalts bewußt zu sein, gleich einem Papagei.

A bor végre legyőzte a félénkségét, bár nem a gondjait; egykor néhány hétig lengyelül dolgozott, és tudott néhány lengyel szót, sőt egy népdalt is kívülről, anélkül, hogy tudta volna a tartalmát, mint egy papagáj.

Also sang er mit edlem Wesen, mehr zaghaft als laut und mit einer Stimme, welche wie von einem geheimen Kummer leise zitterte, auf polnisch:

Tehát nemes hangon, inkább félénken, mint hangosan, és egy olyan hanggal, amely egy titkos bánattól halkan remegett, lengyelül énekelt:

Hunderttausend Schweine pferchen

Százezer disznót zsúfolnak be

Von der Desna bis zur Weichsel,

A Desnától a Vistuláig,

Und Kathinka, dieses Saumensch,

És Kathinka, ez a kis rohadék,

Geht im Schmutz bis an die Knöchel!

Sárban gázol a bokáig!

Hunderttausend Ochsen brüllen

Százezer ökör böfög

Auf Wolhyniens grünen Weiden,

Volhínia zöld pusztáin,

Und Kathinka, ja Kathinka

És Kathinka, ja Kathinka

Glaubt, ich sei in sie verliebt!

Azt hiszi, hogy szerelmes vagyok belé!

»Bravo! Bravo!« riefen alle Herren, mit den Händen klatschend, und Nettchen sagte gerührt: »Ach, das Nationale ist immer so schön!« Glücklicherweise verlangte niemand die Übersetzung dieses Gesanges.

»Bravó! Bravó!« kiáltottak az urak, tapsolva, és Nettchen meghatódva mondta: »Ó, a nemzeti dalok mindig olyan szépek!« Szerencsére senki sem kérte e dal fordítását.

Mit dem Überschreiten solchen Höhepunktes der Unterhaltung brach die Gesellschaft auf; der Schneider wurde wieder eingepackt und sorgfältig nach Goldach zurückgebracht; vorher hatte er versprechen müssen, nicht ohne Abschied davonzureisen.

A társaság e szórakoztató csúcspont elérésével feloszlott; a szabót újra becsomagolták, és gondosan visszavitték Goldachba; előtte meg kellett ígérnie, hogy búcsú nélkül nem távozik.

Im Gasthof ›Zur Waage‹ wurde noch ein Glas Punsch genommen; jedoch Strapinski war erschöpft und verlangte nach dem Bette.

A »Zur Waage« fogadóban még egy pohár puncsot ittak; de Strapinski kimerült volt, és le akart feküdni.

Der Wirt selbst führte ihn auf seine Zimmer, deren Stattlichkeit er kaum mehr beachtete, obgleich er nur gewohnt war, in dürftigen Herbergskammern zu schlafen.

A fogadós maga vezette a szobájához, amelynek pompájára alig figyelt, noha csak szerény fogadószobákban szokott aludni.

Er stand ohne alle und jede Habseligkeit mitten auf einem schönen Teppich, als der Wirt plötzlich den Mangel an Gepäck entdeckte und sich vor die Stirne schlug.

Ő teljesen poggyásznélkül állt egy szép szőnyegen, amikor a fogadós hirtelen észrevette a poggyász hiányát, és a homlokára csapott.

Dann lief er schnell hinaus, schellte, rief Kellner und Hausknechte herbei, wortwechselte mit ihnen, kam wieder und beteuerte: »Es ist richtig, Herr Graf, man hat vergessen, Ihr Gepäck abzuladen!

Aztán gyorsan kiment, fütyült, pincéreket és szolgákat hívott, beszélt velük, majd visszatért, és biztosította: »Igen, gróf úr, elfelejtették kirakni a poggyászt!«

Auch das Notwendigste fehlt!«

Még a legszükségesebbek is hiányoztak!

»Auch das kleine Paketchen, das im Wagen lag?« fragte Strapinski ängstlich, weil er an ein handgroßes Bündelein dachte, welches er auf dem Sitze hatte liegenlassen, und das ein Schnupftuch, eine Haarbürste, einen Kamm, ein Büchschen Pomade und einen Stengel Bartwichse enthielt.

»És a kis csomag, ami a kocsiban volt?« kérdezte Strapinski aggódva, mert egy tenyérnyi csomagra gondolt, amit a székén hagyott, és ami egy zsebkendőt, egy fésűt, egy kis kenetet és egy kis bajusviaszt tartalmazott.

»Auch dieses fehlt, es ist gar nichts da«, sagte der gute Wirt erschrocken, weil er darunter etwas sehr Wichtiges vermutete. »Man muß dem Kutscher sogleich einen Expressen nachschicken«, rief er eifrig, »ich werde das besorgen!«

»Az is hiányzik, semmi sincs itt!« mondta a jó fogadós megrémülve, mert valami nagyon fontosra gyanakodott. »Azonnal kell küldeni egy futárt a kocsisnak«, kiáltotta lelkesen, »én majd elintézem!«

Doch der Herr Graf fiel ihm ebenso erschrocken in den Arm und sagte bewegt: »Lassen Sie, es darf nicht sein! Man muß meine Spur verlieren für einige Zeit«, setzte er hinzu, selbst betreten über diese Erfindung.

De a gróf ugyanilyen megrémülten a karjára tette a kezét, és megindultan mondta: »Ne tegye, ez nem lehet! El kell tűnnünk egy időre«, tette hozzá, maga is zavarba jövet ezzel a találatossággal.

Der Wirt ging erstaunt zu den Punsch trinkenden Gästen, erzählte ihnen den Fall und schloß mit dem Ausspruche, daß der Graf unzweifelhaft ein Opfer politischer oder der Familienverfolgung sein müsse;

A fogadós meghökkenten ment a puncsot ivó vendégekhez, elmondta nekik az eseményt, és azt a következtetést vonta le, hogy a gróf kétségtelenül politikai vagy családi üldöztetés áldozata.

denn um ebendiese Zeit wurden viele Polen und andere Flüchtlinge wegen gewaltsamer Unternehmungen des Landes verwiesen; andere wurden von fremden Agenten beobachtet und umgarnt.

Ugyanis éppen ebben az időben sok lengyelt és más menekültet utasítottak ki az országból erőszakos cselekedetek miatt; másokat külföldi ügynökök figyeltek meg és csábítottak el.

Strapinski aber tat einen guten Schlaf, und als er spät erwachte, sah er zunächst den prächtigen Sonntagsschlafrock des Waagwirtes über einen Stuhl gehängt, ferner ein Tischchen mit allem möglichen Toilettenwerkzeug bedeckt.

Strapinski azonban jól aludt, és amikor későn felébredt, először a fogadós csodálatos vasárnapi hálóingjét látta egy széken, majd egy asztalt, ami mindenféle pipereeszközzel volt lefedve.

Sodann harrten eine Anzahl Dienstboten, um Körbe und Koffer, angefüllt mit feiner Wäsche, mit Kleidern, mit Zigarren, mit Büchern, mit Stiefeln, mit Schuhen, mit Sporen, mit Reitpeitschen, mit Pelzen, mit Mützen, mit Hüten,

Ezután számos szolga várakozott a kosarakkal és bőröndökkel, amelyek tele voltak finom ruhákkal, ruhákkal, szivarokkal, könyvekkel, bakancsokkal, cipőkkel, pörgetőkkel, szarvakkal, lovaglópálcákkal, prémekkel, sapkákkal, kalapokkal,

mit Socken, mit Strümpfen, mit Pfeifen, mit Flöten und Geigen abzugeben von seiten der gestrigen Freunde mit der angelegentlichen Bitte, sich dieser Bequemlichkeiten einstweilen bedienen zu wollen.

zoknikkal, harisnyákkal, pipákkal, furulyákkal és hegedűkkel, a tegnapi barátoktól, akik buzgón kérték, hogy használják ezeket a kényelmi dolgokat egy ideig.

Da sie die Vormittagsstunden unabänderlich in ihren Geschäften verbrachten, ließen sie ihre Besuche auf die Zeit nach Tisch ansagen.

Mivel a délelőttöt elkerülhetetlenül az üzletben töltötték, a látogatásaikat az ebéd utánra időzítették.

Diese Leute waren nichts weniger als lächerlich oder einfältig, sondern umsichtige Geschäftsmänner, mehr schlau als vernagelt; allein da ihre wohlbesorgte Stadt klein war und es ihnen manchmal langweilig darin vorkam, waren sie stets begierig auf eine Abwechslung, ein Ereignis, einen Vorgang, dem sie sich ohne Rückhalt hingaben.

Ezek az emberek nem voltak nevetségesek vagy buták, hanem körültekintő üzletemberek, inkább ravaszak, mint ostobák; de mivel a jól gondozott városuk kicsi volt, és néha unatkoztak benne, mindig vágytak a változatosságra, egy eseményre, egy történésre, aminek teljesen átadták magukat.

Der vierspännige Wagen, das Aussteigen des Fremden, sein Mittagessen, die Aussage des Kutschers waren so einfache und natürliche Dinge, daß die Goldacher, welche keinem müßigen Argwohn nachzuhängen pflegten, ein Ereignis darauf aufbauten wie auf einen Felsen.

A négylovas kocsi, az idegen leszállása, az ebédje, a kocsi vezetőjének vallomása olyan egyszerű és természetes dolgok voltak, hogy a Goldach-iak, akik nem szoktak felesleges gyanúba esni, egy sziklára támaszkodva építették fel az eseményt

Als Strapinski das Warenlager sah, das sich vor ihm ausbreitete, war seine erste Bewegung, daß er in seine Tasche griff, um zu erfahren, ob er träume oder wache.

Amikor Strapinski meglátta az előtte elterülő raktárhelyiséget, első reakciója az volt, hogy a zsebébe nyúlt, hogy megtudja, álmodik-e vagy ébren van.

Wenn sein Fingerhut dort noch in seiner Einsamkeit weilte, so träumte er.

Ha a hajtogatója még mindig egyedül volt, akkor álmodott.

Aber nein, der Fingerhut wohnte traulich zwischen dem gewonnenen Spielgelde und scheuerte sich freundschaftlich an den Talern; so ergab sich auch sein Gebieter wiederum in das Ding und stieg von seinen Zimmern herunter auf die Straße, um sich die Stadt zu besehen, in welcher es ihm so wohl erging.

De nem, a hajtogató barátságosan a megszerzett játékpénz között helyezkedett el, és barátságosan a pénzeket dörzsölte; így a gazdája is újra átadta magát a dolognak, és lement a szobájából az utcára, hogy megnézze a várost, ahol olyan jól érezte magát.

Unter der Küchentüre stand die Köchin, welche ihm einen tiefen Knicks machte und ihm mit neuem Wohlgefallen nachsah;

A konyhaajtó mögött állt a szakácsnő, aki mélyen meghajolt előtte, és újra örömmel nézte őt;

auf dem Flur und an der Haustüre standen andere Hausgeister, alle mit der Mütze in der Hand, und Strapinski schritt mit gutem Anstand und doch bescheiden hinaus, seinen Mantel sittsam zusammennehmend.

a folyosón és a bejárati ajtó mellett más házszellemek álltak, mindannyian kalappal a kezükben, és Strapinski jó modorral, de szerényen lépett ki, szépen összefogva a kabátját.

Das Schicksal machte ihn mit jeder Minute größer.

A sors minden perccel nagyobbá tette őt.