To Sherlock Holmes she is always the woman.

Számára, Sherlock Holmes számára ő mindig a nő.

I have seldom heard him mention her under any other name.

Ritkán hallottam, hogy őt bármilyen más néven említené.

In his eyes she eclipses and predominates the whole of her sex.

Az ő szemében ő elhomályosítja és dominálja az egész nemét.

It was not that he felt any emotion akin to love for Irene Adler.

Nem arról volt szó, hogy ő bármilyen, a szeretethez hasonló érzést érzett Irene Adler iránt.

All emotions, and that one particularly, were abhorrent to his cold, precise but admirably balanced mind.

Minden érzelem, és különösen ez, undort keltett a hideg, precíz, de csodálatosan kiegyensúlyozott elméjében.

He was, I take it, the most perfect reasoning and observing machine that the world has seen, but as a lover he would have placed himself in a false position.

Ő volt, azt hiszem, a legtökéletesebb érvelő és megfigyelő gép, amit a világ valaha is látott, de szeretőként rossz helyzetbe hozta volna magát.

He never spoke of the softer passions, save with a gibe and a sneer.

Sosem beszélt a gyengédebb szenvedélyekről, csak gúnyolódva és lekicsinylően.

They were admirable things for the observer—excellent for drawing the veil from men’s motives and actions.

Ezek csodálatos dolgok voltak a megfigyelő számára - kiválóak az emberek indítékainak és cselekvéseinek leleplezéséhez.

But for the trained reasoner to admit such intrusions into his own delicate and finely adjusted temperament was to introduce a distracting factor which might throw a doubt upon all his mental results.

De a képzett érvelő számára, ha ilyen zavaró tényezőket enged be a saját kifinomult és precízen kalibrált temperamentumába, az minden mentális eredményét kétségbe vonhatja.

Grit in a sensitive instrument, or a crack in one of his own high-power lenses, would not be more disturbing than a strong emotion in a nature such as his.

Egy érzékeny eszközben lévő homokszem, vagy az egyik nagyítólencse repedése sem zavaróbb, mint egy erős érzelem egy olyan természetben, mint az övé.

And yet there was but one woman to him, and that woman was the late Irene Adler, of dubious and questionable memory.

És mégis csak egy nő volt számára, és ez a nő a néhai Irene Adler volt, akire kétes és megkérdőjelezhető emlékek fűződtek.

I had seen little of Holmes lately.

Nem sokat láttam mostanában Holmes-ot.

My marriage had drifted us away from each other.

A házasságom elszakított minket egymástól.

My own complete happiness, and the home-centred interests which rise up around the man who first finds himself master of his own establishment, were sufficient to absorb all my attention,

Saját teljes boldogságom, és az otthon központú érdekek, amelyek körül forognak az ember élete, amikor először találja magát saját háza mesterének, elegendőek voltak, hogy lekösse minden figyelmemet.

while Holmes, who loathed every form of society with his whole Bohemian soul, remained in our lodgings in Baker Street, buried among his old books, and alternating from week to week between cocaine and ambition, the drowsiness of the drug, and the fierce energy of his own keen nature.

Miközben Holmes, aki egész bohém lelkével gyűlölte a társaságot, a Baker Street-i lakásunkban maradt, belemerülve régi könyveibe, és hetente váltogatta a kokaint az ambícióval, a drog aluszékonyságát a saját éles elméjének heves energiájával kiegyenlítve.

He was still, as ever, deeply attracted by the study of crime, and occupied his immense faculties and extraordinary powers of observation in following out those clues, and clearing up those mysteries which had been abandoned as hopeless by the official police.

Még mindig, mint mindig, mélyen vonzotta őt a bűnügyek tanulmányozása, és hatalmas képességeit és rendkívüli megfigyelési képességeit a nyomok követésére és azok a rejtélyek megoldására fordította, amelyeket a hivatalos rendőrség reményvesztettnek ítélt.

From time to time I heard some vague account of his doings: of his summons to Odessa in the case of the Trepoff murder, of his clearing up of the singular tragedy of the Atkinson brothers at Trincomalee, and finally of the mission which he had accomplished so delicately and successfully for the reigning family of Holland.

Időről időre hallottam valamilyen homályos beszámolót a tetteiről: az Odesszába történő behívásáról a Trepoff-gyilkosság ügyében, az Atkinson testvérek Trincomalee-i különös tragédiájának felderítéséről, és végül a küldetésről, amelyet olyan finoman és sikeresen hajtott végre Hollandia uralkodó családja számára.

Beyond these signs of his activity, however, which I merely shared with all the readers of the daily press, I knew little of my former friend and companion.

Ezeken a tevékenység jelein túl azonban, amelyeket a napi sajtó olvasóival osztottam meg, kevés tudtam korábbi barátomról és társamról.

One night—it was on the twentieth of March, 1888—I was returning from a journey to a patient (for I had now returned to civil practice), when my way led me through Baker Street.

Egy éjszaka - 1888. március 20-án - visszatértem egy beteghez (mert most visszatértem a polgári gyakorlathoz), amikor az utam a Baker Street-re vezetett.

As I passed the well-remembered door, which must always be associated in my mind with my wooing, and with the dark incidents of the Study in Scarlet, I was seized with a keen desire to see Holmes again, and to know how he was employing his extraordinary powers.

Ahogy a jól ismert ajtó mellett haladtam el, amelyet mindig a udvarlásomhoz és a Scarlet Tanulmány sötét eseményeihez társítok, egy erős vágy fogott el, hogy újra láthassam Holmes-ot, és megtudjam, hogyan használja rendkívüli képességeit.

His rooms were brilliantly lit, and, even as I looked up, I saw his tall, spare figure pass twice in a dark silhouette against the blind.

Szobái ragyogóan megvilágítottak voltak, és amint felnéztem, láttam magas, sovány alakját kétszer is sötét sziluettben átlépni a redőnyt.

He was pacing the room swiftly, eagerly, with his head sunk upon his chest and his hands clasped behind him.

Gyorsan, lelkesen lépkedett a szobában, fejét a mellkasára hajtva, kezeit a háta mögött összekulcsolva.

To me, who knew his every mood and habit, his attitude and manner told their own story.

Számomra, aki ismerte minden hangulatát és szokását, a testtartása és viselkedése önmagáért beszélt.

He was at work again.

Újra dolgozott.

He had risen out of his drug-created dreams and was hot upon the scent of some new problem.

Kilépett a kábítószer által előidézett álmokból, és egy új probléma nyomára bukkant.

I rang the bell and was shown up to the chamber which had formerly been in part my own.

Csengettem, és bevezettek a szobába, amely korábban részben az enyém volt.

His manner was not effusive.

Viselkedése nem volt túlzottan lelkes.

It seldom was; but he was glad, I think, to see me.

Ritkán az, de azt hiszem, örült, hogy láthatott engem.

With hardly a word spoken, but with a kindly eye, he waved me to an armchair, threw across his case of cigars, and indicated a spirit case and a gasogene in the corner.

Alig szólt egy szót is, de barátságosan intett, hogy üljek le egy fotelebe, eldobta a szivarcsomagját, és mutatott egy párlatfürdőt és egy gázpalackot a sarokban.

Then he stood before the fire and looked me over in his singular introspective fashion.

Aztán a tűz előtt állva átnézett engem a maga egyedi, introspektív módján.

“Wedlock suits you,” he remarked. “I think, Watson, that you have put on seven and a half pounds since I saw you.”

„A házasság jól áll neked” - jegyezte meg. „Úgy gondolom, Watson, hogy hét és fél kilót híztál, mióta láttalak.”

“Seven!” I answered.

„Hétet?” - válaszoltam.

“Indeed, I should have thought a little more. Just a trifle more, I fancy, Watson. And in practice again, I observe. You did not tell me that you intended to go into harness.”

„Valójában azt hittem, egy kicsit többet. Csak egy kicsit többet, gondolom, Watson. És újra dolgozol, ahogy látom. Nem mondtad, hogy szándékodban áll visszatérni a munkába.”

“Then, how do you know?”

„Akkor hogyan tudtad?”

“I see it, I deduce it. How do I know that you have been getting yourself very wet lately, and that you have a most clumsy and careless servant girl?”

„Látom, levezetem. Hogyan tudom, hogy mostanában sokat áztál, és hogy nagyon ügyetlen és gondatlan szolgálólányod van?”

“My dear Holmes,” said I, “this is too much.

„Kedves Holmes” - mondtam, „ez túl sok.”

You would certainly have been burned, had you lived a few centuries ago.

„Ha néhány száz évvel ezelőtt éltél volna, biztosan megégettél volna.”

It is true that I had a country walk on Thursday and came home in a dreadful mess, but as I have changed my clothes I can’t imagine how you deduce it.

Igaz, hogy csütörtökön tettem egy vidéki sétát, és szörnyen piszkosan jöttem haza, de mivel lecseréltem a ruháimat, nem értem, hogyan jutottál erre a következtetésre.

As to Mary Jane, she is incorrigible, and my wife has given her notice, but there, again, I fail to see how you work it out.”

Ami Mary Jane-t illeti, ő javíthatatlan, és a feleségem már felmondott neki, de ebben az esetben is nem értem, hogyan jutottál erre a következtetésre.”

He chuckled to himself and rubbed his long, nervous hands together.

Ő magának nevetett, és összedörzsölte hosszú, ideges kezeit.

“It is simplicity itself,” said he; “my eyes tell me that on the inside of your left shoe, just where the firelight strikes it, the leather is scored by six almost parallel cuts.

„Ez nagyon egyszerű” - mondta; „a szemeim azt mondják, hogy a bal cipőd belső oldalán, éppen ott, ahol a tűz fénye rávetődik, a bőr hat szinte párhuzamos vágással van bemetszve.”

Obviously they have been caused by someone who has very carelessly scraped round the edges of the sole in order to remove crusted mud from it.

„Egyértelműen valaki nagyon gondatlanul kaparja a talp széleit, hogy le tudja tisztítani a rákeményedett sárt.”

Hence, you see, my double deduction that you had been out in vile weather, and that you had a particularly malignant boot-slitting specimen of the London slavey.

„Ebből tehát két következtetést vonok le: az, hogy rossz időben voltál kint, és az, hogy egy különösen rosszindulatú cipő-metsző londoni szolgálólányod van.”

As to your practice, if a gentleman walks into my rooms smelling of iodoform, with a black mark of nitrate of silver upon his right forefinger, and a bulge on the right side of his top-hat to show where he has secreted his stethoscope, I must be dull, indeed, if I do not pronounce him to be an active member of the medical profession.”

„Ami a te gyakorlatodat illeti, ha egy úriember jön a szobámba, jód-forma szagú, jobb hüvelykujján ezüst-nitrát fekete folttal, és a kalapja jobb oldalán egy dudorral, ahol a sztetoszkópot rejtette el, akkor nagyon butának kell lennem, ha nem jutok arra a következtetésre, hogy aktív orvosi pályán van.”

I could not help laughing at the ease with which he explained his process of deduction.

Nem tudtam nem nevetni azon, milyen könnyedén magyarázta a következtetési folyamatát.

“When I hear you give your reasons,” I remarked, “the thing always appears to me to be so ridiculously simple that I could easily do it myself, though at each successive instance of your reasoning I am baffled until you explain your process.

„Amikor hallom, hogy kifejted az okokat” - jegyeztem meg - „a dolog mindig olyan nevetségesen egyszerűnek tűnik, hogy könnyedén meg tudnám csinálni magam is, bár minden egyes esetben, amikor a következtetésedet hallom, meg vagyok zavarodva, amíg el nem magyarázod a folyamatot.”

And yet I believe that my eyes are as good as yours.”

„És mégis azt hiszem, az én szemeim ugyanolyan jók, mint a tieid.”

“Quite so,” he answered, lighting a cigarette, and throwing himself down into an armchair. “You see, but you do not observe. The distinction is clear. For example, you have frequently seen the steps which lead up from the hall to this room.”

„Pontosan” - válaszolta, cigarettát gyújtva, és leült egy fotelebe. „Te látod, de nem figyelsz. A különbség egyértelmű. Például gyakran láttad a lépcsőket, amelyek a hallból ide vezetnek.”

“Frequently.”

„Gyakran.”

“How often?”

„Hányszor?”

“Well, some hundreds of times.”

„Nos, pár száz alkalommal.”

“Then how many are there?”

„Akkor hány lépcső van?”

“How many? I don’t know.”

„Hány lépcső? Nem tudom.”

“Quite so!

„Pontosan!”

You have not observed.

„Nem figyeltél.”

And yet you have seen.

„És mégis láttad.”

That is just my point.

„Pont ez a lényeg.”

Now, I know that there are seventeen steps, because I have both seen and observed.

„Most már tudom, hogy tizenhét lépcső van, mert láttam és megfigyeltem is.”

By the way, since you are interested in these little problems, and since you are good enough to chronicle one or two of my trifling experiences, you may be interested in this.”

„Amúgy, ha érdekelnek ezek a kis problémák, és ha hajlandó vagy lejegyezni egy-két jelentéktelen tapasztalatomat, akkor ez érdekelhet téged.”

He threw over a sheet of thick, pink-tinted notepaper which had been lying open upon the table.

Egy vastag, rózsaszínű jegyzetlapot dobált át, ami az asztalon nyitva feküdt.

“It came by the last post,” said he.

„A legutolsó postán jött” - mondta.

“Read it aloud.”

„Olvassa fel!”

The note was undated, and without either signature or address.

A jegyzet nem volt dátumozott, és sem aláírás, sem cím nem szerepelt rajta.

“There will call upon you to-night, at a quarter to eight o’clock,” it said, “a gentleman who desires to consult you upon a matter of the very deepest moment.

„Ma este fél nyolckor jön hozzád egy úr, aki egy nagyon komoly ügyben szeretne veled konzultálni.”

Your recent services to one of the royal houses of Europe have shown that you are one who may safely be trusted with matters which are of an importance which can hardly be exaggerated.

„Az európai királyi házaknak nyújtott közelmúltbeli szolgálataid megmutatták, hogy olyan ember vagy, akire biztonságosan rábízhatók azok a dolgok, amelyek fontossága aligha túlzott.”

This account of you we have from all quarters received.

„Ezt a beszámolót mindenhonnan kaptuk rólad.”

Be in your chamber then at that hour, and do not take it amiss if your visitor wear a mask.”

„Legyen a szobájában akkor, és ne vegye rossz néven, ha a látogatója maszkot visel.”

“This is indeed a mystery,” I remarked. “What do you imagine that it means?”

„Ez tényleg egy rejtély” - jegyeztem meg. „Mit gondolsz, mit jelenthet?”

“I have no data yet. It is a capital mistake to theorise before one has data. Insensibly one begins to twist facts to suit theories, instead of theories to suit facts. But the note itself. What do you deduce from it?”

„Még nincs adatom. Hatalmas hiba elméletet gyártani, mielőtt az adatok rendelkezésre állnának. Tudattalanul elkezdjük a tényeket az elmélethez igazítani, ahelyett, hogy az elméletet a tényekhez igazítanánk. De a jegyzet maga. Mit következtetsz belőle?”

I carefully examined the writing, and the paper upon which it was written.

Gondosan megvizsgáltam az írást, és a papírt, amelyre az írást rakták.

“The man who wrote it was presumably well to do,” I remarked, endeavouring to imitate my companion’s processes. “Such paper could not be bought under half a crown a packet. It is peculiarly strong and stiff.”

„A férfi, aki ezt írta, valószínűleg jómódú volt” - jegyeztem meg, igyekezve utánozni társam munkamódszerét. „Ilyen papírt nem lehet fél pennyért a boltban vásárolni. Különösen erős és merev.”

“Peculiar—that is the very word,” said Holmes. “It is not an English paper at all. Hold it up to the light.”

„Különös - ez a megfelelő szó” - mondta Holmes. „Ez egyáltalán nem angol papír. Tartsa a fény felé.”

I did so, and saw a large “E” with a small “g,” a “P,” and a large “G” with a small “t” woven into the texture of the paper.

Ezt megtettem, és egy nagy „E”-t egy kis „g”-vel, egy „P”-t és egy nagy „G”-t egy kis „t”-vel láttam a papír textúrájában.

“What do you make of that?” asked Holmes.

„Mit gondol erről?” - kérdezte Holmes.

“The name of the maker, no doubt; or his monogram, rather.”

„A gyártó neve, kétségtelenül; vagy inkább a monogramja.”

“Not at all.

„Nem egészen.”

The ‘G’ with the small ‘t’ stands for ‘Gesellschaft,’ which is the German for ‘Company.’

A „G” a kis „t”-vel a „Gesellschaft”-ot jelenti, ami németül „Társaság”.

It is a customary contraction like our ‘Co.’

Ez egy szokásos rövidítés, mint a mi „Co.”-nk.

‘P,’ of course, stands for ‘Papier.’

A „P” természetesen a „Papier”-t jelenti.

Now for the ‘Eg.’

És most a „Eg”.

Let us glance at our Continental Gazetteer.”

Vessünk egy pillantást a kontinentális földrajzi térképünkre.

He took down a heavy brown volume from his shelves.

Ő leemelte a polcáról egy nehéz barna könyvet.

“Eglow, Eglonitz—here we are, Egria.

„Eglow, Eglonitz – itt vagyunk, Egria.”

It is in a German-speaking country—in Bohemia, not far from Carlsbad.

Ez egy németül beszélő országban van – Bohemia-ban, nem messze Carlsbad-tól.

‘Remarkable as being the scene of the death of Wallenstein, and for its numerous glass-factories and paper-mills.’

„Figyelemre méltó, mivel ez volt Wallenstein halálának színhelye, valamint számos üveggyár és papírgyár található itt.”

Ha, ha, my boy, what do you make of that?”

Hah, hah, fiam, mit gondolsz erről?”

His eyes sparkled, and he sent up a great blue triumphant cloud from his cigarette.

Szemében villant a fény, és egy nagy kék győzelmi felhőt engedett szabadon a cigarettájából.

“The paper was made in Bohemia,” I said.

„A papírt Bohemia-ban készítették” – mondtam.

“Precisely.

„Pontosan.”

And the man who wrote the note is a German.

És a levél írója német.

Do you note the peculiar construction of the sentence—‘This account of you we have from all quarters received.’

Észrevetted a mondat különös szerkezetét – „Ezt a beszámolót rólad mindenhonnan kaptuk.”

A Frenchman or Russian could not have written that.

Egy francia vagy orosz nem írhatta ezt.

It is the German who is so uncourteous to his verbs.

A német az, aki olyan udvariatlan a igeivel.”

It only remains, therefore, to discover what is wanted by this German who writes upon Bohemian paper and prefers wearing a mask to showing his face.

Tehát még csak ki kell derítenünk, mit akar ez a német, aki bohemiai papírra ír, és inkább maszkot visel, mintsem megmutatná az arcát.

And here he comes, if I am not mistaken, to resolve all our doubts.”

És itt jön ő, ha nem tévedek, hogy megoldjon minden kétségünket.”

As he spoke there was the sharp sound of horses’ hoofs and grating wheels against the curb, followed by a sharp pull at the bell. Holmes whistled.

Amint beszélt, éles lópaták és súrlódó kerekek hangja hallatszott a járdán, majd egy erős csengőhang következett. Holmes fütyült.

“A pair, by the sound,” said he. “Yes,” he continued, glancing out of the window. “A nice little brougham and a pair of beauties. A hundred and fifty guineas apiece. There’s money in this case, Watson, if there is nothing else.”

„Két ló, a hang alapján” – mondta. „Igen” – folytatta, kinézve az ablakon. „Egy szép kis brougham és két gyönyörű ló. Egy-egy 150 guineáért. Van pénz ebben az ügyben, Watson, ha semmi más sincs.”

“I think that I had better go, Holmes.”

„Azt hiszem, jobb, ha megyek, Holmes.”

“Not a bit, Doctor. Stay where you are. I am lost without my Boswell. And this promises to be interesting. It would be a pity to miss it.”

„Nem kell, doktor. Maradjon, ahol van. Elveszett lennék a Boswell-em nélkül. És ez ígéretesnek tűnik. Kár lenne kihagyni.”

“But your client—”

„De az ügyfele...”

“Never mind him. I may want your help, and so may he. Here he comes. Sit down in that armchair, Doctor, and give us your best attention.”

„Ne törődjön vele. Szükségem lehet a segítségére, és neki is. Itt jön. Üljön le abba a fotelekbe, doktor, és figyeljen nagyon.”

A slow and heavy step, which had been heard upon the stairs and in the passage, paused immediately outside the door. Then there was a loud and authoritative tap.

Egy lassú és nehéz lépés, amely a lépcsőn és a folyosón hallatszott, azonnal megállt az ajtó előtt. Aztán egy hangos és tekintélyes kopogás hallatszott.

“Come in!” said Holmes.

„Jöjjön be!” – mondta Holmes.

A man entered who could hardly have been less than six feet six inches in height, with the chest and limbs of a Hercules.

Belépett egy férfi, aki alighanem legalább 1,98 méter magas volt, Herkules-testalkatú mellkassal és lábakkal.

His dress was rich with a richness which would, in England, be looked upon as akin to bad taste.

Ruházata olyan gazdag volt, amit Angliában rossz ízlésnek tekintenek.

Heavy bands of astrakhan were slashed across the sleeves and fronts of his double-breasted coat, while the deep blue cloak which was thrown over his shoulders was lined with flame-coloured silk and secured at the neck with a brooch which consisted of a single flaming beryl.

Nehéz astrakhan szalagok szegték át a kétgombos kabátja ujjait és mellét, míg a mélykék köpeny, amit a vállára dobtak, lángszínű selyemmel volt bélelve, és a nyakát egyetlen lángszínű berill brosstal rögzítették.

Boots which extended halfway up his calves, and which were trimmed at the tops with rich brown fur, completed the impression of barbaric opulence which was suggested by his whole appearance.

A borotválatlan lábakig érő csizmák, melyeket gazdag barna szőrme díszített a tetején, csak tovább fokozták a barbár pazírozás benyomását, amit az egész megjelenése sugallt.

He carried a broad-brimmed hat in his hand, while he wore across the upper part of his face, extending down past the cheekbones, a black vizard mask, which he had apparently adjusted that very moment, for his hand was still raised to it as he entered.

A kezében egy széles karimájú kalap volt, míg az arcának felső részén, az arccsontok alatt egy fekete vizir maszkot viselt, amit láthatóan éppen akkor igazított helyre, amikor belépett.

From the lower part of the face he appeared to be a man of strong character, with a thick, hanging lip, and a long, straight chin suggestive of resolution pushed to the length of obstinacy.

Az arc alsó részén egy erős jellemű férfinak tűnt, vastag, lecsüngő ajkakkal és egy hosszú, egyenes állkapcsával, ami eltökélt határozottságra utalt, sőt akár makacsságra is.

“You had my note?” he asked with a deep harsh voice and a strongly marked German accent. “I told you that I would call.” He looked from one to the other of us, as if uncertain which to address.

„Megkapták az üzenetemet?” – kérdezte egy mély, durva hangon és erősen kihangsúlyozott német akcentussal. „Mondtam, hogy eljövök.” Ránk nézett, mintha bizonytalan lenne, hogy melyikünkhöz szóljon.

“Pray take a seat,” said Holmes. “This is my friend and colleague, Dr. Watson, who is occasionally good enough to help me in my cases. Whom have I the honour to address?”

„Kérem, foglaljon helyet” – mondta Holmes. „Ez a barátom és kollégám, Dr. Watson, aki alkalmanként hajlandó segíteni nekem az ügyeimben. Kivel van a megtiszteltetés?”

“You may address me as the Count Von Kramm, a Bohemian nobleman. I understand that this gentleman, your friend, is a man of honour and discretion, whom I may trust with a matter of the most extreme importance. If not, I should much prefer to communicate with you alone.”

„Hívjon Von Kramm grófnak, egy cseh nemesnek. Úgy tudom, ez az úr, a barátja, egy tisztességes és diszkrét ember, akire egy rendkívül fontos ügyet bízhatok. Ha nem, akkor sokkal inkább egyedül szeretnék beszélni önnel.”

I rose to go, but Holmes caught me by the wrist and pushed me back into my chair. “It is both, or none,” said he. “You may say before this gentleman anything which you may say to me.”

Felálltam, hogy távozzak, de Holmes megragadta a csuklómat, és visszalökött a székembe. „Vagy mind, vagy semmi” – mondta. „Elmondhat bármit ezen az úr előtt, amit nekem mondana.”

The Count shrugged his broad shoulders. “Then I must begin,” said he, “by binding you both to absolute secrecy for two years; at the end of that time the matter will be of no importance. At present it is not too much to say that it is of such weight it may have an influence upon European history.”

A gróf megemelte a széles vállát. „Akkor kezdenem kell” – mondta. „Mindkettőtöket két évig a legszigorúbb titoktartásra kötelezlek; ennek letelte után az ügynek már nem lesz jelentősége. Jelenleg nem túlzás azt mondani, hogy olyan súlyos, hogy befolyásolhatja az európai történelmet.”

“I promise,” said Holmes.

„Megígérem” – mondta Holmes.

“And I.”

„Én is.”

“You will excuse this mask,” continued our strange visitor. “The august person who employs me wishes his agent to be unknown to you, and I may confess at once that the title by which I have just called myself is not exactly my own.”

„Elnézik ezt a maszkot” – folytatta a különös látogatónk. „Aki alkalmaz engem, azt szeretné, ha ügynöke ismeretlen maradna önök számára, és bevallhatom, hogy a cím, amit most használtam, nem egészen az enyém.”

“I was aware of it,” said Holmes dryly.

„Tudtam” – mondta Holmes szárazon.

“The circumstances are of great delicacy, and every precaution has to be taken to quench what might grow to be an immense scandal and seriously compromise one of the reigning families of Europe. To speak plainly, the matter implicates the great House of Ormstein, hereditary kings of Bohemia.”

„A körülmények nagyon kényesek, és minden óvintézkedést meg kell tenni, hogy elkerüljük azt, ami egy hatalmas botránnyá fajulhat, és súlyosan veszélyeztetheti Európa egyik uralkodó családját. Hogy őszintén beszéljek, az ügy magában foglalja a nagy ormsteini házat, Bohemia örökletes királyait.”

“I was also aware of that,” murmured Holmes, settling himself down in his armchair and closing his eyes.

„Ezt is tudtam” – mormolta Holmes, leülve a fotelemben, és lezárva a szemét.

Our visitor glanced with some apparent surprise at the languid, lounging figure of the man who had been no doubt depicted to him as the most incisive reasoner and most energetic agent in Europe. Holmes slowly reopened his eyes and looked impatiently at his gigantic client.

Látogatónk némi meglepetéssel pillantott a lusta, lusta alakra, aki kétségtelenül Európa legélesebb észjárású gondolkodójaként és legenergikusabb ügynökeként volt bemutatva. Holmes lassan kinyitotta a szemét, és türelmetlenül nézte hatalmas ügyfelét.

“If your Majesty would condescend to state your case,” he remarked, “I should be better able to advise you.”

„Ha felséged hajlandó lenne ismertetni az ügyet” – jegyezte meg –, „jobban tudnék tanácsot adni.”

The man sprang from his chair and paced up and down the room in uncontrollable agitation. Then, with a gesture of desperation, he tore the mask from his face and hurled it upon the ground. “You are right,” he cried; “I am the King. Why should I attempt to conceal it?”

A férfi felugrott a székből, és idegesen lépkedett a szobában. Aztán kétségbeesett gesztussal levetette a maszkot, és a földre dobta. „Igazad van” – kiáltotta –, „én vagyok a király. Miért próbálnám ezt elrejteni?”

“Why, indeed?” murmured Holmes. “Your Majesty had not spoken before I was aware that I was addressing Wilhelm Gottsreich Sigismond von Ormstein, Grand Duke of Cassel-Felstein, and hereditary King of Bohemia.”

„Valóban miért?” – mormolta Holmes. „Felséged nem szólt, mielőtt tudtam volna, hogy Wilhelm Gottsreich Sigismond von Ormstein-nel beszélek, Cassel-Felstein nagyhercege és Bohemia örökletes királya.”

“But you can understand,” said our strange visitor, sitting down once more and passing his hand over his high white forehead, “you can understand that I am not accustomed to doing such business in my own person.

„De megérti” – mondta a különös látogatónk, ismét leülve, és átsimítva magas, fehér homlokát –, „megérti, hogy nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen ügyeket saját személyemben intézzek.”

Yet the matter was so delicate that I could not confide it to an agent without putting myself in his power.

A dolog azonban annyira kényes volt, hogy nem bízhattam egy ügynökre anélkül, hogy magamat az ő hatalmába ne helyezném.

I have come incognito from Prague for the purpose of consulting you.”

Inkognitóban jöttem Prágából, hogy önnel konzultáljak.”

“Then, pray consult,” said Holmes, shutting his eyes once more.

„Akkor kérem, konzultáljon” – mondta Holmes, ismét lezárva a szemét.

“The facts are briefly these: Some five years ago, during a lengthy visit to Warsaw, I made the acquaintance of the well-known adventuress, Irene Adler. The name is no doubt familiar to you.”

„A tények röviden a következők: Úgy öt évvel ezelőtt, egy hosszú varsói látogatás során megismertem a jól ismert kalandort, Irene Adlert. A név bizonyára ismerős önnek.”

“Kindly look her up in my index, Doctor,” murmured Holmes without opening his eyes.

„Kérem, keresse meg őt az indexemben, doktor” – mormolta Holmes anélkül, hogy kinyitotta volna a szemét.

For many years he had adopted a system of docketing all paragraphs concerning men and things, so that it was difficult to name a subject or a person on which he could not at once furnish information.

Évek óta alkalmazott egy rendszert, amellyel minden, emberekre és dolgokra vonatkozó bekezdést katalogizált, úgyhogy nehéz volt olyan témát vagy személyt megnevezni, amelyről ne tudott volna azonnal információt szolgáltatni.

In this case I found her biography sandwiched in between that of a Hebrew rabbi and that of a staff-commander who had written a monograph upon the deep-sea fishes.

Ebben az esetben megtaláltam az ő életrajzát egy héber rabbi és egy századvezér közé beékelve, aki egy monográfiát írt a mélytengeri halakról.

“Let me see!” said Holmes.

„Hadd nézzem!” – mondta Holmes.

“Hum!

„Hmm!

Born in New Jersey in the year 1858. Contralto—hum!

1858-ban született New Jersey-ben. Szoprán - hmm!

La Scala, hum!

La Scala, hmm!”

Prima donna Imperial Opera of Warsaw—yes! Retired from operatic stage—ha! Living in London—quite so!

„A Varsói Császári Opera prímadonnaja - igen! Visszavonult az operaszínpadról - hah! Londonban él - egészen biztosan!”

Your Majesty, as I understand, became entangled with this young person, wrote her some compromising letters, and is now desirous of getting those letters back.”

„Értesüléseim szerint Felséged kapcsolatba került ezzel a fiatallal, kompromittáló leveleket írt neki, és most szeretné visszaszerezni ezeket a leveleket.”

“Precisely so. But how—”

„Pontosan így. De hogyan -”

“Was there a secret marriage?”

„Volt-e titkos házasság?”

“None.”

„Nem volt.”

“No legal papers or certificates?”

„Nem voltak hivatalos iratok vagy bizonyítványok?”

“None.”

„Nem voltak.”

“Then I fail to follow your Majesty. If this young person should produce her letters for blackmailing or other purposes, how is she to prove their authenticity?”

„Akkor nem értem Felségedet. Ha ez a fiatal nő a leveleket zsarolásra vagy más célokra felhasználná, hogyan tudná bizonyítani azok hitelességét?”

“There is the writing.”

„Van egy írásminta.”

“Pooh, pooh! Forgery.”

„Hú, hú! Hamisítás.”

“My private note-paper.”

„Az én privát levélpapírom.”

“Stolen.”

„Eltulajdonították.”

“My own seal.”

„Az én saját pecsétem.”

“Imitated.”

„Utánzat.”

“My photograph.”

„Az én fényképem.”

“Bought.”

„Megvásárolták.”

“We were both in the photograph.”

„Mindketten rajta voltunk a fényképen.”

“Oh, dear! That is very bad! Your Majesty has indeed committed an indiscretion.”

„Ó, jaj! Ez nagyon rossz! Felség valóban elkövette ezt az indiszkréciót.”

“I was mad—insane.”

„Én megőrültem – őrült voltam.”

“You have compromised yourself seriously.”

„Súlyosan kompromittáltad magad.”

“I was only Crown Prince then. I was young. I am but thirty now.”

„Akkor még csak koronaherceg voltam. Fiatal voltam. Most már csak harmincéves vagyok.”

“It must be recovered.”

„Azt vissza kell szerezni.”

“We have tried and failed.”

„Megpróbáltuk, de nem sikerült.”

“Your Majesty must pay. It must be bought.”

„Felségnek fizetnie kell. Azt meg kell vásárolni.”

“She will not sell.”

„Ő nem fogja eladni.”

“Stolen, then.”

„Akkor lopjuk el.”

“Five attempts have been made. Twice burglars in my pay ransacked her house. Once we diverted her luggage when she travelled. Twice she has been waylaid. There has been no result.”

„Öt kísérletet tettünk. Kétszer a bérünkön lévő tolvajok fosztották ki a házát. Egyszer eltérítettük a csomagjait, amikor utazott. Kétszer rajtaütöttünk. Nem sikerült semmi.”

“No sign of it?”

„Nem volt nyoma?”

“Absolutely none.”

„Egyáltalán semmi.”

Holmes laughed. “It is quite a pretty little problem,” said he.

Holmes nevetett. „Ez egy nagyon érdekes kis probléma” - mondta.

“But a very serious one to me,” returned the King reproachfully.

„De ez nagyon komoly probléma számomra” - válaszolta a király hibáztatóan.

“Very, indeed. And what does she propose to do with the photograph?”

„Valóban nagyon komoly. És mit szándékozik tenni a fényképpel?”

“To ruin me.”

„Tönkretenni engem.”

“But how?”

„De hogyan?”

“I am about to be married.”

„Hamarosan megházasodom.”

“So I have heard.”

„Ezt már hallottam.”

“To Clotilde Lothman von Saxe-Meningen, second daughter of the King of Scandinavia. You may know the strict principles of her family. She is herself the very soul of delicacy. A shadow of a doubt as to my conduct would bring the matter to an end.”

„Clotilde Lothman von Saxe-Meningennel, a skandináv király második lányával. Bizonyára ismeri a családjuk szigorú elveit. Ő maga a kifinomultság megtestesítője. Ha a viselkedésem kétségbe vonásra ad okot, az ügynek vége lesz.”

“And Irene Adler?”

„És Irene Adler?”

“Threatens to send them the photograph.

„Azzal fenyeget, hogy elküldi nekik a fényképet.”

And she will do it. I know that she will do it.

„És meg is fogja tenni. Tudom, hogy meg fogja tenni.”

You do not know her, but she has a soul of steel.

„Nem ismeri, de acéllel keményített lélek.”

She has the face of the most beautiful of women, and the mind of the most resolute of men.

„A legszebb nők arcával és a legelszántabb férfiak elméjével.”

Rather than I should marry another woman, there are no lengths to which she would not go—none.”

„Inkább házasodnék megint egy másik nővel, mint hogy egy lépést is tegyen a lány felé – egyet sem.”

“You are sure that she has not sent it yet?”

„Biztos benne, hogy még nem küldte el?”

“I am sure.”

„Biztos vagyok benne.”

“And why?”

„És miért?”

“Because she has said that she would send it on the day when the betrothal was publicly proclaimed. That will be next Monday.”

„Mert azt mondta, hogy a jegyesség nyilvánosságra hozatalának napján fogja elküldeni. Ez jövő hétfő lesz.”

“Oh, then we have three days yet,” said Holmes with a yawn. “That is very fortunate, as I have one or two matters of importance to look into just at present. Your Majesty will, of course, stay in London for the present?”

„Ó, akkor még három napunk van.” – mondta Holmes egy ásítással. „Ez nagyon szerencsés, mert jelenleg egy-két fontos ügyet kell kivizsgálnom. Felség, természetesen jelenleg Londonban marad?”

“Certainly. You will find me at the Langham under the name of the Count Von Kramm.”

„Természetesen. A Langhamben találhat meg, Von Kramm gróf néven.”

“Then I shall drop you a line to let you know how we progress.”

„Akkor majd írok önnek egy levelet, hogy tudassam, hogyan haladunk.”

“Pray do so. I shall be all anxiety.”

„Kérem, tegye meg. Nagyon izgult leszek.”

“Then, as to money?”

„És a pénz?”

“You have carte blanche.”

„Korlátlan felhatalmazást kap.”

“Absolutely?”

„Abszolút?”

“I tell you that I would give one of the provinces of my kingdom to have that photograph.”

„Azt mondom önnek, hogy királyságom egyik tartományát odaadnám, ha megkaphatnám azt a fényképet.”

“And for present expenses?”

„És a jelenlegi kiadásokra?”

The King took a heavy chamois leather bag from under his cloak and laid it on the table.

A király előhúzott egy nehéz szarvasbőr táskát a köpenye alól, és letette az asztalra.

“There are three hundred pounds in gold and seven hundred in notes,” he said.

„Háromszáz font arany és hét száz font bankjegy van benne” - mondta.

Holmes scribbled a receipt upon a sheet of his note-book and handed it to him.

Holmes egy nyugtát firkantott a jegyzetfüzetébe, és átadta a királynak.

“And Mademoiselle’s address?” he asked.

„És a kisasszony címe?” - kérdezte.

“Is Briony Lodge, Serpentine Avenue, St. John’s Wood.”

„Briony Lodge, Serpentine Avenue, St. John’s Wood.”

Holmes took a note of it. “One other question,” said he. “Was the photograph a cabinet?”

Holmes lejegyezte a címet. „Még egy kérdés” - mondta. „A fénykép egy kabinet volt?”

“It was.”

„Igen.”

“Then, good-night, your Majesty, and I trust that we shall soon have some good news for you.

„Akkor jó éjszakát, felség, és bízom benne, hogy hamarosan jó híreink lesznek az ön számára.”

And good-night, Watson,” he added, as the wheels of the royal brougham rolled down the street.

És jó éjszakát, Watson - tette hozzá, miközben a királyi hintó kerekei lecsúsztak az utcán.

“If you will be good enough to call to-morrow afternoon at three o’clock I should like to chat this little matter over with you.”

„Ha volna olyan kedves, és holnap délután háromkor bejönne hozzám, szeretném ezt a kis ügyet átbeszélni önnel.”

At three o’clock precisely I was at Baker Street, but Holmes had not yet returned.

Pontosan háromkor voltam a Baker Streeten, de Holmes még nem ért vissza.

The landlady informed me that he had left the house shortly after eight o’clock in the morning.

A házinéni tájékoztatott, hogy röviddel reggel nyolc óra után távozott a házból.

I sat down beside the fire, however, with the intention of awaiting him, however long he might be.

Leültem a tűz mellett, elhatározva, hogy várni fogok rá, bármilyen sokáig is tart.

I was already deeply interested in his inquiry, for, though it was surrounded by none of the grim and strange features which were associated with the two crimes which I have already recorded, still, the nature of the case and the exalted station of his client gave it a character of its own.

Már most nagyon érdekelt a nyomozás, mert bár nem voltak benne olyan hátborzongató és furcsa elemek, mint azokban a két bűncselekményben, amiket már leírtam, mégis az ügy természete és ügyfele magas társadalmi rangja sajátos karaktert adott neki.

Indeed, apart from the nature of the investigation which my friend had on hand, there was something in his masterly grasp of a situation, and his keen, incisive reasoning, which made it a pleasure to me to study his system of work, and to follow the quick, subtle methods by which he disentangled the most inextricable mysteries.

Valójában a barátom által folytatott nyomozás természetén túl volt valami a helyzet mesteri megértésében és éles, hatásos érvelésében, ami számomra örömöt jelentett a munkarendszerének tanulmányozásában és a legbonyolultabb rejtélyeket megoldó gyors, kifinomult módszerek követésében.

So accustomed was I to his invariable success that the very possibility of his failing had ceased to enter into my head.

Annyira hozzá voltam szokva az ő változhatatlan sikeréhez, hogy a kudarc lehetősége még csak eszembe sem jutott.

It was close upon four before the door opened, and a drunken-looking groom, ill-kempt and side-whiskered, with an inflamed face and disreputable clothes, walked into the room.

Nem sokkal négy óra előtt nyílt ki az ajtó, és egy részegnek tűnő inas lépett a szobába, aki rosszul öltözött, bajussal, kipirosodott arccal és kopott ruhákban.

Accustomed as I was to my friend’s amazing powers in the use of disguises, I had to look three times before I was certain that it was indeed he.

Annyira hozzá voltam szokva a barátom meglepő álcázási képességeihez, hogy háromszor is meg kellett néznem, mielőtt biztosan meggyőződtem volna, hogy valóban ő az.

With a nod he vanished into the bedroom, whence he emerged in five minutes tweed-suited and respectable, as of old.

Egy bólintással eltűnt a hálószobában, ahonnan öt perc múlva újra előbukkant, tweed öltönyben és tiszteletreméltóan, mint régen.

Putting his hands into his pockets, he stretched out his legs in front of the fire and laughed heartily for some minutes.

Zsebre tett kezekkel kinyújtotta a lábait a tűz előtt, és néhány percig nagyon hangosan nevetett.

“Well, really!” he cried, and then he choked and laughed again until he was obliged to lie back, limp and helpless, in the chair.

„Hát, tényleg!” - kiáltotta, majd elröhögte magát, míg végül kénytelen volt leereszteni a fejét a székben, gyenge és tehetetlenül.

“What is it?”

„Mi az?”

“It’s quite too funny. I am sure you could never guess how I employed my morning, or what I ended by doing.”

„Ez túl vicces. Biztos vagyok benne, hogy soha nem találnád ki, hogyan töltöttem a reggeimet, vagy mit csináltam végül.”

“I can’t imagine. I suppose that you have been watching the habits, and perhaps the house, of Miss Irene Adler.”

„Nem tudom elképzelni. Gondolom, figyelted Miss Irene Adler szokásait, és talán a házát is.”

“Quite so; but the sequel was rather unusual.

„Pontosan; de a folytatás meglehetősen szokatlan volt.”

I will tell you, however.

„Elmondom neked azonban.”

I left the house a little after eight o’clock this morning in the character of a groom out of work.

„Ma reggel nyolc óra után egy kicsit elmentem a házból, egy munkanélküli inas szerepében.”

There is a wonderful sympathy and freemasonry among horsey men.

„A lókedvelők között csodálatos a szimpátia és a testvériség.”

Be one of them, and you will know all that there is to know.

„Légy közülük egy, és mindent megtudsz, amit tudni kell.”

I soon found Briony Lodge.

„Hamar megtaláltam a Briony Lodget.”

It is a bijou villa, with a garden at the back, but built out in front right up to the road, two stories.

„Ez egy kis villa, hátul kertes, de elöl két emeletes, az út mentén épült.”

Chubb lock to the door.

„Ajtója Chubb-zárral van ellátva.”

Large sitting-room on the right side, well furnished, with long windows almost to the floor, and those preposterous English window fasteners which a child could open.

„Jobb oldalon egy nagy nappali van, jól berendezett, hosszú, majdnem a padlóig érő ablakokkal, és azokkal a nevetséges angol ablakzárakkal, amelyeket egy gyerek is képes kinyitni.”

Behind there was nothing remarkable, save that the passage window could be reached from the top of the coach-house.

„Hátul semmi különös nem volt, kivéve, hogy a folyosó ablakát a kocsiház tetejéről is el lehetett érni.”

I walked round it and examined it closely from every point of view, but without noting anything else of interest.

„Körülmentem és alaposan megvizsgáltam minden szempontból, de nem vettem észre semmi egyéb érdekeset.”

“I then lounged down the street and found, as I expected, that there was a mews in a lane which runs down by one wall of the garden.

„Aztán lementem az utcán és rájöttem, ahogy vártam, hogy a kert egyik oldalán lévő sávban van egy istálló.”

I lent the ostlers a hand in rubbing down their horses, and received in exchange twopence, a glass of half-and-half, two fills of shag tobacco, and as much information as I could desire about Miss Adler, to say nothing of half a dozen other people in the neighbourhood in whom I was not in the least interested, but whose biographies I was compelled to listen to.”

„Segítettem az istállóban dolgozóknak a lovak lemosásában, és cserébe két pennyt kaptam, egy pohár tejet, két adag shag dohányt, és annyi információt Miss Adler-ről, amennyit csak akartam, nem beszélve a környéken lévő tucatnyi más emberről, akik egyáltalán nem érdekeltek, de akiknek a biográfiáját kénytelen voltam meghallgatni.”

“And what of Irene Adler?” I asked.

„És mi a helyzet Irene Adler-rel?” - kérdeztem.

“Oh, she has turned all the men’s heads down in that part.

„Ó, ő minden férfi fejét elfordította abban a körzetben.”

She is the daintiest thing under a bonnet on this planet.

„Ő a legszebb nő a Földön, ha sapkát visel.”

So say the Serpentine-mews, to a man.

„Így mondják a Serpentine-i istállóban, mindenki.”

She lives quietly, sings at concerts, drives out at five every day, and returns at seven sharp for dinner.

„Csendes életet él, koncerteken énekel, minden nap ötkor megy ki, és pontosan hétkor tér vissza vacsorázni.”

Seldom goes out at other times, except when she sings.

„Ritkán megy ki más időpontokban, kivéve, amikor énekel.”

Has only one male visitor, but a good deal of him.

Csak egy férfi látogató van, de rengetegen jönnek el hozzá.

He is dark, handsome, and dashing, never calls less than once a day, and often twice.

„Sötét bőrű, jóképű, és stílusos, soha nem jön el kevesebb, mint napi egyszer, és gyakran kétszer is.”

He is a Mr. Godfrey Norton, of the Inner Temple.

„Ő Mr. Godfrey Norton, az Inner Temple-ből.”

See the advantages of a cabman as a confidant.

„Lássuk a taxis előnyeit, mint bizalmas.”

They had driven him home a dozen times from Serpentine-mews, and knew all about him.

„Tucatnyiszor vitték őt haza a Serpentine-i istállóból, és mindent tudtak róla.”

When I had listened to all they had to tell, I began to walk up and down near Briony Lodge once more, and to think over my plan of campaign.

„Miután meghallgattam mindazt, amit el kellett mondaniuk, újra elkezdtem sétálni a Briony Lodge közelében, és átgondoltam a kampánytervemet.”

“This Godfrey Norton was evidently an important factor in the matter.

„Ez a Godfrey Norton nyilvánvalóan fontos szereplő volt az ügyben.”

He was a lawyer.

„Ő ügyvéd volt.”

That sounded ominous.

„Ez rossz előjelnek tűnt.”

What was the relation between them, and what the object of his repeated visits?

„Mi volt a kapcsolatuk, és mi volt az ismétlődő látogatások célja?”

Was she his client, his friend, or his mistress?

„Ő az ügyfele, a barátja, vagy a szeretője volt?”

If the former, she had probably transferred the photograph to his keeping.

„Ha az előbbi, akkor valószínűleg átadta neki a fényképet.”

If the latter, it was less likely.

„Ha az utóbbi, akkor ez kevésbé valószínű.”

On the issue of this question depended whether I should continue my work at Briony Lodge, or turn my attention to the gentleman’s chambers in the Temple.

„Ennek a kérdésnek a megválaszolásától függött, hogy folytatom-e a munkámat a Briony Lodge-ban, vagy a figyelmemet a Temple-i ügyvédi irodára fordítom.”

It was a delicate point, and it widened the field of my inquiry.

„Ez egy kényes kérdés volt, és kiterjesztette a kivizsgálásom hatókörét.”

I fear that I bore you with these details, but I have to let you see my little difficulties, if you are to understand the situation.”

„Attól tartok, hogy untatlak ezekkel a részletekkel, de meg kell mutatnom a kis nehézségeimet, ha meg akarjátok érteni a helyzetet.”

“I am following you closely,” I answered.

„Én is figyelemmel kísérem a gondolkodásodat,” - válaszoltam.

“I was still balancing the matter in my mind when a hansom cab drove up to Briony Lodge, and a gentleman sprang out.

„Még mindig mérlegeltem a dolgot, amikor egy fülkeautó megállt a Briony Lodge-nál, és egy úr kiszállt belőle.”

He was a remarkably handsome man, dark, aquiline, and moustached—evidently the man of whom I had heard.

„Ő egy rendkívül jóképű férfi volt, sötét bőrű, orrhajlító és bajussal - nyilvánvalóan az a férfi, akiről hallottam.”

He appeared to be in a great hurry, shouted to the cabman to wait, and brushed past the maid who opened the door with the air of a man who was thoroughly at home.

„Úgy tűnt, nagyon siet, azt kiabálta a kocsiban ülőnek, hogy várjon, és elsiette a szobalányt, aki az ajtót nyitotta, egy férfi magabiztos viselkedésével.”

“He was in the house about half an hour, and I could catch glimpses of him in the windows of the sitting-room, pacing up and down, talking excitedly, and waving his arms.

„Körülbelül fél órát volt a házban, és láthattam, ahogy az ülésszobában az ablaknál sétálgat, izgatottan beszél és a kezével gesztikulál.”

Of her I could see nothing.

„Belőle semmit sem láttam.”

Presently he emerged, looking even more flurried than before.

„Nem sokkal később ő is kijött, még idegesebbnek tűnt, mint korábban.”

As he stepped up to the cab, he pulled a gold watch from his pocket and looked at it earnestly, ‘Drive like the devil,’ he shouted, ‘first to Gross & Hankey’s in Regent Street, and then to the Church of St. Monica in the Edgeware Road.

„Amikor a kocsihoz lépett, egy aranyórát vett ki a zsebéből, és komolyan megnézte. „Vezess gyorsan!” - kiabálta. „Először a Gross & Hankey-hez a Regent Streeten, aztán a St. Monica templomhoz az Edgeware Road-on.”

Half a guinea if you do it in twenty minutes!’

„Ha húsz perc alatt odaérsz, fél guineát adok!”

“Away they went, and I was just wondering whether I should not do well to follow them when up the lane came a neat little landau, the coachman with his coat only half-buttoned, and his tie under his ear, while all the tags of his harness were sticking out of the buckles.

„Elindultak, és én éppen azon gondolkodtam, hogy nem kellene-e követni őket, amikor egy kis landau kocsi jött fel az úton. A kocsis kabátja csak félig volt gombolva, a nyakkendője a füle mellett volt, és a hámja minden fityegője kinyúlt a csatákból.”

It hadn’t pulled up before she shot out of the hall door and into it.

„Mielőtt a kocsi megállt volna, a nő kirohant a hallból, és beült a kocsiba.”

I only caught a glimpse of her at the moment, but she was a lovely woman, with a face that a man might die for.

„Csak egy pillantást kaptam róla, de gyönyörű nő volt, olyan arccal, amiért egy férfi hajlandó lenne meghalni.”

“‘The Church of St. Monica, John,’ she cried, ‘and half a sovereign if you reach it in twenty minutes.’

„A St. Monica templom, John!” - kiáltotta. „És fél sou azért, ha húsz perc alatt odaérsz.”

“This was quite too good to lose, Watson.

„Ez túl jó volt ahhoz, hogy kihagyjam, Watson.”

I was just balancing whether I should run for it, or whether I should perch behind her landau when a cab came through the street.

„Éppen fontolgattam, hogy elszaladjak, vagy a kocsi mögött rejtőzzem el, amikor egy kabin jött át az utcán.”

The driver looked twice at such a shabby fare, but I jumped in before he could object.

„A sofőr két ízben is megnézte ezt a rongyos utast, de én még mielőtt kifogásolhatta volna, már be is ültem.”

‘The Church of St. Monica,’ said I, ‘and half a sovereign if you reach it in twenty minutes.’

„A St. Monica templom” - mondtam. „És fél sou azért, ha húsz perc alatt odaérsz.”

It was twenty-five minutes to twelve, and of course it was clear enough what was in the wind.

„Két és fél volt még a déliig, és természetesen világos volt, hogy miről van szó.”

“My cabby drove fast. I don’t think I ever drove faster, but the others were there before us.

„A sofőr gyorsan vezetett. Nem hiszem, hogy valaha is gyorsabban vezettem, de a többiek előttünk értek oda.”

The cab and the landau with their steaming horses were in front of the door when I arrived.

„Amikor odaértem, a kabin és a kocsi gőzölgő lovaikkal a bejárat előtt álltak.”

I paid the man and hurried into the church.

„Kifizettem a sofőrt, és siettem a templomba.”

There was not a soul there save the two whom I had followed and a surpliced clergyman, who seemed to be expostulating with them.

„Nem volt ott senki, csak a két ember, akiket követtem, és egy reverendás pap, aki úgy tűnt, hogy veszekedik velük.”

They were all three standing in a knot in front of the altar.

„Hárman álltak egy csoportban az oltár előtt.”

I lounged up the side aisle like any other idler who has dropped into a church.

„Lassan sétáltam a mellékfolyosón, mint minden más látogató, aki bement a templomba.”

Suddenly, to my surprise, the three at the altar faced round to me, and Godfrey Norton came running as hard as he could towards me.

„Hirtelen, meglepetésemre, a három ember az oltárnál felém fordult, és Godfrey Norton olyan gyorsan futott felém, ahogy csak tudott.”

“‘Thank God,’ he cried. ‘You’ll do. Come! Come!’

„- Istennek hála - kiáltotta. - Te jó vagy. Gyere! Gyere!”

“‘What then?’ I asked.

„- Akkor mi van? - kérdeztem.”

“‘Come, man, come, only three minutes, or it won’t be legal.’

„- Gyere, ember, gyere! Csak három perc, különben nem lesz törvényes.”

“I was half-dragged up to the altar, and before I knew where I was I found myself mumbling responses which were whispered in my ear, and vouching for things of which I knew nothing, and generally assisting in the secure tying up of Irene Adler, spinster, to Godfrey Norton, bachelor.

„Félrehúztak az oltárhoz, és mielőtt észrevettem volna, ott álltam, és válaszokat motyogtam, amiket a fülembe súgtak, és olyan dolgok mellett fogadtam, amikről semmit sem tudtam, és általában segítettem a hajadon Irene Adlert a nőtlen Godfrey Nortonhoz kötözni.”

It was all done in an instant, and there was the gentleman thanking me on the one side and the lady on the other, while the clergyman beamed on me in front.

„Mindent egy pillanat alatt intéztek el, és ott volt a férfi, aki hálás volt nekem az egyik oldalon, a hölgy a másikon, miközben a pap rám mosolygott előttem.”

It was the most preposterous position in which I ever found myself in my life, and it was the thought of it that started me laughing just now.

„Ez volt a leg abszurdabb helyzet, amiben valaha is voltam az életemben, és éppen erre a gondolatra nevettem most.”

It seems that there had been some informality about their license, that the clergyman absolutely refused to marry them without a witness of some sort, and that my lucky appearance saved the bridegroom from having to sally out into the streets in search of a best man.

„Úgy tűnik, hogy volt valami probléma az engedéllyel, a pap határozottan visszautasította, hogy nélkül házasítsa őket, és az én szerencsés megjelenésem megmentette a vőlegényt attól, hogy az utcára kelljen mennie a legjobb embert keresni.”

The bride gave me a sovereign, and I mean to wear it on my watch chain in memory of the occasion.”

„A menyasszony adott nekem egy pénzdarabot, és szándékomban áll ezt az órám láncán viselni az esemény emlékéül.”

“This is a very unexpected turn of affairs,” said I; “and what then?”

„Ez egy nagyon váratlan fordulat - mondtam -, és mi lesz most?”

“Well, I found my plans very seriously menaced.

„Nos, úgy látom, a terveim komolyan veszélybe kerültek.”

It looked as if the pair might take an immediate departure, and so necessitate very prompt and energetic measures on my part.

„Úgy tűnt, hogy a pár azonnal elmehet, és ez nagyon gyors és energikus intézkedéseket igényelne a részemről.”

At the church door, however, they separated, he driving back to the Temple, and she to her own house.

„A templomnál azonban elváltak útjaik, a férfi visszament a Temple-be, a nő pedig a saját házához.”

‘I shall drive out in the park at five as usual,’ she said as she left him.

„Mint mindig, ötkor fogok kocsikázni a parkban - mondta, miközben távozott.”

I heard no more.

„Többet nem hallottam róla.”

They drove away in different directions, and I went off to make my own arrangements.”

„Különböző irányokba távoztak, én pedig elmentem, hogy saját intézkedéseimet tegyem meg.”

“Which are?”

„Melyek ezek?”

“Some cold beef and a glass of beer,” he answered, ringing the bell. “I have been too busy to think of food, and I am likely to be busier still this evening. By the way, Doctor, I shall want your co-operation.”

„Valami hideg hús és egy pohár sör - válaszolta, csengetve. - Túl elfoglalt voltam az étkezés gondolatával, és valószínűleg még inkább elfoglalt leszek ma este. Egyébként, doktor úr, szükségem lesz az együttműködésére.”

“I shall be delighted.”

„Örömmel teszem.”

“You don’t mind breaking the law?”

„Nem bánja, ha megszegi a törvényt?”

“Not in the least.”

„Egyáltalán nem.”

“Nor running a chance of arrest?”

„És nem fél a letartóztatástól?”

“Not in a good cause.”

„Nem, ha jó ügyről van szó.”

“Oh, the cause is excellent!”

„Ó, az ügy kiváló!”

“Then I am your man.”

„Akkor én vagyok az embered.”

“I was sure that I might rely on you.”

„Biztos voltam benne, hogy számíthatok önre.”

“But what is it you wish?”

„De mit szeretne?”

“When Mrs. Turner has brought in the tray I will make it clear to you.

„Ha Mrs. Turner behozta a tálcát, akkor mindent elmagyarázok önnek.”

Now,” he said as he turned hungrily on the simple fare that our landlady had provided, “I must discuss it while I eat, for I have not much time.

Most, amint éhesen belekezdett az egyszerű ételekbe, amit a főbérlőnk biztosított, azt mondta: „Meg kell beszélnünk ezt, miközben eszem, mert nincs sok időm.”

It is nearly five now.

„Most majdnem öt óra van.”

In two hours we must be on the scene of action.

„Két óra múlva a helyszínen kell lennünk.”

Miss Irene, or Madame, rather, returns from her drive at seven.

„Irene kisasszony, vagy inkább Madame, hétkor tér vissza a kocsikázásból.”

We must be at Briony Lodge to meet her.”

„Ott kell lennünk a Briony Lodge-ban, hogy találkozzunk vele.”

“And what then?”

„És aztán?”

“You must leave that to me. I have already arranged what is to occur. There is only one point on which I must insist. You must not interfere, come what may. You understand?”

„Ezt hagyja rám. Már elrendeztem, hogy mi fog történni. Csak egy dologra kell ragaszkodnom. Nem szabad beavatkoznia, bármi történjék is. Érti?”

“I am to be neutral?”

„Én semlegesnek kell lennem?”

“To do nothing whatever. There will probably be some small unpleasantness. Do not join in it. It will end in my being conveyed into the house. Four or five minutes afterwards the sitting-room window will open. You are to station yourself close to that open window.”

„Nem kell tennie semmit. Valószínűleg lesz néhány kis kellemetlenség. Ne vegyen benne részt. Végül be fognak vinni a házba. Négy vagy öt perccel később a nappali szoba ablaka kinyílik. Önnek a nyitott ablak közelében kell tartózkodnia.”

“Yes.”

„Igen.”

“You are to watch me, for I will be visible to you.”

„Figyelnie kell rám, mert látható leszek az ön számára.”

“Yes.”

„Igen.”

“And when I raise my hand—so—you will throw into the room what I give you to throw, and will, at the same time, raise the cry of fire. You quite follow me?”

„És amikor felemelem a kezem – így – akkor be fogja dobni a szobába, amit adok neki, és ugyanakkor tüzet jelző kiáltást fog adni. Jól érti, amit mondok?”

“Entirely.”

„Tökéletesen.”

“It is nothing very formidable,” he said, taking a long cigar-shaped roll from his pocket.

„Ez nem valami ijesztő dolog” – mondta, kivéve a zsebéből egy hosszú szivar alakú tekercset.

“It is an ordinary plumber’s smoke-rocket, fitted with a cap at either end to make it self-lighting.

„Ez egy szokásos vízvezeték-szerelő füstgyújtó rakéta, amelynek mindkét végén van egy kupak, hogy önmagától begyulladjon.”

Your task is confined to that.

„Az ön feladata csak ez.”

When you raise your cry of fire, it will be taken up by quite a number of people.

„Amikor tüzet jelent, sokan meg fogják ismételni a kiáltást.”

You may then walk to the end of the street, and I will rejoin you in ten minutes.

„Aztán sétáljon a utca végére, és én tíz perc múlva csatlakozom hozzá.”

I hope that I have made myself clear?”

„Remélem, világosan fogalmaztam?”

“I am to remain neutral, to get near the window, to watch you, and at the signal to throw in this object, then to raise the cry of fire, and to wait you at the corner of the street.”

„Én semlegesnek kell lennem, a közelében kell lennem az ablaknak, figyelni kell magát, és a jelre be kell dobnom ezt a tárgyat, aztán tüzet jelenteni kell, és várni kell magára az utca sarkán.”

“Precisely.”

„Pontosan.”

“Then you may entirely rely on me.”

„Akkor teljesen számíthat rám.”

“That is excellent. I think, perhaps, it is almost time that I prepare for the new role I have to play.”

„Ez kiváló. Azt hiszem, talán itt az ideje, hogy felkészüljek az új szerepre, amit el kell játszanom.”

He disappeared into his bedroom and returned in a few minutes in the character of an amiable and simple-minded Nonconformist clergyman.

Ő eltűnt a hálószobájában, és néhány perc múlva visszatért egy barátságos és naiv nonkonformista lelkész szerepében.

His broad black hat, his baggy trousers, his white tie, his sympathetic smile, and general look of peering and benevolent curiosity were such as Mr. John Hare alone could have equalled.

A széles fekete kalapja, a bő szabadidő nadrágja, a fehér nyakkendője, a rokonszenves mosolya és az általános kíváncsi és jóindulatú tekintete olyan volt, amit csak John Hare tudott volna egyedül felülmúlni.

It was not merely that Holmes changed his costume.

Nem csak arról volt szó, hogy Holmes megváltoztatta a ruháját.

His expression, his manner, his very soul seemed to vary with every fresh part that he assumed.

A kifejezése, a viselkedése, a lelke is megváltozott minden új szereppel, amit felvett.

The stage lost a fine actor, even as science lost an acute reasoner, when he became a specialist in crime.

A színpad elvesztett egy kiváló színészt, ahogyan a tudomány is elvesztett egy éles gondolkodót, amikor bűnügyi szakértővé vált.

It was a quarter past six when we left Baker Street, and it still wanted ten minutes to the hour when we found ourselves in Serpentine Avenue.

Fél hét volt, amikor elhagytuk a Baker Streetet, és még tíz percig tartott, mielőtt a Serpentine Avenue-ra értünk.

It was already dusk, and the lamps were just being lighted as we paced up and down in front of Briony Lodge, waiting for the coming of its occupant.

Már alkonyodott, és a lámpák éppen be voltak kapcsolva, amikor a Briony Lodge előtt fel-alá sétáltunk, várva a lakó visszatérését.

The house was just such as I had pictured it from Sherlock Holmes’ succinct description, but the locality appeared to be less private than I expected.

A ház pont olyan volt, amilyennek Sherlock Holmes rövid leírásából elképzeltelek, de a környék kevésbé tűnt magánjellegűnek, mint amire számítottam.

On the contrary, for a small street in a quiet neighbourhood, it was remarkably animated.

Éppen ellenkezőleg, egy csendes környéken lévő kis utcának figyelemre méltóan élénk volt a forgalma.

There was a group of shabbily dressed men smoking and laughing in a corner, a scissors-grinder with his wheel, two guardsmen who were flirting with a nurse-girl, and several well-dressed young men who were lounging up and down with cigars in their mouths.

Volt egy csoport rosszul öltözött férfi, akik egy sarokban dohányoztak és nevettek, egy fogaskerék-élező a kerekével, két őr, akik egy ápolónővel flörtöltek, és néhány jól öltözött fiatalember, akik szivarral a szájukban ide-oda sétálgattak.

“You see,” remarked Holmes, as we paced to and fro in front of the house, “this marriage rather simplifies matters.

„Látod” - jegyezte meg Holmes, miközben a ház előtt fel-alá sétáltunk - „ez a házasság meglehetősen leegyszerűsíti a dolgokat.”

The photograph becomes a double-edged weapon now.

„A fénykép most kétélű fegyverré vált.”

The chances are that she would be as averse to its being seen by Mr. Godfrey Norton, as our client is to its coming to the eyes of his princess.

„Valószínűleg ő is ugyanúgy nem szeretné, ha Mr. Godfrey Norton meglátná, mint ahogy az ügyfelünk sem szeretné, ha a hercegnője meglátná.”

Now the question is, Where are we to find the photograph?”

„Most a kérdés az, hol találjuk a fényképet?”

“Where, indeed?”

„Hát, tényleg.”

“It is most unlikely that she carries it about with her.

„Nagyon valószínűtlen, hogy ő magával vinné.”

It is cabinet size.

„Ez egy kabinetméretű fénykép.”

Too large for easy concealment about a woman’s dress.

„Túl nagy ahhoz, hogy egy nő ruhájában könnyen elrejthető legyen.”

She knows that the King is capable of having her waylaid and searched.

„Ő tudja, hogy a király képes rácsalogatni és átkutatni őt.”

Two attempts of the sort have already been made.

„Már két ilyen kísérlet is történt.”

We may take it, then, that she does not carry it about with her.”

„Tehát feltételezhetjük, hogy ő nem viszi magával.”

“Where, then?”

„És akkor hol van?”

“Her banker or her lawyer.

„A bankjánál vagy az ügyvédjénél.”

There is that double possibility.

„Ez két lehetséges válasz.”

But I am inclined to think neither.

„De én hajlok arra, hogy egyiket sem gondoljam.”

Women are naturally secretive, and they like to do their own secreting.

„A nők természetüknél fogva titkolózók, és szeretik saját magukat titkolni.”

Why should she hand it over to anyone else?

„Miért adná át ezt bárki másnak?”

She could trust her own guardianship, but she could not tell what indirect or political influence might be brought to bear upon a business man.

„Megbízhatna a saját gyámjában, de nem tudhatja, milyen közvetett vagy politikai befolyás gyakorolható egy üzletemberre.”

Besides, remember that she had resolved to use it within a few days.

„Ezenkívül ne felejtsük el, hogy ő elhatározta, hogy néhány napon belül felhasználja ezt.”

It must be where she can lay her hands upon it.

„Ott kell lennie, ahol ő hozzájuthat.”

It must be in her own house.”

„A saját házában kell lennie.”

“But it has twice been burgled.”

„De a házát már kétszer is kirabolták.”

“Pshaw! They did not know how to look.”

„Hülyeség! Nem tudták, hogyan kell keresni.”

“But how will you look?”

„De te hogyan fogsz keresni?”

“I will not look.”

„Én nem fogok keresni.”

“What then?”

„És akkor mi lesz?”

“I will get her to show me.”

„Megkérem őt, hogy mutassa meg nekem.”

“But she will refuse.”

„De ő visszautasítja.”

“She will not be able to. But I hear the rumble of wheels. It is her carriage. Now carry out my orders to the letter.”

„Nem tudja visszautasítani. De hallom a kerekek zörgését. Ez az ő kocsija. Most pedig pontosan hajtsd végre az utasításaimat.”

As he spoke the gleam of the sidelights of a carriage came round the curve of the avenue.

Amint beszélt, egy kocsi oldalsó fényei feltűntek az út kanyarulatánál.

It was a smart little landau which rattled up to the door of Briony Lodge.

Ez egy elegáns kis hintó volt, amely Briony Lodge kapujához kocogott.

As it pulled up, one of the loafing men at the corner dashed forward to open the door in the hope of earning a copper, but was elbowed away by another loafer, who had rushed up with the same intention.

Amint megérkezett, az egyik sarokon várakozó férfi előre sietett, hogy kinyissa az ajtót egy fillérért, de egy másik, ugyanazzal a szándékkal érkező hajléktalan elütötte őt.

A fierce quarrel broke out, which was increased by the two guardsmen, who took sides with one of the loungers, and by the scissors-grinder, who was equally hot upon the other side.

Egy heves veszekedés tört ki, amit tovább fűztek a két őr, akik az egyik hajléktalannal szimpatizáltak, és a fogászati szerszámokat áruló férfi, aki a másik oldalon állt ki.

A blow was struck, and in an instant the lady, who had stepped from her carriage, was the centre of a little knot of flushed and struggling men, who struck savagely at each other with their fists and sticks.

Egy ütést követően a hölgy, aki kiszállt a kocsijából, egy kis csoport középpontjában találta magát, ahol a férfiak vörös arccal és dulakodva ütötték egymást ököllel és botokkal.

Holmes dashed into the crowd to protect the lady; but, just as he reached her, he gave a cry and dropped to the ground, with the blood running freely down his face.

Holmes a tömegbe rohant, hogy megvédje a hölgyet; de amint odaért, felsikoltott, és a földre zuhant, arcán a vér folyt szabadon.

At his fall the guardsmen took to their heels in one direction and the loungers in the other, while a number of better dressed people, who had watched the scuffle without taking part in it, crowded in to help the lady and to attend to the injured man.

A veszekedés közben a két őr az egyik irányba, a hajléktalanok pedig a másik irányba menekültek, miközben számos jobban öltözött ember, akik a dulakodást figyelték, de nem vettek benne részt, a hölgy segítségére és a sérült férfi ellátására siettek.

Irene Adler, as I will still call her, had hurried up the steps; but she stood at the top with her superb figure outlined against the lights of the hall, looking back into the street.

Irene Adler, ahogy továbbra is hívni fogom, felsietett a lépcsőn; de a tetőn állt, kiváló alakja a hall fényei ellenében ragyogott, és visszanézett az utcára.

“Is the poor gentleman much hurt?” she asked.

„A szegény úr súlyosan megsérült?” - kérdezte.

“He is dead,” cried several voices.

„Meghalt” - kiáltott több hang is.

“No, no, there’s life in him!” shouted another. “But he’ll be gone before you can get him to hospital.”

„Nem, nem, van benne élet!” - ordított egy másik. „De még mielőtt kórházba tudnák vinni, már el is tűnik.”

“He’s a brave fellow,” said a woman. “They would have had the lady’s purse and watch if it hadn’t been for him. They were a gang, and a rough one, too. Ah, he’s breathing now.”

„Bátor fickó” - mondta egy nő. „Ha ő nem lett volna, akkor a hölgy pénztárcáját és óráját is elvitték volna. Egy rablóbanda volt, és még ráadásul egy durva is. Áh, most már lélegzik.”

“He can’t lie in the street. May we bring him in, marm?”

„Nem hagyhatjuk őt az utcán. Behozhatjuk, hölgyem?”

“Surely. Bring him into the sitting-room. There is a comfortable sofa. This way, please!”

„Természetesen. Hozzuk be a nappaliba. Van egy kényelmes kanapé. Erre, kérem!”

Slowly and solemnly he was borne into Briony Lodge and laid out in the principal room, while I still observed the proceedings from my post by the window.

Lassan és ünnepélyesen vitték be Briony Lodge-ba, és fektették le a fő szobában, miközben én továbbra is a lépcső melletti helyemről figyeltem az eseményeket.

The lamps had been lit, but the blinds had not been drawn, so that I could see Holmes as he lay upon the couch.

A lámpák már égtek, de a rolók még nem voltak lehúzva, így láthattam, ahogy Holmes a kanapén fekszik.

I do not know whether he was seized with compunction at that moment for the part he was playing, but I know that I never felt more heartily ashamed of myself in my life than when I saw the beautiful creature against whom I was conspiring, or the grace and kindliness with which she waited upon the injured man.

Nem tudom, hogy ebben a pillanatban nem szorongott-e a szerepe miatt, de azt tudom, hogy soha életemben nem éreztem magam annyira szégyenbe hozva, mint amikor láttam azt a gyönyörű lányt, aki ellen összeesküdtem, vagy azt a kegyelmet és kedvességet, amellyel a sérült férfira várt.

And yet it would be the blackest treachery to Holmes to draw back now from the part which he had intrusted to me.

És mégis, a legnagyobb árulás lenne Holmes felé, ha most visszalépnék a szerepből, amit ő bízott rám.

I hardened my heart, and took the smoke-rocket from under my ulster.

Megkeményítettem a szívemet, és előhúztam a füstjelzőt a kabátom alól.

After all, I thought, we are not injuring her.

Végül is, gondoltam, nem árunk el őt.

We are but preventing her from injuring another.

Csak megakadályozzuk, hogy ő ártson másnak.

Holmes had sat up upon the couch, and I saw him motion like a man who is in need of air.

Holmes felült a kanapén, és láttam, ahogy mozdított a levegőre szoruló emberhez hasonlóan.

A maid rushed across and threw open the window.

Egy szobalány rohant át, és kinyitotta az ablakot.

At the same instant I saw him raise his hand and at the signal I tossed my rocket into the room with a cry of “Fire!”

Ugyanabban a pillanatban láttam, ahogy felemeli a kezét, és a jelre beledobtam a füstjelzőt a szobába egy „Tűz!” kiáltással.

The word was no sooner out of my mouth than the whole crowd of spectators, well dressed and ill—gentlemen, ostlers, and servant maids—joined in a general shriek of “Fire!”

A szavak alig hagyták el a számat, amikor az egész nézőtömeg - jól öltözött és rosszul öltözött urak, lóvásárlók és szobalányok - egyesítették erőiket egy általános „Tűz!” kiáltással.

Thick clouds of smoke curled through the room and out at the open window.

Sűrű füstfelhők gördültek át a szobán, és kijöttek a nyitott ablakon.

I caught a glimpse of rushing figures, and a moment later the voice of Holmes from within assuring them that it was a false alarm.

Láttam, ahogy emberek rohannak, és egy pillanattal később Holmes hangja jutott el hozzájuk, miszerint ez egy téves riasztás volt.

Slipping through the shouting crowd I made my way to the corner of the street, and in ten minutes was rejoiced to find my friend’s arm in mine, and to get away from the scene of uproar.

Áttörtem a kiabáló tömegen, eljutottam az utca sarkára, és tíz perc múlva örömmel fogtam a barátom karját, és távoztunk a lármás helyszínről.

He walked swiftly and in silence for some few minutes until we had turned down one of the quiet streets which lead towards the Edgeware Road.

Gyorsan és csendben sétáltunk néhány percig, amíg le nem fordultunk az egyik csendes utcára, amely az Edgeware Road felé vezetett.

“You did it very nicely, Doctor,” he remarked. “Nothing could have been better. It is all right.”

„Nagyon jól csinálta, doktor” - mondta. „Nem is lehetett volna jobb. Minden rendben van.”

“You have the photograph?”

„Nálad van a fénykép?”

“I know where it is.”

„Tudom, hol van.”

“And how did you find out?”

„És hogyan jött rá?”

“She showed me, as I told you she would.”

„Ő mutatta meg nekem, ahogy mondtam is, hogy meg fogja mutatni.”

“I am still in the dark.”

„Én még mindig nem értem.”

“I do not wish to make a mystery,” said he, laughing. “The matter was perfectly simple. You, of course, saw that everyone in the street was an accomplice. They were all engaged for the evening.”

„Nem akarok rejtélyt csinálni belőle” - mondta nevetve. „Az ügy teljesen egyszerű volt. Természetesen látta, hogy az utcán mindenki bűntársa volt. Mindannyian részt vettek az estén.”

“I guessed as much.”

„Én is gyanúltam.”

“Then, when the row broke out, I had a little moist red paint in the palm of my hand. I rushed forward, fell down, clapped my hand to my face, and became a piteous spectacle. It is an old trick.”

„Aztán, amikor a veszekedés kitört, egy kis nedves vörös festék volt a tenyeremben. Elrohantam, leestem, a kezem az arcomhoz csapott, és szánalmas látványt nyújtottam. Ez egy régi trükk.”

“That also I could fathom.”

„Ezt is meg tudtam érteni.”

“Then they carried me in.

„Aztán bevitték engem.”

She was bound to have me in.

„Kötelessége volt beengedni engem.”

What else could she do?

„Mi mást tehetett volna?”

And into her sitting-room, which was the very room which I suspected.

„És bevitt a nappalijába, ami éppen az a szoba volt, amit gyanúsnak tartottam.”

It lay between that and her bedroom, and I was determined to see which.

„Az a szoba a hálószobája és azon a szobán túl volt, és eltökélt szándékom volt megnézni, hogy melyik az.”

They laid me on a couch, I motioned for air, they were compelled to open the window, and you had your chance.”

„Lefektettek a kanapéra, én levegőért intettem, kénytelenek voltak kinyitni az ablakot, és ti kaptatok rá lehetőséget.”

“How did that help you?”

„Hogyan segített ez neked?”

“It was all-important.

„Ez nagyon fontos volt.”

When a woman thinks that her house is on fire, her instinct is at once to rush to the thing which she values most.

„Amikor egy nő azt gondolja, hogy a háza lángokban áll, az ösztöne az, hogy azonnal a legértékesebb dologhoz rohanjon.”

It is a perfectly overpowering impulse, and I have more than once taken advantage of it.

„Ez egy tökéletesen legyőzhetetlen késztetés, és én már többször is kihasználtam ezt.”

In the case of the Darlington Substitution Scandal it was of use to me, and also in the Arnsworth Castle business.

„A Darlingtoni Cseretörténet esetén ez hasznos volt számomra, és az Arnsworth kastély ügyében is.”

A married woman grabs at her baby; an unmarried one reaches for her jewel-box.

„Egy házas nő a gyermekéhez nyúl, egy hajadon a ékszeres dobozához.”

Now it was clear to me that our lady of to-day had nothing in the house more precious to her than what we are in quest of.

„Most világos volt számomra, hogy a mai hölgynek semmi sem volt értékesebb a házában, mint amit mi keresünk.”

She would rush to secure it.

„Ő rohant volna, hogy megóvja azt.”

The alarm of fire was admirably done.

„A tűzriasztás kiválóan sikerült.”

The smoke and shouting were enough to shake nerves of steel.

„A füst és a kiabálás elegendő volt az acélidegek meginogtatásához.”

She responded beautifully.

„Ő csodálatosan reagált.”

The photograph is in a recess behind a sliding panel just above the right bell-pull.

„A fénykép egy rekeszben van egy tolópanelek mögött, közvetlenül a jobb oldali csengő mellett.”

She was there in an instant, and I caught a glimpse of it as she half drew it out.

„Ő azonnal odament, és én megpillantottam azt, amikor kihúzta azt.”

When I cried out that it was a false alarm, she replaced it, glanced at the rocket, rushed from the room, and I have not seen her since.

„Amikor azt kiáltottam, hogy ez egy téves riasztás, akkor ő visszatette azt, ránézett a rakétára, kirohant a szobából, és azóta nem láttam őt.”

I rose, and, making my excuses, escaped from the house.

„Felálltam, és bocsánatot kérve távoztam a házból.”

I hesitated whether to attempt to secure the photograph at once; but the coachman had come in, and as he was watching me narrowly, it seemed safer to wait.

„Haboztam, hogy megpróbáljam-e azonnal biztonságba helyezni a fényképet; de a kocsirendező bejött, és mivel ő szorosan figyelte engem, biztonságosabbnak tűnt várni.”

A little over-precipitance may ruin all.”

„A túlzott sietség mindent tönkretehet.”

“And now?” I asked.

„És most?” - kérdeztem.

“Our quest is practically finished.

„A keresésünk gyakorlatilag befejeződött.”

I shall call with the King to-morrow, and with you, if you care to come with us.

„Holnap elmegyek a királlyal, és ha szeretnének velünk jönni, akkor önök is jöhetnek.”

We will be shown into the sitting-room to wait for the lady, but it is probable that when she comes she may find neither us nor the photograph.

„Bennünket bevezetnek a nappaliba, hogy várjuk a hölgyet, de valószínűleg, amikor megérkezik, sem minket, sem a fényképet nem fog megtalálni.”

It might be a satisfaction to his Majesty to regain it with his own hands.”

„Őfelsége számára nagy öröm lenne, ha saját kezével szerezné vissza a fényképet.”

“And when will you call?”

„És mikor fognak eljönni?”

“At eight in the morning. She will not be up, so that we shall have a clear field. Besides, we must be prompt, for this marriage may mean a complete change in her life and habits. I must wire to the King without delay.”

„Reggel nyolckor. Akkor még nem lesz felkelve, úgyhogy zavartalanul tudunk dolgozni. Ezenkívül sietnünk kell, mert ez a házasság teljesen megváltoztathatja az életét és a szokásait. Azonnal táviratot kell küldenem a királynak.”

We had reached Baker Street and had stopped at the door. He was searching his pockets for the key when someone passing said:

Elértük a Baker Streetet, és megálltunk az ajtó előtt. Ő a zsebében keresgélte a kulcsot, amikor valaki, aki éppen elhaladt mellettünk, azt mondta:

“Good-night, Mister Sherlock Holmes.”

„Jó éjszakát, Sherlock Holmes úr.”

There were several people on the pavement at the time, but the greeting appeared to come from a slim youth in an ulster who had hurried by.

Akkor többen is voltak a járdán, de úgy tűnt, hogy a köszönés egy vékony fiatalembertől jött, aki egy kabátot viselt, és gyorsan elsietett mellettünk.

“I’ve heard that voice before,” said Holmes, staring down the dimly lit street. “Now, I wonder who the deuce that could have been.”

„Már hallottam ezt a hangot korábban is” - mondta Holmes, a gyengén megvilágított utcára bámulva. „Kíváncsi vagyok, ki lehetett ez.”

I slept at Baker Street that night, and we were engaged upon our toast and coffee in the morning when the King of Bohemia rushed into the room.

Aznap éjjel a Baker Streeten aludtam, és amikor reggel a kávénkat és a pirítósunkat fogyasztottuk, a cseh király berontott a szobába.

“You have really got it!” he cried, grasping Sherlock Holmes by either shoulder and looking eagerly into his face.

„Tényleg megszereztétek!” - kiáltotta, mindkét vállunkon megragadva Holmes-t, és buzgón az arcába nézve.

“Not yet.”

„Még nem.”

“But you have hopes?”

„De vannak reményeitek?”

“I have hopes.”

„Vannak reményeim.”

“Then, come. I am all impatience to be gone.”

„Akkor jöjjön. Alig várom, hogy elindulhassunk.”

“We must have a cab.”

„Szükségünk van egy taxira.”

“No, my brougham is waiting.”

„Nem, a broughamom már vár.”

“Then that will simplify matters.” We descended and started off once more for Briony Lodge.

„Akkor ez leegyszerűsíti a dolgokat.” Lementünk, és újra elindultunk a Briony Lodge felé.

“Irene Adler is married,” remarked Holmes.

„Irene Adler házas.” - jegyezte meg Holmes.

“Married! When?”

„Házas! Mikor?”

“Yesterday.”

„Tegnap.”

“But to whom?”

„De kivel?”

“To an English lawyer named Norton.”

„Egy Norton nevű angol ügyvéddel.”

“But she could not love him.”

„De ő nem szerethette őt.”

“I am in hopes that she does.”

„Reménykedem, hogy igen.”

“And why in hopes?”

„És miért reménykedsz?”

“Because it would spare your Majesty all fear of future annoyance. If the lady loves her husband, she does not love your Majesty. If she does not love your Majesty, there is no reason why she should interfere with your Majesty’s plan.”

„Mert ez megszabadítaná felségedet a jövőbeni zavaroktól. Ha a hölgy szereti a férjét, akkor nem szereti felségedet. Ha nem szereti felségedet, akkor nincs ok arra, hogy beavatkozzon felséged terveibe.”

“It is true. And yet—! Well! I wish she had been of my own station! What a queen she would have made!” He relapsed into a moody silence, which was not broken until we drew up in Serpentine Avenue.

„Ez igaz. És mégis –! Nos! Bárcsak a saját rangomban lett volna! Milyen királynőt csinált volna belőle!” Újra komor csendbe merült, amit csak akkor törtünk meg, amikor a Serpentine Avenue-ra értünk.

The door of Briony Lodge was open, and an elderly woman stood upon the steps. She watched us with a sardonic eye as we stepped from the brougham.

A Briony Lodge ajtaja nyitva volt, és egy idős nő állt a lépcsőn. Gúnyosan figyelte, ahogy kiszálltunk a broughamból.

“Mr. Sherlock Holmes, I believe?” said she.

„Mr. Sherlock Holmes, gondolom?” – mondta.

“I am Mr. Holmes,” answered my companion, looking at her with a questioning and rather startled gaze.

„Én vagyok Mr. Holmes” – válaszolta társam, gyanakvóan és meglepetten nézve rá.

“Indeed! My mistress told me that you were likely to call. She left this morning with her husband by the 5:15 train from Charing Cross for the Continent.”

„Valóban! Úrnőm azt mondta, hogy valószínűleg eljön hozzánk. Ma reggel indult el férjével az 5:15-ös vonattal Charing Crossból a kontinensre.”

“What!” Sherlock Holmes staggered back, white with chagrin and surprise. “Do you mean that she has left England?”

„Mi?” – rázta meg a fejét Sherlock Holmes, dühében és meglepetésében fehérre váltva. „Úgy érted, hogy elhagyta Angliát?”

“Never to return.”

„Sosem tér vissza.”

“And the papers?” asked the King hoarsely. “All is lost.”

„És a papírok?” – kérdezte a király rekedten. „Mindent elvesztettünk.”

“We shall see.”

„Meglátjuk.”

He pushed past the servant and rushed into the drawing-room, followed by the King and myself.

Áttolta a szolgát, és berohant a nappaliba, a király és én utánunk.

The furniture was scattered about in every direction, with dismantled shelves and open drawers, as if the lady had hurriedly ransacked them before her flight.

A bútorok mindenfelé szétszórva voltak, lebontott polcokkal és nyitott fiókokkal, mintha a hölgy sietve keresett volna valamit a menekülés előtt.

Holmes rushed at the bell-pull, tore back a small sliding shutter, and, plunging in his hand, pulled out a photograph and a letter.

Holmes rávetette magát a csengőre, visszahúzta a kis tolóajtót, és benyúlva kivett egy fényképet és egy levelet.

The photograph was of Irene Adler herself in evening dress, the letter was superscribed to “Sherlock Holmes, Esq.

A fénykép magán az Irene Adlert mutatta estei ruhában, a levél címe pedig „Sherlock Holmes, Esq.” volt.

To be left till called for.”

„Addig ne nyisd ki, amíg nem kérik.”

My friend tore it open, and we all three read it together.

A barátom kinyitotta, és mindhárman együtt olvastuk.

It was dated at midnight of the preceding night and ran in this way:

A levél az előző éjszaka éjfélén kelt, és így szólt:

“MY DEAR MR. SHERLOCK HOLMES,—You really did it very well.

„KEDVES MR. SHERLOCK HOLMES, — Nagyon jól csinálta.”

You took me in completely.

„Tökéletesen átverte a figyelmünket.”

Until after the alarm of fire, I had not a suspicion.

„A tűzjelzésig egyáltalán nem gyanakodtam.”

But then, when I found how I had betrayed myself, I began to think.

„De amikor rájöttem, hogy elárultam magam, elkezdtem gondolkodni.”

I had been warned against you months ago.

„Hónapokkal ezelőtt figyelmeztettek önt illetően.”

I had been told that, if the King employed an agent, it would certainly be you.

„Azt mondták, ha a király ügynökhöz folyamodik, az biztosan ön lesz.”

And your address had been given me.

„És megadták nekem a címét.”

Yet, with all this, you made me reveal what you wanted to know.

„De ennek ellenére sikerült rávennie engem, hogy felfedjem, amit tudni akart.”

Even after I became suspicious, I found it hard to think evil of such a dear, kind old clergyman.

„Még amikor gyanússá vált, nehezen tudtam rosszat gondolni egy ilyen kedves, jószívű öreg lelkipásztorról.”

But, you know, I have been trained as an actress myself.

„De tudja, én magam is színésznőként képződtem.”

Male costume is nothing new to me.

„A férfi ruházat nem újdonság számomra.”

I often take advantage of the freedom which it gives.

„Gyakran kihasználom a szabadságot, amit ez biztosít.”

I sent John, the coachman, to watch you, ran upstairs, got into my walking clothes, as I call them, and came down just as you departed.

„Elküldtem John-t, a kocsist, hogy figyelje önt, én pedig felszaladtam a lépcsőn, felvettem a sétáló ruháimat, ahogy én hívom őket, és lejöttem, amint ön távozott.”

“Well, I followed you to your door, and so made sure that I was really an object of interest to the celebrated Mr. Sherlock Holmes. Then I, rather imprudently, wished you good-night, and started for the Temple to see my husband.

„Nos, követtem önt az ajtójáig, és így biztosan meggyőződtem róla, hogy tényleg érdekeltem a híres Sherlock Holmes urat. Aztán meglehetősen meggondolatlanul jó éjszakát kívántam, és elindultam a Templébe, hogy meglátogassam a férjemet.”

“We both thought the best resource was flight, when pursued by so formidable an antagonist; so you will find the nest empty when you call to-morrow.

„Mindketten úgy gondoltuk, hogy a legjobb megoldás a menekülés, ha egy ilyen félelmetes ellenfél üldözőbe vesz minket; úgyhogy üresen fogja találni a fészket, ha holnap eljön.”

As to the photograph, your client may rest in peace.

„Ami a fényképet illeti, az ügyfele nyugodhat békében.”

I love and am loved by a better man than he.

„Én egy jobb férfit szeretek, és engem is jobb férfi szeret.”

The King may do what he will without hindrance from one whom he has cruelly wronged.

„A király azt tehet, amit akar, anélkül, hogy bárki is megakadályozná őt abban, hogy kegyetlenül bántson valakit.”

I keep it only to safeguard myself, and to preserve a weapon which will always secure me from any steps which he might take in the future.

„Csak azért tartom meg, hogy megvédjem magam, és hogy megtartsam a fegyvert, ami mindig meg fog védeni bármilyen lépéstől, amit ő tehet a jövőben.”

I leave a photograph which he might care to possess; and I remain, dear Mr. Sherlock Holmes,

„Hagyok egy fényképet, amit ő talán meg akar majd tartani; és én maradok, kedves Sherlock Holmes úr.”

“Very truly yours,

„Őszintén a tiétek,

“IRENE NORTON, née ADLER.”

„IRENE NORTON, született ADLER néven.”

“What a woman—oh, what a woman!” cried the King of Bohemia, when we had all three read this epistle. “Did I not tell you how quick and resolute she was? Would she not have made an admirable queen? Is it not a pity that she was not on my level?”

„Micsoda nő – Ó, micsoda nő!” kiáltotta a Bohémiai király, miután mindhárman elolvastuk ezt a levelet. „Nem mondtam nektek, hogy milyen gyors és határozott volt? Nem lenne ő egy csodálatos királynő? Nem kár, hogy ő nem az én szintemen volt?”

“From what I have seen of the lady, she seems, indeed, to be on a very different level to your Majesty,” said Holmes coldly. “I am sorry that I have not been able to bring your Majesty’s business to a more successful conclusion.”

„Amit láttam a hölgyből, az valóban azt mutatja, hogy ő egy nagyon más szinten van, mint ön, felség.” – mondta Holmes hidegen. „Sajnálom, hogy nem tudtam sikeresebben lezárni önnek ezt az ügyet.”

“On the contrary, my dear sir,” cried the King; “nothing could be more successful. I know that her word is inviolate. The photograph is now as safe as if it were in the fire.”

„Éppen ellenkezőleg, kedves uram.” – kiáltotta a király. „Semmi sem lehet sikeresebb. Tudom, hogy a szava megbízható. A fénykép most olyan biztonságban van, mintha a tűzbe dobták volna.”

“I am glad to hear your Majesty say so.”

„Örülök, hogy ezt hallom, felség.”

“I am immensely indebted to you. Pray tell me in what way I can reward you. This ring—” He slipped an emerald snake ring from his finger and held it out upon the palm of his hand.

„Hatalmasan hálás vagyok önnek. Kérem, mondja meg, hogyan tudnám ezt viszonozni. Ez a gyűrű –” Levett egy smaragd kígyógyűrűt az ujjáról, és a tenyerén mutatta be.

“Your Majesty has something which I should value even more highly,” said Holmes.

„Felség, van valamije, amit még én is nagyon értékelnék.” – mondta Holmes.

“You have but to name it.”

„Csak nevezze meg.”

“This photograph!”

„Ezt a fényképet!”

The King stared at him in amazement.

A király ámulva bámult rá.

“Irene’s photograph!” he cried. “Certainly, if you wish it.”

„Irene fényképét!” – kiáltotta. „Természetesen, ha ezt szeretné.”

“I thank your Majesty. Then there is no more to be done in the matter. I have the honour to wish you a very good morning.” He bowed, and, turning away without observing the hand which the King had stretched out to him, he set off in my company for his chambers.

„Köszönöm, felség. Akkor nincs több teendő ebben az ügyben. Engedje meg, hogy nagyon jó reggelt kívánjak.” Megígért, és elfordult anélkül, hogy észrevette volna a király feléje nyújtott kezét, és velem együtt elindult a szobájába.

And that was how a great scandal threatened to affect the kingdom of Bohemia, and how the best plans of Mr. Sherlock Holmes were beaten by a woman’s wit.

És így fenyegetett nagy botrány a cseh királyságot, és Sherlock Holmes legjobb terveit egy nő ravaszsága hiúsította meg.

He used to make merry over the cleverness of women, but I have not heard him do it of late.

Régebben szokta gúnyolni a nők ravaszságát, de mostanában már nem hallottam, hogy ezt tenné.

And when he speaks of Irene Adler, or when he refers to her photograph, it is always under the honourable title of the woman.

És amikor Irene Adler-ről beszél, vagy amikor a fényképére utal, mindig a nő tiszteletre méltó címén teszi ezt.