Capítulo primero. Que trata de la condición y ejercicio del famoso hidalgo don Quijote de la Mancha

Egyes fejezet. A híres nemes, Don Quijote de la Mancha állapotáról és tevékenységeiről szól.

En un lugar de la Mancha, de cuyo nombre no quiero acordarme, no ha mucho tiempo que vivía un hidalgo de los de lanza en astillero, adarga antigua, rocín flaco y galgo corredor.

Mancha egy táján, amelynek nevét nem szeretném felidézni, élt nemrég egy nemes, aki lándzsát, régi pajzsot, sovány lót és futó vadászkutyát használt a vadászatokon.

Una olla de algo más vaca que carnero, salpicón las más noches, duelos y quebrantos los sábados, lantejas los viernes, algún palomino de añadidura los domingos, consumían las tres partes de su hacienda.

Nem sokkal jobb húst, mint a birka húsát, legtöbbször pörköltet evett, szombatonként párbajokat és bunyókat rendezett, péntekenként lencsét főzött, vasárnaponként pedig néha egy kis galambot is felszolgált, és ez tette ki vagyona háromnegyedét.

El resto della concluían sayo de velarte, calzas de velludo para las fiestas, con sus pantuflos de lo mesmo, y los días de entresemana se honraba con su vellorí de lo más fino.

A fennmaradó részt pedig a következőkkel egészítette ki: egy vellázs köntös, szőrmeszőke a fesztiválokra, ugyanolyan papucsokkal, és a hétköznapokon a legfinomabb gyapjúruhát viselte.

Tenía en su casa una ama que pasaba de los cuarenta, y una sobrina que no llegaba a los veinte, y un mozo de campo y plaza, que así ensillaba el rocín como tomaba la podadera.

Háznál volt egy negyvenes éveiben járó szolga, egy húszas éveiben járó unoka, és egy vidéki és udvarias fiú, aki lót nyergelt és fákat metszett is.

Frisaba la edad de nuestro hidalgo con los cincuenta años; era de complexión recia, seco de carnes, enjuto de rostro, gran madrugador y amigo de la caza.

Hősünk ötvenes éveiben járt, erős testalkatú volt, sovány, éber és a vadászat szerelmese.

Quieren decir que tenía el sobrenombre de Quijada, o Quesada, que en esto hay alguna diferencia en los autores que deste caso escriben; aunque, por conjeturas verosímiles, se deja entender que se llamaba Quejana.

Azt mondják, hogy a beceneve Quijada vagy Quesada volt, de ebben a kérdésben eltérő vélemények vannak a szerzők között; bár valószínűleg azt feltételezik, hogy a neve Quejana volt.

Pero esto importa poco a nuestro cuento; basta que en la narración dél no se salga un punto de la verdad.

De ez nem sokat számít a történetünkben; elég, ha a történet egy pontig is hű marad az igazsághoz.

Es, pues, de saber que este sobredicho hidalgo, los ratos que estaba ocioso, que eran los más del año, se daba a leer libros de caballerías, con tanta afición y gusto, que olvidó casi de todo punto el ejercicio de la caza, y aun la administración de su hacienda.

Tehát tudnunk kell, hogy ez a híres nemes, amikor szabadideje volt - ami az év nagy részét képezte -, lovagi regényeket olvasott, olyan szenvedéllyel és élvezettel, hogy szinte elfelejtette a vadászatot és vagyona kezelését is.

Y llegó a tanto su curiosidad y desatino en esto, que vendió muchas hanegas de tierra de sembradura para comprar libros de caballerías en que leer, y así, llevó a su casa todos cuantos pudo haber dellos;

És ebben a kíváncsiságában és ostobaságában olyan messzire ment, hogy sok hektárnyi termőföldet eladott, hogy lovagi regényeket vásároljon, és így mindent megszerzett, amit csak tudott.

y de todos, ningunos le parecían tan bien como los que compuso el famoso Feliciano de Silva, porque la claridad de su prosa y aquellas entricadas razones suyas le parecían de perlas, y más cuando llegaba a leer aquellos requiebros y cartas de desafíos, donde en muchas partes hallaba escrito:

És ezek közül egyik sem tetszett neki annyira, mint a híres Feliciano de Silva művei, mert prózájának egyértelműsége és bonyolult érvei gyöngyszemek voltak számára, különösen amikor szerelmes leveleket és kihívásokat olvasott, ahol sok helyen ezt írta:

La razón de la sinrazón que a mi razón se hace, de tal manera mi razón enflaquece, que con razón me quejo de la vuestra fermosura.

Az ésszerűtlenség oka, ami az ésszerűségemnek tűnik, olyan, hogy az ésszerűségem gyengül, és jogosan panaszkodom a ti szépségetekre.

Y también cuando leía:

És amikor ezt olvasta:

...los altos cielos que de vuestra divinidad divinamente con las estrellas os fortifican, y os hacen merecedora del merecimiento que merece la vuestra grandeza.

...a magasságos ég, mely isteni módon erősít meg titeket a csillagokkal, és méltóvá tesz titeket azon dicsőséghez, mely a ti nagyságotokhoz illik.

Con estas razones perdía el pobre caballero el juicio, y desvelábase por entenderlas y desentrañarles el sentido, que no se lo sacara ni las entendiera el mesmo Aristóteles, si resucitara para sólo ello.

Ezek a gondolatok elvonták a szegény lovag figyelmét, és ő ébren maradt, hogy megértse és kibogozza azokat a gondolatokat, melyeket még maga Arisztotelész sem tudott volna megérteni, ha csak ezért támadt volna fel.

No estaba muy bien con las heridas que don Belianís daba y recebía, porque se imaginaba que, por grandes maestros que le hubiesen curado, no dejaría de tener el rostro y todo el cuerpo lleno de cicatrices y señales.

Nem volt túl jó a sebekkel, melyeket Don Belianis kapott és okozott, mert azt képzelte, hogy bármilyen nagy mester is kezelte őket, az arcát és az egész testét tele sebhelyekkel és jelekkel hagyná.

Pero, con todo, alababa en su autor aquel acabar su libro con la promesa de aquella inacabable aventura, y muchas veces le vino deseo de tomar la pluma y dalle fin al pie de la letra, como allí se promete;

De mindazonáltal dicsérte a szerzőt azért, mert a könyvet egy végtelen kaland ígéretével zárta, és sokszor vágyott rá, hogy átvegye a tollat, és a szó szerinti végét írja meg, ahogy azt ígérték.

y sin duda alguna lo hiciera, y aun saliera con ello, si otros mayores y continuos pensamientos no se lo estorbaran.

És kétségtelenül ezt tette volna, és még sikerrel is járhatott volna, ha más, nagyobb és folyamatos gondolatok nem akadályozták volna meg.

Tuvo muchas veces competencia con el cura de su lugar —que era hombre docto, graduado en Sigüenza—, sobre cuál había sido mejor caballero: Palmerín de Ingalaterra o Amadís de Gaula;

Sokszor vitázott a helyi pappal - aki egy tudós ember volt, és Sigüenzában végzett - arról, hogy melyik lovag volt jobb: Palmerín of England vagy Amadís of Gaul;

mas maese Nicolás, barbero del mesmo pueblo, decía que ninguno llegaba al Caballero del Febo, y que si alguno se le podía comparar, era don Galaor, hermano de Amadís de Gaula, porque tenía muy acomodada condición para todo; que no era caballero melindroso, ni tan llorón como su hermano, y que en lo de la valentía no le iba en zaga.

de Mester Nicolás, ugyanabban a faluban élő fodrász, azt mondta, hogy egyik sem érte fel a Caballero del Febót, és ha valakit össze lehetett hasonlítani vele, akkor az Amadís of Gaul testvére, Don Galaor volt, mert mindenhez nagyon alkalmas volt; nem volt szeszélyes lovag, és nem volt olyan sírós, mint a testvére, és a bátorságban sem maradt le mögötte.

En resolución, él se enfrascó tanto en su letura, que se le pasaban las noches leyendo de claro en claro, y los días de turbio en turbio; y así, del poco dormir y del mucho leer, se le secó el celebro, de manera que vino a perder el juicio.

Összességében annyira belemerült az olvasásba, hogy éjjelre éjjelre, nappalra nappalra olvasott; és így a kevés alvás és a sok olvasás miatt az agya kiszáradt, és elvesztette az eszét.

Llenósele la fantasía de todo aquello que leía en los libros, así de encantamentos como de pendencias, batallas, desafíos, heridas, requiebros, amores, tormentas y disparates imposibles;

Képzelete megtelt mindennel, amit a könyvekben olvasott, varázslatokkal, párbajokkal, kihívásokkal, sebekkel, cselszövésekkel, szeretettel, viharokkal és lehetetlen ostobaságokkal;

y asentósele de tal modo en la imaginación que era verdad toda aquella máquina de aquellas sonadas soñadas invenciones que leía, que para él no había otra historia más cierta en el mundo.

és ez annyira beleivódott az elméjébe, hogy számára ez volt a világ legvalóságosabb története.

Decía él que el Cid Ruy Díaz había sido muy buen caballero, pero que no tenía que ver con el Caballero de la Ardiente Espada, que de sólo un revés había partido por medio dos fieros y descomunales gigantes.

Azt mondta, hogy Cid Ruy Díaz nagyon jó lovag volt, de nem érte fel a Caballero de la Ardiente Espada-hoz, aki egyedül egy kudarctól két vad és hatalmas óriást ölt meg.

Mejor estaba con Bernardo del Carpio, porque en Roncesvalles había muerto a Roldán el encantado, valiéndose de la industria de Hércules, cuando ahogó a Anteo, el hijo de la Tierra, entre los brazos.

Jobb volt neki Bernardo del Carpio, mert Roncesvallesben megölte a varázslatos Roldánt Herkules ravaszságával, amikor Anteót, a Föld fiát, a karjaiban fullasztott el.

Decía mucho bien del gigante Morgante, porque, con ser de aquella generación gigantea, que todos son soberbios y descomedidos, él solo era afable y bien criado.

Sokat dicsérte a gigantikus Morgantét, mert bár ez a generáció mind hatalmas és pimasz, de ő egyedül kedves és jó modorú volt.

Pero, sobre todos, estaba bien con Reinaldos de Montalbán, y más cuando le veía salir de su castillo y robar cuantos topaba, y cuando en allende robó aquel ídolo de Mahoma que era todo de oro, según dice su historia.

De leginkább tetszett neki Reinaldos de Montalban, különösen, amikor látta őt kastélyából kijönni, és mindenkit kirabolni, aki az útjába került, és amikor távolabb elrabolt egy Mohamed-idolt, ami - ahogy a történet mondja - teljesen aranyból készült volt.

Diera él, por dar una mano de coces al traidor de Galalón, al ama que tenía, y aun a su sobrina de añadidura.

Még a Galalón árulóhoz is segített, a feleségének és még a húgának is.

En efeto, rematado ya su juicio, vino a dar en el más estraño pensamiento que jamás dio loco en el mundo;

Valójában, amikor már teljesen elvesztette az eszét, a legfurcsább ötletre jött, amit valaha is őrült ember kigondolt;

y fue que le pareció convenible y necesario, así para el aumento de su honra como para el servicio de su república, hacerse caballero andante, y irse por todo el mundo con sus armas y caballo a buscar las aventuras y a ejercitarse en todo aquello que él había leído que los caballeros andantes se ejercitaban,

és úgy gondolta, hogy helyes és szükséges lenne - mind a saját becsületének növelésére, mind a köztársaság szolgálatára -, ha vándorlovag lenne, és fegyverével és lóval bejárná a világot, kalandokat keresve, és gyakorolva mindazt, amit a vándorlovagok gyakoroltak.

deshaciendo todo género de agravio, y poniéndose en ocasiones y peligros donde, acabándolos, cobrase eterno nombre y fama.

Megszabadítva mindenféle sértéstől, és olyan helyzetekbe és veszélyekbe kerülve, ahol, ha sikerrel jár, akkor örök hírnévre és dicsőségre tesz szert.

Imaginábase el pobre ya coronado por el valor de su brazo, por lo menos, del imperio de Trapisonda; y así, con estos tan agradables pensamientos, llevado del estraño gusto que en ellos sentía, se dio priesa a poner en efeto lo que deseaba.

A szegény ember már elképzelte magát, amint a Trapezunt birodalom hőseként győzelmet arat, és ezekkel a kellemes gondolatokkal, a bennük érzett furcsa örömtől vezérelve, hozzálátott a vágya megvalósításához.

Y lo primero que hizo fue limpiar unas armas que habían sido de sus bisabuelos, que, tomadas de orín y llenas de moho, luengos siglos había que estaban puestas y olvidadas en un rincón.

És az első dolog, amit tett, az volt, hogy megtisztította a fegyvereket, amelyek a dédszüleié voltak, és amelyek, vizelettől és penésztől teljesen beborítva, hosszú évszázadok óta egy sarokban feküdtek elfeledve.

Limpiólas y aderezólas lo mejor que pudo, pero vio que tenían una gran falta, y era que no tenían celada de encaje, sino morrión simple; mas a esto suplió su industria, porque de cartones hizo un modo de media celada, que, encajada con el morrión, hacían una apariencia de celada entera.

Megtisztította és rendbe hozta őket, amennyire tudta, de látta, hogy nagy hiányuk van, mégpedig a hálós sisak, csak egy egyszerű sisak volt; de ezt is kijavította a leleményessége, mert kartonból egy fél sisakot készített, ami a sisakkal együtt egy egész sisaknak tűnt.

Es verdad que para probar si era fuerte y podía estar al riesgo de una cuchillada, sacó su espada y le dio dos golpes, y con el primero y en un punto deshizo lo que había hecho en una semana;

Igaz, hogy ellenőrizte, erős-e, és képes-e egy kardcsapás kockázatának kitenni magát, ezért kihúzta a kardját, és két ütést mért rá, és az elsővel és egy helyen tönkretette azt, amit egy hét alatt készített;

y no dejó de parecerle mal la facilidad con que la había hecho pedazos, y, por asegurarse deste peligro, la tornó a hacer de nuevo, poniéndole unas barras de hierro por de dentro, de tal manera que él quedó satisfecho de su fortaleza; y, sin querer hacer nueva experiencia della, la diputó y tuvo por celada finísima de encaje.

és nem tetszett neki, hogy ilyen könnyen tönkretette, ezért újra készítette, belsejeibe vasrudakat helyezve, és így elégedett volt az erősségével; és anélkül, hogy újabb kísérletet tett volna, ezt a sisakot a legfinomabb hálós sisaknak tekintette.

Fue luego a ver su rocín, y, aunque tenía más cuartos que un real y más tachas que el caballo de Gonela, que tantum pellis et ossa fuit, le pareció que ni el Bucéfalo de Alejandro ni Babieca el del Cid con él se igualaban.

Aztán megnézte a lóit, és bár több hibája volt, mint egy valódi pénznek, és több foltja, mint Gonela lovának, amely csak bőr és csont volt, úgy gondolta, hogy még Alexandernak a Bucephalus-a sem ér fel hozzá, sem a Cid Bucephalus-a.

Cuatro días se le pasaron en imaginar qué nombre le pondría; porque, según se decía él a sí mesmo, no era razón que caballo de caballero tan famoso, y tan bueno él por sí, estuviese sin nombre conocido; y ansí, procuraba acomodársele de manera que declarase quién había sido, antes que fuese de caballero andante, y lo que era entonces;

Négy napig töprengett, hogy milyen nevet adjon neki; mert, ahogy önmagának mondta, nem volt helyes, hogy egy ilyen híres lovag lova, és ő maga is olyan jó, ne legyen ismert névvel; és így próbálta megtalálni a nevet, ami kijelentené, ki volt ő, mielőtt vándorlovag lett, és mi volt ő akkor;

pues estaba muy puesto en razón que, mudando su señor estado, mudase él también el nombre, y le cobrase famoso y de estruendo, como convenía a la nueva orden y al nuevo ejercicio que ya profesaba.

mert nagyon jól tudta, hogy ha megváltoztatta az állapotát, akkor a nevet is meg kell változtatnia, és hírnévre kell törnie, ami megfelel az új rendnek és az új gyakorlatnak, amit már folytatott.

Y así, después de muchos nombres que formó, borró y quitó, añadió, deshizo y tornó a hacer en su memoria e imaginación, al fin le vino a llamar Rocinante: nombre, a su parecer, alto, sonoro y significativo de lo que había sido cuando fue rocín, antes de lo que ahora era, que era antes y primero de todos los rocines del mundo.

És így, miután sok nevet kigondolt, törölt és elvetett, hozzáadott, szétszedett és újra összerakott a memóriájában és a képzeletében, végül a Rocinante nevet adta neki: egy név, ami szerinte magas, hangos és jelentős volt attól, ami volt, amikor rocin volt, mielőtt az lett volna, ami most, a világ összes rocinja közül az első és a legjobb volt.

Puesto nombre, y tan a su gusto, a su caballo, quiso ponérsele a sí mismo, y en este pensamiento duró otros ocho días, y al cabo se vino a llamar don Quijote;

Miután nevet adott a lója, és ez tetszett neki, azt akarta, hogy ő maga is nevet kapjon, és ezen a gondolkodáson nyolc napot töltött, és végül Don Quijote-nak nevezte magát;

de donde —como queda dicho— tomaron ocasión los autores desta tan verdadera historia que, sin duda, se debía de llamar Quijada, y no Quesada, como otros quisieron decir.

ahol - ahogy már említettük - ezek a szerzők ezt az igaz történelmet írták, amely kétségtelenül Quijada-nak kellett volna hívni, nem pedig Quesada-nak, ahogy mások mondták.

Pero, acordándose que el valeroso Amadís no sólo se había contentado con llamarse Amadís a secas, sino que añadió el nombre de su reino y patria, por Hepila famosa, y se llamó Amadís de Gaula, así quiso, como buen caballero, añadir al suyo el nombre de la suya y llamarse don Quijote de la Mancha, con que, a su parecer, declaraba muy al vivo su linaje y patria, y la honraba con tomar el sobrenombre della.

De, emlékezvén arra, hogy a bátor Amadis nemcsak azt mondta, hogy Amadis, hanem hozzátette királyságának és hazájának nevét, a híres Hepila-t, és Amadis de Gaulának nevezte magát, így ő is, mint jó lovag, hozzá akarta adni a sajátját, és Don Quijote de la Mancha-nak nevezte magát, ami szerinte nagyon jól kifejezte a származását és a hazáját, és ezzel tisztelte azt.

Limpias, pues, sus armas, hecho del morrión celada, puesto nombre a su rocín y confirmándose a sí mismo, se dio a entender que no le faltaba otra cosa sino buscar una dama de quien enamorarse; porque el caballero andante sin amores era árbol sin hojas y sin fruto y cuerpo sin alma. Decíase él a sí:

Tehát, miután megtisztította a fegyvereit, elkészítette a sisakot, nevet adott a lója, és megerősítette magát, rádöbbent, hogy még egy dolog hiányzik neki: egy hölgy, akibe beleszerethet; mert egy vándorlovag szeretet nélkül olyan, mint egy fa lomb nélkül és gyümölcs nélkül, és egy test lélek nélkül. Ezt mondta magának:

— Si yo, por malos de mis pecados, o por mi buena suerte, me encuentro por ahí con algún gigante, como de ordinario les acontece a los caballeros andantes, y le derribo de un encuentro, o le parto por mitad del cuerpo, o, finalmente, le venzo y le rindo,

- Ha én, bűneim miatt, vagy jó szerencsémnek köszönhetően, találkozom egy óriással, ahogy a vándorlovagokkal szokott történni, és legyőzöm őt egy párbajban, vagy kettéhasítom a testét, vagy végül legyőzöm és megadom magam neki,

¿no será bien tener a quien enviarle presentado y que entre y se hinque de rodillas ante mi dulce señora, y diga con voz humilde y rendido:

nem lenne jó, ha lenne valaki, akit bemutathatnék neki, és aki beléphetne a szobámba, és térdre borulhatna az én édes hölgyem előtt, és halkan és alázatosan azt mondhatná:

"Yo, señora, soy el gigante Caraculiambro, señor de la ínsula Malindrania, a quien venció en singular batalla el jamás como se debe alabado caballero don Quijote de la Mancha, el cual me mandó que me presentase ante vuestra merced, para que la vuestra grandeza disponga de mí a su talante"?

"Én, hölgyem, vagyok a Caraculiambro óriás, Malindrania szigetének ura, akit egyedülállóan legyőzött a soha nem dicsért Don Quijote de la Mancha lovag, aki megparancsolta, hogy jelenjek meg ön előtt, hogy felséged kedve szerint rendelkezhessen velem"?

¡Oh, cómo se holgó nuestro buen caballero cuando hubo hecho este discurso, y más cuando halló a quien dar nombre de su dama!

Ó, milyen boldog volt a mi jó lovagunk, amikor ezt a beszédet elmondta, és még boldogabb, amikor megtalálta, kinek nevet adhat a hölgyének!

Y fue, a lo que se cree, que en un lugar cerca del suyo había una moza labradora de muy buen parecer, de quien él un tiempo anduvo enamorado, aunque, según se entiende, ella jamás lo supo, ni le dio cata dello.

És úgy gondolják, hogy egy helyen a közelében volt egy nagyon szép paraszt lány, akibe egy ideig szerelmes volt, bár, úgy tűnik, soha nem tudta meg, és nem is vette észre.

Llamábase Aldonza Lorenzo, y a ésta le pareció ser bien darle título de señora de sus pensamientos; y, buscándole nombre que no desdijese mucho del suyo, y que tirase y se encaminase al de princesa y gran señora, vino a llamarla Dulcinea del Toboso, porque era natural del Toboso; nombre, a su parecer, músico y peregrino y significativo, como todos los demás que a él y a sus cosas había puesto.

A neve Aldonza Lorenzo volt, és úgy tűnt, hogy jó ötlet lenne őt a gondolatai hölgyének nevezni; és mivel egy olyan nevet keresett, ami nem túl messze áll a sajátjától, és ami a hercegnő és a nagy hölgy felé mutat, elnevezte őt Dulcinea del Toboso-nak, mert Tobosóból származott; egy olyan név, ami szerinte zenés és szentimentális, mint az összes többi név, amit ő és dolgai kapnak.