Una delle poche cose, anzi forse la sola ch’io sapessi di certo era questa: che mi chiamavo Mattia Pascal.

Azon kevés dolog közül, amit biztosan tudtam, talán ez volt az egyetlen: hogy a nevem Mattia Pascal.

E me ne approfittavo.

És ezt ki is használtam.

Ogni qual volta qualcuno de’ miei amici o conoscenti dimostrava d’aver perduto il senno fino al punto di venire da me per qualche consiglio o suggerimento, mi stringevo nelle spalle, socchiudevo gli occhi e gli rispondevo:

Valahányszor barátaim vagy ismerőseim elvesztették a józan eszüket, és tanácsot vagy javaslatot kértek tőlem, vállat vontam, pislogtam, és azt válaszoltam nekik:

— Io mi chiamo Mattia Pascal.

– A nevem Mattia Pascal.

— Grazie, caro. Questo lo so.

– Köszönöm, kedvesem. Ezt már tudom.

— E ti par poco?

– És ez nem elég neked?

Non pareva molto, per dir la verità, neanche a me. Ma ignoravo allora che cosa volesse dire il non sapere neppur questo, il non poter più rispondere, cioè, come prima, all’occorrenza:

Hogy őszinte legyek, ez nem tűnt soknak nekem sem. De akkor még nem tudtam, mit jelent ezt sem tudni, és nem tudni többé válaszolni, ahogy korábban tettem, amikor szükség volt rá:

— Io mi chiamo Mattia Pascal.

– A nevem Mattia Pascal.

Qualcuno vorrà bene compiangermi (costa così poco), immaginando l’atroce cordoglio d’un disgraziato, al quale avvenga di scoprire tutt’a un tratto che...

Valaki biztosan megsajnálna engem (ez olyan könnyű), elképzelve egy szerencsétlen ember rettenetes gyászt, aki hirtelen rádöbben, hogy...

sì, niente, insomma: né padre, né madre, né come fu o come non fu; e vorrà pur bene indignarsi (costa anche meno) della corruzione dei costumi, e de’ vizii, e della tristezza dei tempi, che di tanto male possono esser cagione a un povero innocente.

igen, semmi, egyszerűen: nincs apja, nincs anyja, nincs múltja, és biztosan felháborodna (ez még könnyebb) a szokások romlottságán, a bűnökön, és a korabeli szomorúságon, ami egy szegény ártatlant ilyen sok bajba sodorhat.

Ebbene, si accomodi.

Nos, üljön le.

Ma è mio dovere avvertirlo che non si tratta propriamente di questo.

De kötelességem figyelmeztetni, hogy nem éppen erről van szó.

Potrei qui esporre, di fatti, in un albero genealogico, l’origine e la discendenza della mia famiglia e dimostrare come qualmente non solo ho conosciuto mio padre e mia madre, ma e gli antenati miei e le loro azioni, in un lungo decorso di tempo, non tutte veramente lodevoli.

Itt ténylegesen bemutathatnám a családom eredetét és leszármazását egy családfán keresztül, és bizonyítanám, hogy nemcsak az apámat és az anyámat ismertem, hanem az őseimet is, és tetteiket egy hosszú időszak során, amely nem mindegyik volt dicséretre méltó.

E allora?

És akkor?

Ecco: il mio caso è assai più strano e diverso; tanto diverso e strano che mi faccio a narrarlo.

Íme: az én esetem sokkal furcsább és különbözőbb; annyira különböző és furcsa, hogy elhatároztam, elmesélem.

Fui, per circa due anni, non so se più cacciatore di topi che guardiano di libri nella biblioteca che un monsignor Boccamazza, nel 1803, volle lasciar morendo al nostro Comune.

Körülbelül két évig voltam inkább patkányvadász, mint könyvtáros a könyvtárban, amit egy bizonyos Monsignor Boccamazza 1803-ban hagyott a városunkra, mikor meghalt.

È ben chiaro che questo Monsignore dovette conoscer poco l’indole e le abitudini de’ suoi concittadini; o forse sperò che il suo lascito dovesse col tempo e con la comodità accendere nel loro animo l’amore per lo studio.

Nyilvánvaló, hogy ez a Monsignor kevéssé ismerte a polgártársai természetét és szokásait; vagy talán remélte, hogy az öröksége idővel és kényelmesen fel fogja gyújtani bennük a tanulás szeretetét.

Finora, ne posso rendere testimonianza, non si è acceso: e questo dico in lode de’ miei concittadini.

Eddig, amint tanúsíthatom, ez nem történt meg: és ezt a polgártársaim dicséretére mondom.

Del dono anzi il Comune si dimostrò così poco grato al Boccamazza, che non volle neppure erigergli un mezzo busto pur che fosse, e i libri lasciò per molti e molti anni accatastati in un vasto e umido magazzino, donde poi li trasse, pensate voi in quale stato, per allogarli nella chiesetta fuori mano di Santa Maria Liberale, non so per qual ragione sconsacrata.

A város annyira hálátlan volt Boccamazzának az ajándékáért, hogy még egy félbútoros szobrot sem akart neki állítani, és a könyveket sok-sok évig egy nagy, nedves raktárban tárolták, ahonnan aztán, gondolhatják, milyen állapotban hozták át őket a Santa Maria Liberale kis templomba, amelyet nem tudom, miért szentelttek fel újra.

Qua li affidò, senz’alcun discernimento, a titolo di beneficio, e come sinecura, a qualche sfaccendato ben protetto il quale, per due lire al giorno, stando a guardarli, o anche senza guardarli affatto, ne avesse sopportato per alcune ore il tanfo della muffa e del vecchiume.

Itt őket minden belátás nélkül jótékonysági célokra, és mint előnyöket, egy jó védelmet élvező, lusta emberre bízták, aki napi két líráért - vagy akár anélkül is - néhány órán át elviselte a penész és a régi könyvek szagát.

Tal sorte toccò anche a me;

Ez történt velem is.

e fin dal primo giorno io concepii così misera stima dei libri, sieno essi a stampa o manoscritti (come alcuni antichissimi della nostra biblioteca), che ora non mi sarei mai e poi mai messo a scrivere, se, come ho detto, non stimassi davvero strano il mio caso e tale da poter servire d’ammaestramento a qualche curioso lettore, che per avventura,

És már az első naptól olyan rossz véleménnyel voltam a könyvekről, legyenek nyomtatottak vagy kéziratok (mint a könyvtárunk néhány nagyon régi könyve), hogy soha nem kezdtem volna el írni, ha, ahogy mondtam, nem találtam volna nagyon furcsának az esetemet, és nem gondoltam volna, hogy ez tanulságos lehet valamilyen kíváncsi olvasónak, aki esetleg...

riducendosi finalmente a effetto l’antica speranza della buon’anima di monsignor Boccamazza, capitasse in questa biblioteca, a cui io lascio questo mio manoscritto, con l’obbligo però che nessuno possa aprirlo se non cinquant’anni dopo la mia terza, ultima e definitiva morte.

- és végül beteljesedik Boccamazza jó lelkének ősi reménye - bejut e könyvtárba, ahová ezt a kéziratot hagyom, a feltétellel azonban, hogy senki se nyithassa ki, csak ötven évvel a harmadik, utolsó és végleges halálom után.

Giacché, per il momento (e Dio sa quanto me ne duole), io sono morto, sì, già due volte, ma la prima per errore, e la seconda... sentirete.

Mert jelenleg (és Isten tudja, mennyire sajnálom) kétszer is meghaltam, de az első alkalommal hibásan, a második alkalommal pedig... majd meglátjuk.

L’idea o piuttosto, il consiglio di scrivere mi è venuto dal mio reverendo amico don Eligio Pellegrinotto, che al presente ha in custodia i libri della Boccamazza, e al quale io affido il manoscritto appena sarà terminato, se mai sarà.

Az írás ötletét vagy inkább a tanácsot a tiszteletreméltó barátom, don Eligio Pellegrinotto adta, aki jelenleg Boccamazza könyveit őrzi, és akinek a kéziratot átadom, ha valaha is befejezem.

Lo scrivo qua, nella chiesetta sconsacrata, al lume che mi viene dalla lanterna lassù, della cupola; qua, nell’abside riservata al bibliotecario e chiusa da una bassa cancellata di legno a pilastrini, mentre don Eligio sbuffa sotto l’incarico che si è eroicamente assunto di mettere un po’ d’ordine in questa vera babilonia di libri.

Ezt itt írásra készen, a kis megszentelt templomban teszem, ahol a fény a kupolán lévő lámpából jön, itt, a könyvtárosnak fenntartott és egy alacsony, oszlopos fából készült rács által lezárt abszidában, miközben don Eligio a könyvek e valódi babiloni zűrzavarának rendszerezésén fáradozik.

Temo che non ne verrà mai a capo.

Attól tartok, soha nem fog sikerülni neki.

Nessuno prima di lui s’era curato di sapere, almeno all’ingrosso, dando di sfuggita un’occhiata ai dorsi, che razza di libri quel Monsignore avesse donato al Comune: si riteneva che tutti o quasi dovessero trattare di materie religiose.

Előtte senki sem törődött azzal, hogy legalább nagy vonalakban megnézze a könyvgerinceket, és kiderítse, milyen könyveket adományozott ez a Monsignore a városnak: azt feltételezték, hogy mind vagy majdnem mind vallási témákkal foglalkozik.

Ora il Pellegrinotto ha scoperto, per maggior sua consolazione, una varietà grandissima di materie nella biblioteca di Monsignore; e siccome i libri furon presi di qua e di là nel magazzino e accozzati così come venivano sotto mano, la confusione è indescrivibile.

Most Pellegrinotto nagy megelégedésére sokféle témát fedezett fel a Monsignore könyvtárában; és mivel a könyveket ide-oda vették a raktárból, és csak úgy összezavarodtak, a felfordulás leírhatatlan.

Si sono strette per la vicinanza fra questi libri amicizie oltre ogni dire speciose: don Eligio Pellegrinotto mi ha detto, ad esempio, che ha stentato non poco a staccare da un trattato molto licenzioso Dell’arte di amar le donne, libri tre di Anton Muzio Porro, dell’anno 1571, una Vita e morte di Faustino Materucci, Benedettino di Polirone, che taluni chiamano beato, biografia edita a Mantova nel 1625.

Ezek a könyvek egymás mellett olyan furcsa barátságokat kötöttek, hogy don Eligio Pellegrinotto például azt mondta, nem tudta könnyen elszakadni egy nagyon feslett könyvtől, Anton Muzio Porro: Dell’arte di amar le donne, három könyv, 1571-ből, vagy Faustino Materucci, a Polirone-i bencés szerzetes élete és halála, akit egyesek boldognak neveznek, és aki 1625-ben Mantovában életrajzot írt róla.

Per l’umidità, le legature de’ due volumi si erano fraternamente appiccicate.

A páratartalom miatt a két kötet kötése testvérszeretettel összetapadt.

Notare che nel libro secondo di quel trattato licenzioso si discorre a lungo della vita e delle avventure monacali.

Megjegyezzük, hogy e licencelt könyv második kötetében hosszasan beszélnek a szerzetesek életéről és kalandjaikról.

Molti libri curiosi e piacevolissimi don Eligio Pellegrinotto, arrampicato tutto il giorno su una scala da lampionajo, ha pescato negli scaffali della biblioteca.

Sok érdekes és nagyon élvezetes könyvet talált don Eligio Pellegrinotto, aki egész nap egy lámpás lépcsőn mászkált, a könyvtár polcai között.

Ogni qual volta ne trova uno, lo lancia dall’alto, con garbo, sul tavolone che sta in mezzo; la chiesetta ne rintrona; un nugolo di polvere si leva, da cui due o tre ragni scappano via spaventati: io accorro dall’abside, scavalcando la cancellata; do prima col libro stesso la caccia ai ragni su pe’l tavolone polveroso; poi apro il libro e mi metto a leggiucchiarlo.

Valahányszor talált egyet, leejtette fölülről az asztalra elegánsan; a kis templomban ez zajjal történt; porfelhő kelt, amiből két-három pók rémülten elfutott; én a rácson átmászva a kis szobából siettem oda; először a pókokra vadásztam a poros asztalon, aztán kinyitottam a könyvet, és elkezdtem olvasni.

Così, a poco a poco, ho fatto il gusto a siffatte letture.

Így fokozatosan megszerettem az ilyen olvasásokat.

Ora don Eligio mi dice che il mio libro dovrebbe esser condotto sul modello di questi ch’egli va scovando nella biblioteca, aver cioè il loro particolar sapore.

Most don Eligio azt mondja, hogy a könyvemet ezeknek a könyveknek a mintájára kellene írnom, amelyeket ő a könyvtárban keresgél, vagyis különleges ízük kell legyen.

Io scrollo le spalle e gli rispondo che non è fatica per me.

Én vállat vonok, és azt válaszolom, hogy ez nem nehéz számomra.

E poi altro mi trattiene.

És mégis valami más visszatart.

Tutto sudato e impolverato, don Eligio scende dalla scala e viene a prendere una boccata d’aria nell’orticello che ha trovato modo di far sorgere qui dietro l’abside, riparato giro giro da stecchi e spuntoni.

Don Eligio izzadtan és porosan lemegy a lépcsőn, és elmegy levegőzni a kis kertbe, amelyet az oltár mögött sikerült kialakítania, és amelyet botok és szögek védelmeznek.

— Eh, mio reverendo amico, — gli dico io, seduto sul murello, col mento appoggiato al pomo del bastone, mentr’egli attende alle sue lattughe. —

- Hé, tisztelendő barátom - mondom neki, miközben a kerítésen ülök, és az állkapcsom a botra támaszkodik, miközben ő a salátáján dolgozik.

Non mi par più tempo, questo, di scriver libri, neppure per ischerzo.

- Már nincs időm könyveket írni, még tréfából sem.

In considerazione anche della letteratura, come per tutto il resto, io debbo ripetere il mio solito ritornello: Maledetto sia Copernico!

Ami az irodalmat illeti, mint minden mást, meg kell ismételnem a szokásos refrént: Átkozott legyen Kopernikusz!

— Oh oh oh, che c’entra Copernico! — esclama don Eligio, levandosi su la vita, col volto infocato sotto il cappellaccio di paglia.

- Oh oh oh, mi köze ennek Kopernikuszhoz! - kiált fel don Eligio, felemelkedve a székből, az arcát a szalmakalap alatt látva.

— C’entra, don Eligio. Perché, quando la Terra non girava...

- Köze van, don Eligio. Mert amikor a Föld nem forog...

— E dàlli! Ma se ha sempre girato!

- Hagyjad! De ha mindig is forgott!

— Non è vero.

- Ez nem igaz.

L’uomo non lo sapeva, e dunque era come se non girasse.

Az ember nem tudta, ezért olyan volt, mintha nem is forogna.

Per tanti, anche adesso, non gira.

Sokak számára, még most is, nem forog.

L’ho detto l’altro giorno a un vecchio contadino, e sapete come m’ha risposto?

Ezt mondtam a minap egy öreg földművesnek, és tudjátok, mit válaszolt?

ch’era una buona scusa per gli ubriachi.

Hogy ez jó kifogás az ivászatra.

Del resto, anche voi, scusate, non potete mettere in dubbio che Giosuè fermò il Sole.

Különben is, ti is, bocsánat, nem vitathatjátok, hogy Józsué megállította a Napot.

Ma lasciamo star questo.

De hagyjuk ezt most.

Io dico che quando la Terra non girava, e l’uomo, vestito da greco o da romano, vi faceva così bella figura e così altamente sentiva di sé e tanto si compiaceva della propria dignità, credo bene che potesse riuscire accetta una narrazione minuta e piena d’oziosi particolari.

Azt mondom, hogy amikor a Föld nem forgott, és az ember görögnek vagy rómainak öltözve olyan jól mutatott, és olyan magasra értékelte magát, és annyira büszke volt a saját méltóságára, azt hiszem, könnyen elfogadott egy aprólékos történetet, tele felesleges részletekkel.

Si legge o non si legge in Quintiliano, come voi m’avete insegnato, che la storia doveva esser fatta per raccontare e non per provare?

Quintilianusnál olvassuk vagy nem olvassuk - ahogy ti tanítottatok -, hogy a történetet el kell mesélni, nem pedig bizonyítani kell?

— Non nego, — risponde don Eligio, — ma è vero altresì che non si sono mai scritti libri così minuti, anzi minuziosi in tutti i più riposti particolari, come dacché, a vostro dire, la Terra s’è messa a girare.

- Nem tagadom - válaszol Don Eligio -, de az is igaz, hogy soha nem írtak ilyen aprólékos, sőt részletes könyveket, mint amióta, a ti szavaitokkal, a Föld elkezdett forogni.

— E va bene!

- Rendben!

Il signor conte si levò per tempo, alle ore otto e mezzo precise... La signora contessa indossò un abito lilla con una ricca fioritura di merletti alla gola...

A gróf időben kelt, pontosan fél kilenckor... A grófnő lila ruhát viselt, a nyakán bőséges csipke díszítéssel...

Teresina si moriva di fame... Lucrezia spasimava d’amore...

Teresina éhezett... Lucrezia szerelmi fájdalmakban szenvedett...

Oh, santo Dio! e che volete che me n’importi?

Ó, Istenem! És mit számít ez nekem?

Siamo o non siamo su un’invisibile trottolina, cui fa da ferza un fil di sole, su un granellino di sabbia impazzito che gira e gira e gira, senza saper perché, senza pervenir mai a destino,

Vagy nem egy láthatatlan forgókerékben vagyunk, melyet egy sugaras nap fénye hajt, egy őrült homokszem, mely forog és forog és forog, anélkül, hogy tudná, miért, anélkül, hogy valaha is célhoz érne?

come se ci provasse gusto a girar così, per farci sentire ora un po’ più di caldo, ora un po’ più di freddo, e per farci morire – spesso con la coscienza d’aver commesso una sequela di piccole sciocchezze – dopo cinquanta o sessanta giri?

Mintha élvezné a forgást, hogy néha jobban melegedjünk, néha jobban lehűljünk, és hogy - gyakran azt a tudattal, hogy egy sor kis butaságot követtünk el - ötven vagy hatvan fordulat után meghaljunk?

Copernico, Copernico, don Eligio mio, ha rovinato l’umanità, irrimediabilmente.

Copernicus, Copernicus, Don Eligio-m, végleg tönkretette az emberiséget.

Ormai noi tutti ci siamo a poco a poco adattati alla nuova concezione dell’infinita nostra piccolezza, a considerarci anzi men che niente nell’Universo, con tutte le nostre belle scoperte e invenzioni; e che valore dunque volete che abbiano le notizie, non dico delle nostre miserie particolari, ma anche delle generali calamità?

Mostanra mindannyian fokozatosan alkalmazkodtunk az új felfogáshoz, miszerint végtelenül kicsik vagyunk, sőt semminek sem tekinthetjük magunkat az Univerzumban, minden szép felfedezésünk és találmányunk ellenére. És mit érnek hát a hírek, nem is beszélve a saját nyomorúságainkról, hanem még az általános csapásokról is?

Storie di vermucci ormai, le nostre.

Ezek már csak pitiáns történetek.

Avete letto di quel piccolo disastro delle Antille?

Olvastak erről a kis katasztrófáról az Antillákon?

Niente.

Semmi.

La Terra, poverina, stanca di girare, come vuole quel canonico polacco, senza scopo, ha avuto un piccolo moto d’impazienza, e ha sbuffato un po’ di fuoco per una delle tante sue bocche.

A Föld, szegény, belefáradva a forgásba, ahogy azt a lengyel kanonikus akarja, céltalanul, egy kis türelmetlenséget mutatott, és kifújt egy kis tüzet az egyik sok száján keresztül.

Chi sa che cosa le aveva mosso quella specie di bile.

Ki tudja, mi okozta ezt a fajta dühöt.

Forse la stupidità degli uomini che non sono stati mai così nojosi come adesso. Basta.

Talán az emberek ostobasága, akik soha nem voltak olyan idegesítők, mint most. Elég.

Parecchie migliaja di vermucci abbrustoliti.

Sok ezer pitiáns égett le.

E tiriamo innanzi. Chi ne parla più?

És lépjünk tovább. Ki beszél még erről?

Don Eligio Pellegrinotto mi fa però osservare che, per quanti sforzi facciamo nel crudele intento di strappare, di distruggere le illusioni che la provvida natura ci aveva create a fin di bene, non ci riusciamo. Per fortuna, l’uomo si distrae facilmente.

Don Eligio Pellegrinotto azonban megjegyzi, hogy bármennyire is erőfeszítünk a gonosz szándékkal, hogy leromboljuk, elpusztítsuk azokat az illúziókat, amelyeket a gondoskodó természet a jó érdekében teremtett nekünk, nem sikerül. Szerencsére az ember könnyen elvonja a figyelmét.

Questo è vero. Il nostro Comune, in certe notti segnate nel calendario, non fa accendere i lampioni, e spesso – se è nuvolo – ci lascia al bujo.

Ez igaz. A mi városunkban bizonyos, a naptárban megjelölt éjszakákon nem gyújtanak a lámpákat, és gyakran - ha felhős - sötétben hagynak minket.

Il che vuol dire, in fondo, che noi anche oggi crediamo che la luna non stia per altro nel cielo, che per farci lume di notte, come il sole di giorno, e le stelle per offrirci un magnifico spettacolo.

Ami azt jelenti, hogy még ma is hisszük, hogy a hold nemcsak azért van az égen, hogy éjszaka fényt adjon nekünk, mint a nap a nappal, és a csillagok, hogy csodálatos látványt nyújtsanak nekünk.

Sicuro.

Biztosan.

E dimentichiamo spesso e volentieri di essere atomi infinitesimali per rispettarci e ammirarci a vicenda, e siamo capaci di azzuffarci per un pezzettino di terra o di dolerci di certe cose, che, ove fossimo veramente compenetrati di quello che siamo, dovrebbero parerci miserie incalcolabili.

És gyakran elfelejtjük, hogy végtelenül kicsi atomok vagyunk, hogy tiszteljük és csodáljuk egymást, és képesek vagyunk összecsapni egy kis földért vagy bánkódni bizonyos dolgok miatt, amelyek - ha tényleg tudatában lennénk annak, amik vagyunk - hatalmas nyomorúságoknak tűnnének számunkra.

Ebbene, in grazia di questa distrazione provvidenziale, oltre che per la stranezza del mio caso, io parlerò di me, ma quanto più brevemente mi sarà possibile, dando cioè soltanto quelle notizie che stimerò necessarie.

Nos, e jóindulatú figyelemelterelésnek köszönhetően, valamint saját esetem furcsasága miatt, beszélni fogok magamról, de a lehető legrövidebben, vagyis csak azokat az információkat adom meg, amelyeket szükségesnek ítélek.

Alcune di esse, certo, non mi faranno molto onore; ma io mi trovo ora in una condizione così eccezionale, che posso considerarmi come già fuori della vita, e dunque senza obblighi e senza scrupoli di sorta.

Néhányan közülük természetesen nem tesznek majd tiszteletre méltóvá engem; de most olyan kivételes helyzetben vagyok, hogy úgy tekinthetek magamra, mint aki már kivonult az életből, és ezért nincsenek kötelezettségeim és semmiféle skrupulumom sem.

Cominciamo.

Kezdjük.