Welk een onbedachtzaame eisch, Vriendin! -

Milyen meggondolatlan kérés, barátnőm! -

Hoe!

Hogy!

mijne julia in 't openbaar verschijnen?

az én Juliám nyilvánosan megjelenjen?

en gij - gij, die alles op mij vermoogt - dit van mij vorderen? -

és te - te, aki mindent tőlem vársz - ezt tőlem kéred? -

Waarlijk, dit heet een misbruik van zijne magt te maken.

Valóban ez a hatalommal való visszaélés.

Bedenk toch een oogenblik wat mij aanleiding gegeven heeft om deeze weinige bladen te vervaardigen, en beslis zelve of er toen het doelwit bij kon zijn van ze ooit gemeen te maken? -

Gondolj csak egy pillanatra arra, ami arra késztetett engem, hogy ezeket a pár oldalt elkészítsem, és döntsd el te magad, hogy akkor lehetett-e a célja, hogy ezeket valaha is rossz színben tüntessék fel? -

Gij herinnert u ligt nog de dichterlijke partij, die gij, voor twee jaaren, aan eenige uwer beste Vrienden en Vriendinnen op uw vermaaklijk Landgoed gaaft? -

Még jól emlékszel a költői estre, amit két évvel ezelőtt rendeztél néhány legjobb barátodnak és barátnődnek a szórakoztató birtokodon? -

De vermoeiende hette van dien dag deed u, die altijd op het genoegen van anderen bedacht zijt, op eene wijze, die men geen' wederstand kan bieden, aanhouden om er den nacht bij te voegen.

A nap fárasztó hősége arra késztetett téged, aki mindig mások örömén gondolkodsz, hogy egy éjszakára maradj, amit lehetetlen visszautasítani.

Nooit zal ik dien verrukkelijken nacht vergeten!

Sosem fogom elfelejteni azt a csodálatos éjszakát!

Hij was de schoonste, dien ik immer zag. -

Ez volt a legszebb, amit valaha láttam. -

Nog kan ik mij verbeelden in uw donker Prieel aan den oever van den Rhijn te zitten, en deezen stroom door de maan bij streeken verlicht te zien.

Még mindig el tudom képzelni magam a te sötét pavilonodban a Rajna partján, és látni ezt a folyót a hold fényében.

Geen blaadje verroerde zich. -

Egyetlen levél sem mozdult. -

't Is in zulke oogen-blikken, dat het hart zich, onder 't genot der strelendste kalmte, vertedert. -

Ilyen pillanatokban a szív a legédesebb nyugalom élvezetében elaludik. -

Wij kwamen in een vriendlijk verschil over de Liefde.

Megbeszéltük a szerelmet egy barátságos vitában.

Ik had bijna elk tegen mij - Gij alleen, bevallige Sophie! koost mijne zijde.

Majdnem mindenki ellenem volt - Te egyedül, bájos Sophie! Az én oldalamon álltál.

Aan welken kant zich de waarheid ook bevond, dit is zeker, wij dachten meer verheven over de Liefde, dan onze tegenstrevers.

Bármelyik oldalon is legyen az igazság, egy biztos, hogy mi magasabban gondolkodtunk a szeretetről, mint a vitapartnereink.

Ons gesprek liep ten einde en gij vorderde toen van mij, dat ik mijne gedachten omtrent de Liefde in een tafreel van twee gevoelige harten ontwikkelen zou. -

A beszélgetésünk véget ért, és te azt kérted tőlem, hogy fejtsem ki a szeretetről alkotott gondolataimat két érzékeny szív párbeszéde formájában. -

Ben ik geschikt om u iets te weigeren? -

Hogy lennék képes visszautasítani tőled bármit is? -

Mijne julia ontving haar aanwezen, en naauwlijks heb ik aan uwen eersten eisch voldaan, of gij voegt er eenen tweeden, die veel zwaarer is, bij - Gij wilt dat julia in het licht trede.

Júliám fogadta őt, és alig teljesítettem az első kérésedet, amikor egy másodikat tettél hozzá, ami sokkal nehezebb volt - Azt akarod, hogy Júlia a nyilvánosság elé lépjen.

Begrijp toch wat ik wage met u te gehoorzamen! -

Értsd meg, mit kockáztatok azzal, hogy engedelmeskedem neked! -

Aan wie zal mijn Schilderij behagen? -

Kinek fog tetszeni az én festményem? -

Aan Sophie? ja!

Sophie-nak? Igen!

en aan die weinigen, die haar gelijken, die zulk een schoon, gevoelig, hart in haaren boezem dragen.

És azoknak a keveseknek, akik hozzá hasonlítanak, akik egy ilyen szép, érzékeny szívet hordanak a mellkasukban.

Ach!

Óh!

ik gevoel het al te wel, mijne julia is niet voor de achtiende eeuw geschikt.

Túl jól érzem, hogy Júliám nem való a 18. századba.

Een eenvouwdig tafreel van twee tedere harten, die oprecht beminnen, zo als onze Voorouders, waar van wij de eigenschappen zo zeer beginnen te haten, mooglijk voor eenige honderd jaaren bemind hebben, zie daar mijne geheele julia!

Egy egyszerű jelenet két gyengéd szívből, akik őszintén szeretik egymást, ahogy őseink, akiknek tulajdonságait annyira elkezdjük utálni, valószínűleg néhány száz évvel ezelőtt szerették egymást - Íme az egész Júliám!

Geen verleidende Gebeurtenissen, geen onverwachte toevallen - geen enkel bekoorlijk Nietje zelfs! - verzekert mij van de goedkeuring van 't gemeen.

Nem voltak csábító események, nem voltak váratlan balesetek - még egy kis szépség sem! - biztosítanak engem a közönség jóváhagyásáról.

Voeg hier bij, dat ik eene Liefde predike, die zonder de deugd niet bestaat. -

Hozzáadom, hogy egy olyan szerelmet prédikálok, ami erény nélkül nem létezik. -

Ach!

Óh!

dit laatste bederft alles! - Men zal lagchen en het zal met mij gedaan zijn. -

Ez az utolsó mindent tönkretesz! - Az emberek nevetni fognak, és velem vége lesz. -

Nu, Vriendin!

Na, Barátnő!

wat zegt gij? -

Mit mondasz? -

Gij begrijpt dit alles en echter volhardt gij bij uwen eisch. -

Te megérted mindezt, és mégis ragaszkodsz követelésedhez. -

Welaan!

Rendben!

ik zal gehoorzamen.

Engedelmeskedni fogok.

Ten minsten - en dit alleen is toejuiching genoeg - ten minsten zal Sophie mij met haare goedkeuring belonen, en elk, die gelukkig genoeg is van haar te kennen, zal overtuigd zijn, dat mijne julia geen wezen van verbeelding is. - -

Legalábbis - és ez a dicséret elegendő - legalábbis Sophie meg fog jutalmazni a beleegyezésével, és mindenki, aki elég szerencsés, hogy ismeri őt, meggyőződik róla, hogy az én Juliám nem a képzelet szülötte. - -