Domingos José Correia Botelho de Mesquita e Menezes, fidalgo de linhagem, e um dos mais antigos solarengos de Villa Real de Traz-os-Montes, era, em 1779, juiz de fóra de Cascaes, e n'esse mesmo anno casara com uma dama do paço, D. Rita Thereza Margarida Preciosa da Veiga Caldeirão Castello-Branco,

Domingos José Correia Botelho de Mesquita e Menezes, egy ősi nemesi család sarja, a Traz-os-Montes királyi palota egyik legelső tulajdonosa, 1779-ben Cascaes bírósági bírája volt, és ugyanabban az évben feleségül vette a királyi udvar egy hölgyét, D. Rita Thereza Margarida Preciosa da Veiga Caldeirão Castello-Brancót.

filha d'um capitão de cavallos, e neta de outro, Antonio de Azevedo Castello-Branco Pereira da Silva, tão notavel por sua jerarchia, como por um, n'aquelle tempo, precioso livro ácerca da Arte da Guerra.

Ez a hölgy egy lovaskapitány lánya volt, és nagyapja, Antonio de Azevedo Castello-Branco Pereira da Silva is híres volt nemcsak rangja miatt, hanem egy, akkoriban értékesnek számító, a hadviselés művészetéről szóló könyvével is.

Dez annos de enamorado mal succedido consumira em Lisboa o bacharel provinciano.

A vidéki jogász tíz évet töltött sikertelen udvarlásokkal Lisszabonban.

Para se fazer amar da formosa dama de D. Maria I minguavam-lhe dotes physicos: Domingos Botelho era extremamente feio.

Hogy D. Maria I gyönyörű hölgye beleszeressen, fizikai adottságai nem voltak megfelelőek: Domingos Botelho rendkívül csúnya volt.

Para se inculcar como partido conveniente a uma filha segunda, faltavam-lhe bens de fortuna: os haveres d'elle não excediam a trinta mil cruzados em propriedades no Douro.

Hogy alkalmas férjjelésnek tűnjön egy másodszülött lány számára, nem volt elég vagyona: vagyona nem haladta meg a harmincezer cruzadót a Douro folyó menti birtokokban.

Os dotes de espirito não o recommendavam tambem: era alcançadissimo de intelligencia, e grangeara entre os seus condiscipulos da universidade o epitheto de «brocas» com que ainda hoje os seus descendentes em Villa Real são conhecidos.

Intellektuális képességei sem voltak kiválóak: nagyon lassú volt az értelemében, és egyetemi társaival „brocas”-ként becsmérelte őt, ami mai leszármazottai számára még mindig pejoratív jelentéssel bír Villa Realben.

Bem ou mal derivado, o epitheto brocas vem de brôa.

A „brocas” jelző - bár nem tudni, honnan ered - a „brôa” szóból származik.

Entenderam os academicos que a rudeza do seu condiscipulo procedia do muito pão de milho que elle digeria na sua terra.

Az akadémikusok úgy gondolták, hogy társuk durvasága a kukorica kenyér túlzott fogyasztásából eredt a szülőföldjén.

Domingos Botelho devia ter uma vocação qualquer; e tinha: era excellenle flautista; foi a primeira flauta do seu tempo; e a tocar flauta se sustentou dois annos em Coimbra, durante os quaes seu pae lhe suspendeu as mesadas, porque os rendimentos da casa não bastavam a livrar outro filho de um crime de morte[1].

Domingos Botelhonak valamilyen hivatása kellett, hogy legyen, és volt is: kiváló fuvolás volt, korának első fuvolistája, és két éven át Coimbrában fuvolázott, miközben apja megszüntette a járandóságait, mert a család jövedelme nem volt elegendő egy másik fiú halálos bűncselekményének kifizetésére[1].

Formara-se Domingos Botelho em 1767, e fôra para Lisboa lêr no desembargo do paço, iniciação banal dos que aspiravam á carreira da magistratura.

Domingos Botelho 1767-ben végzett, és Lisszabonba ment, hogy a királyi bíróságon olvasson, ami a bírói pályára törekvők szokásos kezdete volt.

Já Fernão Botelho, pae do bacharel, fôra bem acceite em Lisboa, e mórmente ao duque de Aveiro, cuja estima lhe teve a cabeça em risco, na tentativa regicida de 1758.

Apja, Fernão Botelho azonban Lisszabonban nagyon népszerű volt, különösen az Aveiro herceg körében, akinek becsületét 1758-as királygyilkossági kísérlet során kockáztatta.

O provinciano sahiu das masmorras da Junqueira illibado da infamante nodoa, e bem-quisto mesmo do conde de Oeiras, porque tomara parte na prova que este fizera do primor de sua genealogia sobre a dos Pintos Coelhos do Bomjardim do Porto: pleito ridiculo, mas estrondoso, movido pela recusa que o fidalgo portuense fizera de sua filha ao filho de Sebastião José de Carvalho.

A vidéki ember a Junqueira börtönből sértetlenül kikerült, és még az Oeiras gróf tiszteletét is kivívta, mert részt vett a Pintos Coelhos család genealógiájának a Bomjardim családdal szembeni bizonyításában Portóban. Ez egy nevetséges, de hírhedt per volt, amit a portugál nemes Sebastião José de Carvalho fia és lánya közötti házasság megtagadása indított el.

As artes com que o bacharel flautista vingou insinuar-se na estima de D. Maria I e Pedro III não as sei eu.

Nem tudom, milyen módszerekkel sikerült a fuvolás bachelornek D. Maria I és Pedro III kedvébe férkőznie.

É tradição que o homem fazia rir a rainha com as suas facecias, e por ventura com os tregeitos de que tirava o melhor do seu espirito.

A hagyomány szerint a férfi a királynőt a tréfáival nevettette, és talán a fuvolajátékával is, amivel a legjobbat hozta ki a szelleméből.

O certo é que Domingos Botelho frequentava o paço, e recebia do bolsinho da soberana uma farta pensão, com a qual o aspirante a juiz de fóra se esqueceu de si, do futuro, e do ministro da justiça, que muito rogado fiara das suas letras o encargo de juiz de fóra de Cascaes.

Bizonyos, hogy Domingos Botelho rendszeresen látogatta a királyi udvart, és a királyné kis pénztárcájából bőséges fizetést kapott, amivel a bírói pályára törekvő fiatalember elfeledkezett önmagáról, a jövőjéről és az igazságügyi miniszterről, aki nagyon kérlelte őt, hogy legyen Cascaes külterületi bírája.

Já está dito que elle se atreveu aos amores do paço, não poetando como Luiz de Camões ou Bernardim Ribeiro; mas namorando na sua prosa provinciana, e captando a bem-querença da rainha para amollecer as durezas da dama.

Azt már mondták, hogy megpróbálta a királyi udvar szerelmeit, de nem költészettel, mint Luiz de Camões vagy Bernardim Ribeiro, hanem vidéki prózájában udvarolva, és elnyerve a királynő kegyét, hogy enyhítse a hölgy keménységét.

Devia de ser, a final, feliz o «doutor bexiga»—que assim era na côrte conhecido—para se não desconcertar a discordia em que andam rixados o talento e a felicidade.

Végül a „doktor pofa” - ahogy a királyi udvarban ismerték - bizonyára boldog volt, ha nem zavarta össze a tehetség és a boldogság közötti ellentmondást.

Domingos Botelho casou com D. Rita Preciosa.

Domingos Botelho feleségül vette D. Rita Preciosát.

Rita era uma formosura que ainda aos cincoenta annos se podia presar de o ser.

Rita egy olyan szépség volt, aki még ötvenévesen is lenyűgözött.

E não tinha outro dote, se não é dote uma serie de avoengos, uns bispos, outros generaes, e entre estes o que morrêra frigido em caldeirão de não sei que terra da mourisma; gloria, na verdade, um pouco ardente; mas de tal monta que os descendentes do general frito se assignaram Caldeirões.

És nem volt más hozománya, csak egy sor ős, néhány püspök, más tábornokok, és közöttük az a tábornok, aki valamilyen mór földen fagyott halálra; valóban kissé túlzott dicsőség, de olyan nagy, hogy a sült tábornok leszármazottai Caldeirões-nak nevezték el magukat.

A dama do paço não foi ditosa com o marido.

A királyi udvar hölgye nem volt boldog a férjével.

Molestavam-na saudades da côrte, das pompas das camaras reaes, e dos amores de sua feição e molde, que immolou ao capricho da rainha.

A királyi udvar utáni vágyak, a királyi szobák pompájának hiánya, és a saját típusának és stílusának szerelmei hiánya zavarta őt, amit a királynő szeszélyeinek áldozott fel.

Este desgostoso viver, porém, não impeceu a reproduzirem-se em dois filhos e quatro meninas.

Ez a boldogtalan élet azonban nem akadályozta meg őt abban, hogy két fiút és négy lányt szüljön.

O mais velho era Manoel, o segundo Simão; das meninas uma era Maria, a segunda Anna, e a ultima tinha o nome de sua mãe, e alguns traços da belleza d'ella.

A legidősebb Manoel volt, a második Simão; a lányok közül az egyik Maria, a másik Anna, a harmadik pedig anyja nevét viselte, és anyja szépségének néhány vonását örökölte.

O juiz de fóra de Cascaes, solicitando logar de mais graduado banco, demorava em Lisboa, na freguezia da Ajuda em 1784. N'este anno é que nasceu Simão, o penultimo de seus filhos. Conseguiu elle, sempre blandiciado da fortuna, transferencia para Villa Real, sua ambição suprema.

A Cascaes külvárosi bíró, aki egy magasabb bíróságra vágyott, 1784-ben Lisszabonban, az Ajuda plébánián tartózkodott. Ebben az évben született Simão, a gyermekek közül a második legidősebb. Szerencsésen sikerült neki, a szerencse kedvelte őt, és áthelyeztetett Villa Realbe, ami a legnagyobb vágya volt.

A distancia de uma legua de Villa Real estava a nobreza da villa esperando o seu conterraneo. Cada familia tinha a sua liteira com o brasão da casa. A dos Correias de Mesquita era a mais antiquada no feitio, e as librés dos criados as mais surradas e traçadas que figuravam na comitiva.

Villa Real-től egy mérföldre volt a nemesség, aki a földjüket várta. Minden családnak saját hintója volt a családi címerrel. A Correias de Mesquita család hintója volt a legöregebb, a szolgák ruhái pedig a legkoptábbak és legmocskosabbak voltak a kíséretben.

D. Rita, avistando o prestito das liteiras, ajustou ao olho direito a sua grande luneta de oiro, e disse:

D. Rita, látva a hintók fényét, a jobb szemével a nagy arany szemüvegét tette a szeméhez, és azt mondta:

—Ó Menezes, aquillo que é?!

-Ó Menezes, mi ez?!

—São os nossos amigos e parentes que veem esperar-nos.

-Ezek a barátaink és rokonaink, akik eljönnek, hogy ránk várjanak.

—Em que seculo estamos nós n'esta montanha?—tornou a dama do paço.

-És melyik században vagyunk mi ezen a hegyen? -kérdezte a palota hölgye.

—Em que seculo?! o seculo tanto é dezoito aqui como em Lisboa.

-Melyik században?! A század ugyanolyan itt, mint Lisszabonban.

—Ah! sim? Cuidei que o tempo parára aqui no seculo doze.

-Ó igen? Azt hittem, hogy az idő itt a tizenkettedik században állt meg.

O marido achou que devia rir-se do chiste, que o não lisonjeára grandemente.

A férj úgy gondolta, hogy nevetnie kell ezen a viccen, ami nem sokat hízelgett neki.

Fernão Botelho, pae do juiz de fóra, sahiu á frente do prestito para dar a mão á nora, que apeava da liteira, e conduzil-a á de casa.

Fernão Botelho, a bíró apja, előrement a hintókhoz, hogy segítsen a menyének lejönni a hintóból, és bevezethesse őt a házba.

D. Rita, antes de vêr a cara de seu sogro, contemplou-lhe a olho armado as fivelas de aço, e a bolsa do rabicho.

D. Rita, mielőtt meglátta a vő apjának arcát, gondosan megnézte az acél csatokat, és a bőröndöt a fogantyúval.

Dizia ella depois que os fidalgos de Villa Real eram muito menos limpos que os carvoeiros de Lisboa.

Aztán azt mondta, hogy a Villa Real-i nemesek sokkal kevésbé tiszták, mint a lisszaboni szénások.

Antes de entrar na liteira avoenga de seu marido, perguntou, com a mais refalsada seriedade, se não haveria risco em ir dentro d'aquella antiguidade.

Mielőtt beült volna a férje hintójába, a legkomolyabban megkérdezte, hogy nincs -e veszély abban, hogy beülünk ebbe az antik hintóba.

Fernão Botelho asseverou a sua nora que a sua liteira não tinha ainda cem annos, e que os machos não excediam a trinta.

Fernão Botelho biztosította a menyét, hogy a hintójuk még nem száz éves, és a lófarkak sem többek, mint harminc évesek.

O modo altivo como ella recebeu as cortezias da nobreza—velha nobreza que para alli viera em tempo de D. Diniz, fundador da villa—fez que o mais novo do prestito, que ainda vivia ha doze annos, me dissesse a mim: «Sabiamos que ella era dama da Senhora D. Maria I; porém, da soberba com que nos tractou, ficamos pensando que seria ella a propria rainha.»

A mód, ahogy a nemesség udvariasan fogadta őt - a régi nemesség, amely D. Diniz idején jött ide, aki a város alapítója volt - arra késztette a hintó legfiatalabb tagját, aki még csak tizenkét éves volt, hogy azt mondja nekem: „Tudtuk, hogy ő D. Maria I királynő udvarhölgye volt; de a hivalkodásból, amellyel bánkozott velünk, azt hittük, hogy ő maga a királynő.”

Repicaram os sinos da terra quando a comitiva assomou á Senhora de Almudena.

A földön megszólaltak a harangok, amikor a kíséret megérkezett Almudena Úrhoz.

D. Rita disse ao marido que a recepção dos sinos era a mais estrondosa e barata.

D. Rita azt mondta a férjének, hogy a harangok üdvözlése a leghangosabb és legolcsóbb volt.

Apearam á porta da velha casa de Fernão Botelho. A aia do paço relanceou os olhos pela fachada do edificio, e disse de si para si: «É uma bonita vivenda para quem foi criada em Mafra e Cintra, na Bemposta e Queluz.»

Leeresztették a hintót Fernão Botelho régi házának bejáratánál. A palota dadusa vetett egy pillantást az épület homlokzatára, és azt mondta magában: „Ez egy szép lakás valakinek, aki Mafra-ban és Cintrában, a Bempostában és Queluz-ban nőtt fel.”

Decorridos alguns dias, D. Rita disse ao marido que tinha mêdo de ser devorada das ratasanas; que aquella casa era um covil de feras; que os tectos estavam a desabar; que as paredes não resistiriam ao inverno; que os preceitos de uniformidade conjugal não obrigavam a morrer de frio uma esposa delicada e affeita ás almofadas do palacio dos reis.

Néhány nappal később D. Rita azt mondta a férjének, hogy fél, hogy a patkányok megeszik őt; hogy ez a ház egy vadállatok fészke; hogy a tetők összedőlhetnek; hogy a falak nem fogják kibírni a telet; és hogy a házassági egyenlőség elve nem kötelezi arra a feleséget, hogy fagyhalálra fagyjon a királyok palotájának párnákán.

Domingos Botelho conformou-se com a estremecida consorte, e começou a fabrica de um palacete.

Domingos Botelho megbékélt ingerült feleségével, és elkezdte egy kis palota építését.

Escassamente lhe chegavam os recursos para os alicerces: escreveu á rainha, e obteve generoso subsidio com que ultimou a casa.

Alig volt elég pénze az alapokra: írt a királynőnek, és kapott tőle bőkezű támogatást, amivel befejezte a ház építését.

As varandas das janellas foram a ultima dadiva que a real viuva fez á sua dama.

Az ablakok erkélyei voltak az utolsó ajándék, amit a királyné adott a hölgyének.

Quer-nos parecer que a dadiva é um testemunho até agora inedito da demencia de D. Maria I.

Úgy tűnik számunkra, hogy ez az ajándék D. Maria I őrültségének eddig kiadatlan bizonyítéka.

Domingos Botelho mandara esculpir em Lisboa a pedra de armas; D. Rita, porém, teimara que no escudo se abrisse um emblema das suas; mas era tarde, porque já a obra tinha vindo do esculptor, e o magistrado não podia com segunda despeza, nem queria desgostar seu pae, orgulhoso de seu brasão.

Domingos Botelho megrendelte a családi címer kőfaragását Lisszabonban; D. Rita azonban ragaszkodott hozzá, hogy a címeren legyen egy embléma is az ő családjáról; de már túl késő volt, mert a mű már elkészült a faragónál, és a bíró nem engedhette meg magának a második költést, és nem akarta csalódást okozni apjának, aki büszke volt a címerre.

Resultou d'aqui ficar a casa sem armas, e D. Rita victoriosa[2].

Ennek eredményeként a ház címer nélkül maradt, és D. Rita győzedelmeskedett[2].

O juiz de fóra tinha alli parentella illustre.

A bírónak volt ott egy híres rokona.

O aprumo da fidalga dobrou-se até aos grandes da provincia, ou antes houve por bem levantal-os até ella.

Az úriember méltósága odáig növekedett, hogy a tartomány legjelentősebb emberei is tisztelték őt, vagy inkább ő maga emelte őket a saját szintjére.

D. Rita tinha uma côrte de primos, uns que se contentavam de serem primos, outros que invejavam a sorte do marido.

D. Rita-nak volt egy udvara rokonokból, akik közül egyesek beérték azzal, hogy rokonok legyenek, míg mások irigyelték férjük szerencsét.

O mais audacioso não ousava fital-a de rosto, quando o ella remirava com a luneta em geito de tanta altivez e zombaria, que não será estranha figura dizer que a luneta de Rita Preciosa era a mais vigilante sentinella da sua virtude.

A legmerészebb sem mert a szemébe nézni, amikor D. Rita a távcsővel olyan fennhéjázóan és gúnyosan bámult rá, hogy nem lenne meglepő azt mondani, hogy D. Rita Preciosa távcsöve volt a legfigyelmesebb sentinella az ő erényének őrizetében.

Domingos Botelho desconfiava da efficacia dos merecimentos proprios para cabalmente encher o coração de sua mulher.

Domingos Botelho nem bízott a saját érdemek hatékonyságában, hogy teljesen megtöltse felesége szívét.

Inquietava-o o ciume; mas suffocava os suspiros, receando que Rita se désse por injuriada da suspeita.

A féltékenység nyugtalanította; de elfojtotta a sóhajokat, attól félve, hogy Rita megsértődik a gyanútól.

E razão era que se offendesse.

És jó oka volt erre, ha megsértődött.

A neta do general frigido no caldeirão sarraceno ria dos primos, que, por amor d'ella, arriçavam e empoavam as cabelleiras com um desgracioso esmero, ou cavalleavam estrepitosamente na calçada os seus ginetes, fingindo que os picadores da provincia não desconheciam as graças hippicas do marquez de Marialva.

A szaracén kaldozásban megégett tábornok unokája nevetett a rokonokon, akik, az ő kedvéért, fésülködtek és tupírozták a hajukat szánalmas gondossággal, vagy hangosan vágtattak a járdán a lovakkal, mintha a tartomány pikadorai nem ismernék Marialva márki lóversenyzői tehetségét.

Não o cuidava assim, porém, o juiz de fóra.

A bíró azonban nem törődött ezzel.

O intriguista que lhe trazia o espirito em ancias era o seu espelho.

Aki az ő szellemét intrikákkal táplálta, az volt a tükör.

Via-se sinceramente feio, e conhecia Rita cada vez mais em flôr, e mais enfadada no trato intimo.

Ő őszintén csúnyának látta magát, és egyre inkább látta Ritát virágozni, és egyre untatónak a bizalmas kapcsolatban.

Nenhum exemplo da historia antiga, exemplo de amor sem quebra entre o esposo deforme e a esposa linda, lhe occorria.

Nem jutott eszébe egyetlen példa sem az ókori történelemből, amikor a csúnya férj és a gyönyörű feleség közötti szeretet nem szűnt meg.

Um só lhe mortificava a memoria, e esse, com quanto fosse da fabula, era-lhe avêsso, e vinha a ser o casamento de Venus e Vulcano.

Csak egy példa keserítette el az emlékezetét, és ez, bár a meséből való volt, mégis ismerősnek tűnt, és ez Vénusz és Vulkán házassága volt.

Lembravam-lhe as rêdes que o ferreiro coixo fabricára para apanhar os deuses adulteros, e assombrava-se da paciencia d'aquelle marido.

Ez emlékeztette őt a hálókra, amit a sánta kovács készített az istenségek elcsábítására, és elcsodálkozott a férj türelmén.

Entre si, dizia elle, que, erguido o véo da perfidia, nem se queixaria a Jupiter, nem armaria ratoeiras aos primos.

Magában azt mondta, hogy ha a hűtlenség fátyla leesne, akkor sem panaszkodna Jupiternek, sem rattatokat nem állítana a rokonoknak.

A par do bacamarte de Luiz Botelho, que varára em terra o alferes, estava uma fileira de bacamartes em que o juiz de fóra era entendido com muito superior intelligencia á que revelava na comprehensão do Digesto e das Ordenações do Reino.

Luiz Botelho puskájának mellett, amivel a zászlós a földre lőtt, volt egy sor puska, amit a bíró sokkal nagyobb tudással kezelte, mint amit a Digesta és a királyi rendeletek megértésében mutatott.

Este viver de sobresaltos durou seis annos, ou mais seria.

Ez a megrémisztő élet hat évig vagy még tovább tartott.

O juiz de fóra empenhára os seus amigos na transferencia, e conseguiu mais do que ambicionava: foi nomeado provedor para Lamego.

A bíró rávette a barátait a költözésre, és többet ért el, mint amit remélt: kinevezték Lamego bíróságának főbírájává.

Rita Preciosa deixou saudades em Villa Real, e duradoura memoria da sua soberba, formosura e graças de espirito.

Rita Preciosa hiányozni fog Villa Realben, és hosszan fennmarad az emléke az előkelőségéről, szépségéről és szellemes beszédéről.

O marido tambem deixou anecdotas que ainda agora se repetem.

A férj is hagyott maga után anekdotákat, amiket még most is mesélnek.

Duas contarei sómente para não enfadar.

Csak kettőt fogok elmondani, hogy ne unassam el önöket.

Acontecèra um lavrador mandar-lhe o presenle de uma vitella, e mandar com ella a vacca para se não desgarrar a filha.

Egyszer egy földműves küldött neki egy tehenet ajándékba, és a tehenet is elküldte vele, hogy a lánya ne tévessze el.

Domingos Botelho mandou recolher á loja a vitella e a vacca, dizendo que quem dava a filha dava a mãe.

Domingos Botelho elküldte a boltra a tehenet és a tehenetet, mondván, hogy aki a lányát adja, azt az anyát is adja.

Outra vez, deu-se o caso de lhe mandarem um presente de pasteis em rica salva de prata.

Egy másik alkalommal pedig pitéket küldtek neki egy drága ezüst tálon.

O juiz de fóra repartiu os pasteis pelos meninos, e mandou guardar a salva, dizendo que receberia como escarneo um presente de dôces, que valiam dez patacões, sendo que naturalmente os pasteis tinham vindo como ornato da bandeja.

A bíró a pitéket a fiúknak adta, és a tálat elraktározta, mondván, hogy sértésnek venné, ha édességeket kapna ajándékba, amik tíz pennynket érnek, miközben a piték természetesen a tál díszét képezték.

E assim é que ainda hoje, em Villa Real, quando se dá um caso analogo de ficar alguem com o conteúdo e continente, diz a gente da terra: «Aquelle é como o doutor brocas.»

És így ma is, amikor Villa Realben hasonló eset történik, amikor valaki megtartja a tárgyat és a csomagolást is, a helyi emberek azt mondják: „Ez olyan, mint Dr. Brocas.”

Não tenho assumpto de tradição com que possa deter-me em miudezas da vida do provedor em Lamego.

Nem tudok olyan hagyományos történetet elmesélni, ami részletesen bemutatná a lamegói bírósági biztos életét.

Escassamente sei que D. Rita aborrecia a comarca, e ameaçava o marido de ir com os seus cinco filhos para Lisboa, se elle não sahisse d'aquella intratavel terra.

Csak azt tudom, hogy D. Rita utálta a körzetet, és megfenyegette a férjét, hogy az öt gyermekével Lisszabonba megy, ha ő nem hagyja el ezt a nehezen kezelhető földet.

Parece que a fidalguia de Lamego, em todo o tempo orgulhosa d'uma antiguidade, que principia na acclamação de Almacave, desdenhou a philaucia da dama do paço, e esmerilhou certas vergonteas pôdres do tronco dos Botelhos Correias de Mesquita, desprimorando-lhe as sãs com o facto de elle ter vivido dois annos em Coimbra tocando flauta.

Úgy tűnik, hogy a lamegói nemesség, amely mindig büszke volt az Almacave-i ünnepségből származó hagyományára, lenézte a királyi udvar hölgyét, és kigúnyolta a Botelho, Correia és Mesquita családok ágait, mivel azok közül sokan szégyenletes módon viselkedtek, például az, hogy a bírósági biztos két évet Coimbrában töltött fagottját játszva.

Em 1801 achamos Domingos José Correia Botelho de Mesquita corregedor em

1801-ben megtaláljuk Domingos José Correia Botelho de Mesquitát a Lamegói bíróságon.

Vizeu.

Vizeu.

Manoel, o mais velho de seus filhos, tem vinte e dois annos, e frequenta o segundo anno juridico. Simão, que tem quinze, estuda humanidades em Coimbra. As tres meninas são o prazer e a vida toda do coração de sua mãe.

Manoel, a legidősebb fia 22 éves, és a második jogi évet tanulja. Simão, aki 15 éves, Coimbrában tanul emberi tudományokat. A három lány az anyjuk szívének öröme és élete.

O filho mais velho escreveu a seu pae queixando-se de não poder viver com seu irmão, temeroso do genio sanguinario d'elle.

A legidősebb fiú írt apjának, panaszkodva, hogy nem tud együtt élni a testvérével, félve a testvére erőszakos viselkedésétől.

Conta que a cada passo se vê ameaçado na vida, porque Simão emprega em pistolas o dinheiro dos livros, e convive com os mais famosos perturbadores da academia, e corre de noite as ruas insultando os habitantes e provocando-os á luta com assuadas.

Azt írta, hogy minden lépésnél veszély fenyegeti az életét, mert Simão a könyvek pénzét pisztolyokra költi, és a leginkább hírhedt egyetemi zavarókkal barátkozik, és éjszaka az utcákon jár, az embereket sértegetve és verekedésre készen.

O corregedor admira a bravura de seu filho Simão, e diz á consternada mãe que o rapaz é a figura e o genio de seu bisavô Paulo Botelho Correia, o mais valente fidalgo que déra Traz-os-Montes.

A bírósági biztos csodálja a fia, Simão bátorságát, és azt mondja a megrémült anyának, hogy a fiú a dédnagyapja, Paulo Botelho Correia, a Traz-os-Montes legbátrabb nemesének képe és szelleme.

Manoel, cada vez mais aterrado das arremettidas de Simão, sáe de Coimbra antes de ferias, e vai a Vizeu queixar-se, e pedir que lhe dê seu pae outro destino.

Manoel, egyre jobban megrémülve Simão kihágásaitól, a szünidő előtt elmegy Coimbrából, és Vizeuban panaszkodik, és kéri, hogy apja adjon neki más sorsot.

D. Rita quer que seu filho seja cadete de cavallaria.

D. Rita azt akarja, hogy a fia katonai kadét legyen.

De Vizeu parte para Bragança Manoel Botelho, e justifica-se nobre dos quatro costados para ser cadete.

Manoel Botelho Vizeuból Bragançába megy, és minden oldalról igazolja nemességét, hogy kadét lehessen.

No entanto Simão recolhe a Vizeu com os seus exames feitos e approvados. O pae maravilha-se do talento do filho, e desculpa-o da extravagancia por amor do talento. Pede-lhe explicações do seu mau viver com Manoel, e elle responde que seu irmão o quer forçar a viver monasticamente.

Simão azonban vizsgákkal és jó eredményekkel tér vissza Vizeuban. Az apa csodálja a fiú tehetségét, és megbocsát neki a pazarlásért a tehetség kedvéért. Kéri, hogy magyarázza el rossz viselkedését Manoellel, és ő azt válaszolja, hogy a testvére szeretné őt szerzetesi életre kényszeríteni.

Os quinze annos de Simão tem apparencias de vinte.

Simão 15 éves, de 20 évesnek tűnik.

É forte de compleição; bello homem com as feições de sua mãe, e a corpolencia d'ella; mas de todo avêsso em genio.

Erős testalkatú; szép férfi, anyja vonásai és testalkata, de nagyon rossz természetű.

Na plebe de Vizeu é que elle escolhe amigos e companheiros.

Vizeu népében választja barátait és társait.

Se D. Rita lhe censura a indigna eleição que faz, Simão zomba das genealogias, e mórmente do general Caldeirão que morreu frito.

Ha D. Rita kifogásolja a rossz választását, Simão gúnyolódik a családfákon, és különösen a sült halat evő Caldeirão tábornokon.

Isto bastou para elle grangear a mal-querença de sua mãe.

Ez elég volt anyja rosszakaratára.

O corregedor via as coisas pelos olhos de sua mulher, e tomou parte no desgosto d'ella, e na aversão ao filho.

A bírósági hivatalnok a felesége szemszögéből látta a dolgokat, és osztozott az anya undorában és a fiú iránti ellenszenvében.

As irmãs temiam-no, tirante Rita, a mais nova, com quem elle brincava puerilmente, e a quem obedecia, se lhe ella pedia, com meiguices de criança, que não andasse com pessoas mecanicas.

A nővérek féltek tőle, kivéve Ritát, a legfiatalabbat, akivel gyerekesen játszott, és aki kérte őt, hogy ne legyen együtt gonosz emberekkel.

Finalisavam as ferias, quando o corregedor teve um grave dissabor.

A szünidő végén a bírósági hivatalnok komoly bajba került.

Um de seus criados tinha ido levar a beber os machos, e por descuido ou proposito deixou quebrar algumas vasilhas que estavam á vez no parapeito do chafariz.

Egyik szolgája elment a férfiaknak inni, és gondatlanságból vagy szándékosan törte össze néhány edényt, amelyek éppen a szökőkút párkányán voltak.

Os donos das vazilhas conjuraram contra o criado, e espancaram-no.

Az edények tulajdonosai megtámadták a szolgát, és megverték őt.

Simão passava n'esse ensejo; e, armado d'um fueiro que descravou d'um carro, partiu muitas cabeças, e rematou o tragico espectaculo pela farça de quebrar todos os cantaros.

Simão ebben a pillanatban jött, és egy kalapáccsal, amit egy kocsiból lopott el, sok fejet tört, és a tragikus jelenetet azzal a tréfával zárta, hogy összetörte az összes korsót.

O povoleu intacto fugira espavorido, que ninguem se atrevia ao filho do corregedor; os feridos, porém, incorporaram-se e foram clamar justiça á porta do magistrado.

A félelemben élő lakosság elmenekült, és senki sem mert a bírósági hivatalnok fiára rátámadni; a sebesültek azonban összeszedték magukat, és igazságot követeltek a bírótól.

Domingos Botelho bramia contra o filho, e ordenava ao meirinho geral que o prendesse á sua ordem. D. Rita, não menos irritada, mas irritada como mãe, mandou, por portas travessas, dinheiro ao filho para que, sem detença, fugisse para Coimbra, e esperasse lá o perdão do pae.

Domingos Botelho dühöngött a fián, és megparancsolta a főbírónak, hogy tartóztassa le őt. D. Rita, aki nem kevésbé volt dühös, de anyaként dühös, titokban pénzt küldött a fiának, hogy anélkül, hogy elfogják, meneküljön Coimbrába, és ott várja meg apja bocsánatát.

O corregedor, quando soube o expediente de sua mulher, fingiu-se zangado, e prometteu fazel-o capturar em Coimbra.

A bírósági hivatalnok, amikor megtudta felesége tervét, tettetett dühét, és megígérte, hogy elkapja őt Coimbrában.

Como, porém, D. Rita lhe chamasse brutal nas suas vinganças, e estupido juiz d'uma rapaziada, o magistrado desenrugou a severidade postiça da testa, e confessou tacitamente que era brutal e estupido juiz.

De mivel D. Rita gúnyolta őt a bosszújában, és buta bíró volt egy gyerekek társaságában, a bíró legyezte le a feszült homlokát, és hallgatólagosan beismerte, hogy buta és ostoba bíró volt.