Eu chamo-me Theodoro―e fui amanuense do Ministerio do Reino.

A nevem Theodoro – és a Királyság Minisztériumának írnoka voltam.

N'esse tempo vivia eu á travessa da Conceição n.º 106, na casa d'hospedes da D. Augusta, a esplendida D. Augusta, viuva do major Marques.

Abban az időben a Conceição utca 106. szám alatt laktam, D. Augusta vendégháza mellett, a csodálatos D. Augusta, Marques őrnagy özvegye.

Tinha dois companheiros: o Cabrita, empregado na Administração do bairro central, esguio e amarello como uma tocha d'enterro; e o possante, o exuberante tenente Couceiro, grande tocador de viola franceza.

Két társam volt: Cabrita, aki a központi kerületi hivatalban dolgozott, sovány és sárga, mint egy temetési fáklya; és az erős, buzgó Couceiro hadnagy, aki nagyszerűen játszott a francia hegedűn.

A minha existencia era bem equilibrada e suave.

Az életem kiegyensúlyozott és nyugodt volt.

Toda a semana, de mangas de lustrina á carteira da minha repartição, ia lançando, n'uma formosa letra cursiva, sobre o papel Tojal do Estado, estas phrases faceis: «Ill.mo e Exc.mo Snr.

Minden héten, a fényesítő ruhámtól a hivatali mappáig, gyönyörű kézírásommal ezeket az egyszerű mondatokat írtam az állami Tojal papírra: „Tisztelt és kiváltságos úr.”

―Tenho a honra de communicar a V. Exc.ª...

„Megtiszteltetés számomra, hogy közölhettem Önnel...”

Tenho a honra de passar ás mãos de V. Exc.ª, Ill.mo e Exc.mo Snr...»

„Megtiszteltetés számomra, hogy átadhatom ezt az iratot Önnek, tisztelt és kiváltságos úr...”

Aos domingos repousava: installava-me então no canapé da sala de jantar, de cachimbo nos dentes, e admirava a D. Augusta, que, em dias de missa, costumava limpar com clara d'ovo a caspa do tenente Couceiro.

Vasárnapokon pihentem: a nappali szoba kanapéján ültem, pipát szippantva, és csodálva D. Augustát, aki a misnapi napokon szokta Couceiro hadnagy fejbőrét tojással tisztítani.

Esta hora, sobretudo no verão, era deliciosa: pelas janellas meio cerradas penetrava o bafo da soalheira, algum repique distante dos sinos da Conceição Nova, e o arrulhar das rolas na varanda;

Ez az idő, különösen nyáron, varázslatos volt: a félig lezárt ablakokon át jött a nap melege, a Conceição Nova templom távoli harangozása, és a galambok fütyülése a teraszon;

a monotona susurração das moscas balançava-se sobre a velha cambraia, antigo véo nupcial da Madame Marques, que cobria agora no aparador os pratos de cerejas bicaes;

a legyek monoton zümmögése a régi függönyön, Madame Marques régi esküvői fátylán, ami most a cseresznyes poharakat takarta a szekrényben.

pouco a pouco o tenente, envolvido n'um lençol como um idolo no seu manto, ia adormecendo, sob a fricção molle das carinhosas mãos da D. Augusta; e ella, arrebitando o dedo minimo branquinho e papudo, sulcava-lhe as rêpas lustrosas com o pentesinho dos bichos...

Lassan a hadnagy, egy lepedőbe burkolva, mint egy isten az oltárán, elaludt D. Augusta gyengéd kezeinek simogatására; és ő fehér, puffadt kis hüvelykujjával simította a fényes haját a fésűvel...

Eu então, enternecido, dizia á deleitosa senhora:

Én akkor meghatódva azt mondtam a bájos hölgynek:

―Ai D. Augusta, que anjo que é!

–Ó D. Augusta, milyen angyal!

Ella ria; chamava-me enguiço!

Ő nevetett; butaságnak nevezte!

Eu sorria, sem me escandalisar.

Én pedig mosolyogtam, nem sértődve.

Enguiço era com effeito o nome que me davam na casa―por eu ser magro, entrar sempre as portas com o pé direito, tremer de ratos, ter á cabeceira da cama uma lithographia de Nossa Senhora das Dôres que pertencera á mamã, e corcovar.

Butaság volt ugyanis a becenevem a házban – mert sovány voltam, mindig jobb lábbal léptem be az ajtón, patakoktól féltem, az ágyam mellett egy Nossa Senhora das Dores litográfia volt, ami anyámé volt, és hajladoztam.

Infelizmente corcóvo―do muito que verguei o espinhaço, na Universidade, recuando como uma pêga assustada diante dos senhores Lentes; na repartição, dobrando a fronte ao pó perante os meus Directores Geraes.

Sajnos hajladoztam – mert túl sokat hajladoztam az egyetemen, amikor Lentes urak előtt meghátráltam, mint egy ijedt ló; a hivatalban pedig meghajoltam a főnökeim előtt.

Esta attitude de resto convém ao bacharel; ella mantem a disciplina n'um Estado bem organisado; e a mim garantia-me a tranquillidade dos domingos, o uso d'alguma roupa branca, e vinte mil reis mensaes.

Ez a hozzáállás egyébként jó egy diáknak; fegyelmet tart a jól szervezett államban; és nekem biztosította a vasárnapi nyugalmat, néhány fehér inget és hónaponta 20 ezer rést.

Não posso negar, porém, que n'esse tempo eu era ambicioso―como o reconheciam sagazmente a Madame Marques e o lepido Couceiro.

Nem tagadhatom azonban, hogy akkor ambiciózus voltam – amint azt Marques asszony és a leleményes Couceiro bölcsen észrevették.

Não que me revolvesse o peito o appetite heroico de dirigir, do alto d'um throno, vastos rebanhos humanos;

Nem azért, mert a hősies vágy égetett bennem, hogy egy trónról irányítsam az emberek nagy tömegeit;

não que a minha louca alma jámais aspirasse a rodar pela Baixa em trem da Companhia, seguida d'um correio choitando;―mas pungia-me o desejo de poder jantar no Hotel Central com Champagne, apertar a mão mimosa de viscondessas, e, pelo menos duas vezes por semana, adormecer, n'um extasi mudo, sobre o seio fresco de Venus.

nem azért, mert őrült lelkem valaha is arra vágyott, hogy a városi tömegközlekedési eszközökön utazzak, egy kis postakocsit vezetve; – de vágytam rá, hogy a Hotel Centralben pezsgővel vacsorázzak, a grófnők bájos kezét szorongassam, és hetente legalább kétszer Vénusz friss mellén aludhassak el egy csendes extázisban.

Oh! moços que vos dirigieis vivamente a S. Carlos, atabafados em paletots caros onde alvejava a gravata de soirée! Oh!

Óh! fiatalok, akik S. Carlos felé igyekeztetek, drága kabátokba zárva, ahol a nyakkendő ragyogott az esti öltözeten! Oh!

tipoias, apinhadas de andaluzas, batendo galhardamente para os touros―quantas vezes me fizestes suspirar!

lovas kocsik, tele andalúz lovakkal, bátran rohanva a bikák felé – hányszor megrezzentettetek engem!

Porque a certeza de que os meus vinte mil reis por mez e o meu geito encolhido de enguiço me excluiam para sempre d'essas alegrias sociaes vinha-me então ferir o peito―como uma frecha que se crava n'um tronco, e fica muito tempo vibrando!

Mert a tudat, hogy a havi 20 ezer résem és a butaságomból eredő alacsony termetem örökre kizár engem ezekből a társasági örömökből, akkor a mellkasomba fúródott – mint egy nyíl, ami egy fába hatol, és sokáig rezdül!

Ainda assim, eu não me considerava sombriamente um «pária».

Mégis nem tekintettem magam sötéten egy „kivetettnek”.

A vida humilde tem doçuras: é grato, n'uma manhã de sol alegre, com o guardanapo ao pescoço, diante do bife de grelha, desdobrar o Diario de Noticias;

Az egyszerű életnek is vannak édes pillanatai: jó egy szép napsütéses reggelen, a szalvéta a nyakamban, a grillezett steak előtt, a Diario de Noticias-t olvasni.

pelas tardes de verão, nos bancos gratuitos do Passeio, gozam-se suavidades de idyllio; é saboroso á noite no Martinho, sorvendo aos goles um café, ouvir os verbosos injuriar a patria...

Nyáron a Passeio ingyenes padjain élvezhetjük az idilli pillanatokat; éjszaka a Martinhoban jó egy kávét szippantani, és hallgatni az országunkat szidalmazó szónokokat...

Depois, nunca fui excessivamente infeliz―porque não tenho imaginação: não me consumia, rondando e almejando em torno de paraisos ficticios, nascidos da minha propria alma desejosa como nuvens da evaporação d'um lago; não suspirava, olhando as lucidas estrellas, por um amor á Romeo, ou por uma gloria social á Camors.

És sosem voltam túl boldogtalan – mert nincs képzeletem: nem gyötört a fikciós paradicsok körül kóborlás és ábrándozás, melyek a saját vágyó lelkemből fakadtak, mint egy tó párolgó felhői; nem sóhajtoztam a fényes csillagokra egy Rómeó iránti szeretetért, vagy egy Camors iránti társadalmi dicsőségért.

Sou um positivo.

Én egy pozitív ember vagyok.

Só aspirava ao racional, ao tangivel, ao que já fôra alcançado por outros no meu bairro, ao que é accessivel ao bacharel.

Csak a racionálisra, a kézzelfoghatóra vágytam, arra, amit mások már elértek a környéken, arra, ami egy egyetemistának is elérhető.

E ia-me resignando, como quem a uma table d'hôte mastiga a bucha de pão secco á espera que lhe chegue o prato rico da Charlotte russe.

És türelmesen vártam, mint aki egy asztalnál ülve a száraz kenyér morzsáját rágja, várva, hogy a Charlotte russe finom fogása elkészüljön.

As felicidades haviam de vir: e para as apressar eu fazia tudo o que devia como portuguez e como constitucional:―pedia-as todas as noites a Nossa Senhora das Dôres, e comprava decimos da loteria.

A boldogságok jönni fognak: és hogy siettessem őket, minden este Nossa Senhora das Dores-hoz imádkoztam, és lottójegyeket vásároltam.

No entanto procurava distrahir-me.

Ugyanakkor megpróbáltam elterelni a figyelmemet.

E como as circumvoluções do meu cerebro me não habilitavam a compôr odes, á maneira de tantos outros ao meu lado que se desforravam assim do tedio da profissão;

És mivel agyam kanyarulatai nem tették lehetővé számomra, hogy olyan ódekat komponáljak, mint sokan mások a környéken, akik így a hivatásuk unalmát enyhítették...

como o meu ordenado, paga a casa e o tabaco, me não permittia um vicio―tinha tomado o habito discreto de comprar na feira da Ladra antigos volumes desirmanados, e á noite, no meu quarto, repastava-me d'essas leituras curiosas.

mivel a fizetésem, mely fedezi a lakbért és a dohányt, nem engedte meg a függőséget – elfogadtam a diszkrét szokást, hogy a Ladra piactéren régi, kihajított köteteket vásároltam, és este a szobámban ezeket az érdekes olvasmányokat élveztem.

Eram sempre obras de titulos ponderosos: Galera da Innocencia, Espelho Milagroso, Tristeza dos Mal Desherdados...

Ezek mindig komoly című művek voltak: Galeria da Inocência, Espelho Milagroso, Tristeza dos Mal Desherdados...

O typo venerando, o papel amarellado com picadas de traça, a grave encadernação freiratica, a fitinha verde marcando a pagina―encantavam-me!

A tiszteletreméltó betűtípus, a molyrágta sárga papír, a komoly bőrkötés, a zöld szalag, ami a lapot jelölte – elvarázsoltak!

Depois, aquelles dizeres ingenuos em letra gorda davam uma pacificação a todo o meu sêr, sensação comparavel á paz penetrante d'uma velha cêrca de mosteiro, na quebrada d'um valle, por um fim suave de tarde, ouvindo o correr d'agua triste...

Aztán azok a naiv, vastag betűkkel írt mondatok megnyugtattak az egész lényemet, olyan érzés ez, mint egy régi kolostor kerítésének békéje, egy völgyben, egy lágyan lehúzódó délutánon, a szomorú vízcsobogás hallatán...

Uma noite, ha annos, eu começára a lêr, n'um d'esses in-folios vetustos, um capitulo intitulado Brecha das Almas; e ia cahindo n'uma somnolencia grata, quando este periodo singular se me destacou do tom neutro e apagado da pagina, com o relevo d'uma medalha d'ouro nova brilhando sobre um tapete escuro: copío textualmente:

Évekkel ezelőtt egy este elkezdtem olvasni az egyik ilyen régi fólióban egy fejezetet, melynek címe „A lelkek rése” volt, és éppen elmerültem egy kellemes álomba, amikor ez a különleges szakasz kiemelkedett a lap semleges és sápadt tónusából, mint egy újonnan vert aranyérem a sötét szőnyegen: szó szerint lemásolom:

«No fundo da China existe um Mandarim mais rico que todos os reis de que a Fabula ou a Historia contam.

„Kína legmélyebb részén van egy mandarin, aki gazdagabb, mint az összes király, akikről a mesék vagy a történelem szól.”

D'elle nada conheces, nem o nome, nem o semblante, nem a sêda de que se veste.

Nem tudod róla sem a nevét, sem az arcát, sem a ruháját.”

Para que tu herdes os seus cabedaes infindaveis, basta que toques essa campainha, posta a teu lado, sobre um livro.

Ha örökölni akarod a végtelen kincseit, csak nyomd meg ezt a csengőt, ami melletted van, egy könyvön.”

Elle soltará apenas um suspiro, n'esses confins da Mongolia.

Csak egy sóhajtást fog hallani ezen a mongóliai határvidéken.”

Será então um cadaver: e tu verás a teus pés mais ouro do que póde sonhar a ambição d'um avaro.

És akkor egy holttest lesz, és láthatod majd lábaidnál több aranyat, mint amennyit egy kapzsi ember valaha is álmodhat.”

Tu, que me lês e és um homem mortal, tocarás tu a campainha?»

Te, aki ezt olvasod és halandó vagy, megnyomnád azt a csengőt?”

Estaquei, assombrado, diante da pagina aberta: aquella interrogação «homem mortal, tocarás tu a campainha?»

Megdöbbenve álltam a kinyitott oldal előtt: ez a kérdés „Halandó, megnyomnád a csengőt?”

parecia-me facêta, picaresca, e todavia perturbava-me prodigiosamente.

számomra furcsának, pikánsnak tűnt, mégis rendkívül zavart engem.

Quiz lêr mais; mas as linhas fugiam, ondeando como cobras assustadas, e no vazio que deixavam, d'uma lividez de pergaminho, lá ficava, rebrilhando em negro, a interpellação estranha―«tocarás tu a compainha?»

Többet akartam olvasni, de a sorok eltűntek, mint megrémült kígyók, és az általuk hagyott ürességben, a pergament sápadtságában ott ragyogott tovább a különös kérdés – „Megnyomnád a csengőt?”

Se o volume fosse d'uma honesta edição Michel-Levy, de capa amarella, eu, que por fim não me achava perdido n'uma floresta de ballada allemã, e podia da minha sacada vêr branquejar á luz do gaz o correame da patrulha―teria simplesmente fechado o livro, e estava dissipada a allucinação nervosa.

Ha a könyv egy tisztességes Michel-Levy kiadás lenne, sárga borítóval, én, aki végül nem veszítem el a tájékozódást egy német ballada erdőjében, és látom a patrulla szíját a gyertyafényben – egyszerűen lezárnám a könyvet, és az idegrendszeri hallucináció megszűnne.

Mas aquelle sombrio in-folio parecia estalar magia; cada letra affectava a inquietadora configuração d'esses signaes da velha cabala, que encerram um attributo fatidico; as virgulas tinham o retorcido petulante de rabos de diabinhos, entrevistos n'uma alvura de luar;

De ez a sötét in-folio mintha varázslatot sugallna; minden betű azoknak a régi kabbalisztikus jeleknek a zavarba ejtő alakját idézi, amelyek sorsszerű jelentéssel bírnak; az ékkövetők farkának fintorító görbéi a holdfényben derengenek.”

no ponto d'interrogação final eu via o pavoroso gancho com que o Tentador vai fisgando as almas que adormeceram sem se refugiar na inviolavel cidadella da Oração!...

A végső kérdéses ponton láttam azt a hátborzongató kampót, amellyel a Kísértő megragadja azokat a lelkeket, akik ima védtelen bástyájába menekülés nélkül elaludtak!...

Uma influencia sobrenatural apoderando-se de mim, arrebatava-me devagar para fóra da realidade, do raciocinio:

Egy természetfeletti befolyás ragadta magához, lassan kiragadva engem a valóságból, az ésszerűségből:

e no meu espirito foram-se formando duas visões―d'um lado um Mandarim, decrepito, morrendo sem dôr, longe, n'um kiosque chinez, a um ti-li-tin de campainha; do outro toda uma montanha de ouro scintillando aos meus pés!

és a szellememben két látomás alakult ki – az egyik oldalon egy öreg mandarin, aki fájdalom nélkül hal meg egy kínai pavilonban, egy ti-li-tin csengőre várva; a másik oldalon egy egész hegy aranyból, ragyogva a lábamnál!

Isto era tão nitido, que eu via os olhos obliquos do velho personagem embaciarem-se, como cobertos d'uma tenue camada de pó; e sentia o fino tinir de libras rolando juntas.

Ez olyan éles volt, hogy láttam az öreg figura ferde szemeit behomályosodni, mintha egy vékony porréteg fedte volna őket; és éreztem a fontos pénzek finom csörgését, ahogy együtt gördültek.

E immovel, arripiado, cravava os olhos ardentes na campainha, pousada pacatamente diante de mim sobre um diccionario francez―a campainha prevista, citada no mirifico in-folio...

És mozdulatlanul, reszketve, rögzítettem a tüzes szemeket a csengőre, amely békésen ott feküdt előttem egy francia szótárban – a csengő, amelyet a varázslatos in-folio-ban említenek...

Foi então que, do outro lado da mesa, uma voz insinuante e metallica me disse, no silencio:

Éppen akkor egy suttogó, fémes hang azt mondta nekem a szoba túlsó végéből, a csendben:

―Vamos, Theodoro, meu amigo, estenda a mão, toque a campainha, seja um forte!

– Gyerünk, Theodoro, barátom, nyújtsd ki a kezed, csengesd meg a csengőt, légy erős!

O abat-jour verde da vela punha uma penumbra em redor.

A gyertya zöld fénye félhomályba borította az egész helyiséget.

Ergui-o, a tremer.

Felemeltem a kezem, reszketve.

E vi, muito pacificamente sentado, um individuo corpulento, todo vestido de preto, de chapéo alto, com as duas mãos calçadas de luvas negras gravemente apoiadas ao cabo d'um guarda-chuva.

És láttam egy nagyon békésen ülő, kövér férfit, aki teljesen feketébe volt öltözve, kalapot viselt, két fekete kesztyűben a keze, és egy esernyő nyelén támaszkodott.

Não tinha nada de phantastico.

Nem volt semmi hátborzongató benne.

Parecia tão contemporaneo, tão regular, tão classe-média como se viesse da minha repartição...

Úgy tűnt, hogy ő egy modern, szabályos, középosztálybeli férfi, aki az én irodámból jött...

Toda a sua originalidade estava no rosto, sem barba, de linhas fortes e duras; o nariz brusco, d'um aquilino formidavel, apresentava a expressão rapace e atacante d'um bico d'aguia; o córte dos labios, muito firme, fazia-lhe como uma bocca de bronze; os olhos, ao fixar-se, assemelhavam dois clarões de tiro, partindo subitamente d'entre as sarças tenebrosas das sobrancelhas unidas;

Az egész eredetisége az arcában rejlett, szakáll nélkül, erős, kemény vonalakkal; az orra éles volt, egy félelmetes sas orra, amely ragadozó és támadó volt, mint egy sas csőre; az ajkai nagyon szilárdak voltak, olyanok, mint egy bronz száj; a szemei, amikor rám néztek, olyanok voltak, mint két lövés villanása, amely hirtelen a szemei közötti sötét bokrok közül jött ki.

era livido―mas, aqui e além na pelle, corriam-lhe raiações sanguineas como n'um velho marmore phenicio.

Sápadt volt - de itt-ott a bőrén vörös erek futottak, mint egy régi, félelmetes márvány szoborén.

Veio-me á idéa de repente que tinha diante de mim o Diabo: mas logo todo o meu raciocinio se insurgiu resolutamente contra esta imaginação.

Hirtelen eszembe jutott, hogy az ördög áll előttem: de rögtön az összes érvem határozottan fellépett ez ellen a képzelet ellen.

Eu nunca acreditei no Diabo―como nunca acreditei em Deus.

Sosem hittem az ördögben - ahogy sosem hittem Istenben sem.

Jámais o disse alto, ou o escrevi nas gazetas, para não descontentar os poderes publicos, encarregados de manter o respeito por taes entidades:

Sosem mondtam ezt hangosan, vagy írtam azt az újságokba, hogy ne zavarjam a hatóságokat, akiknek a feladata ezeknek az entitásoknak a tiszteletben tartása.

mas que existam estes dois personagens, velhos como a Substancia, rivaes bonacheirões, fazendo-se mutuamente pirraças amaveis,―um de barbas nevadas e tunica azul, na toilette do antigo Jove, habitando os altos luminosos, entre uma côrte mais complicada que a de Luiz XIV; e o outro enfarruscado e manhoso, ornado de cornos, vivendo nas chammas inferiores, n'uma imitação burgueza do pitoresco Plutão―não acredito.

De hogy ez a két szereplő létezik, akik olyan régiak, mint a Lényeg, jófej riválisok, akik egymásnak kedves tréfákat űznek - az egyik hófehér szakállal és kék köntösben, az ősi Jupiter ruhájában, a fényes magaslatokon élve, egy Luiz XIV-es udvarnál bonyolultabb udvarban; a másik pedig füstös és ravasz, szarvakkal díszítve, az alsóbb rétegekben élve, egy polgári Plutón utánzatában - ezt nem hiszem.

Não, não acredito!

Nem, nem hiszem!

Céo e Inferno são concepções sociaes para uso da plebe―e eu pertenço á classe-média.

A menny és a pokol társadalmi fogalmak a köznép számára - és én a középosztályhoz tartozom.

Rezo, é verdade, a Nossa Senhora das Dôres: porque, assim como pedi o favor do senhor doutor para passar no meu acto;

Igen, imádkozom a Szenvedés Szűzéhez: mert ahogy kértem a doktor úr segítségét a vizsgán is...

assim como, para obter os meus vinte mil reis, implorei a benevolencia do senhor deputado; igualmente para me subtrahir á tisica, á angina, á navalha de ponta, á febre que vem da sargeta, á casca de laranja escorregadia onde se quebra a perna, a outros males publicos, necessito ter uma protecção extra-humana.

ahogy a képviselő úr jóindulatát kértem a húszezer rézpénzhez... ugyanúgy, hogy megszabadulhassak a tífusztól, a szívfájdalomtól, a borotva élétől, a skarlát láztól, a csúszós narancshéjból, ahol eltörhet a lábam, és más közösségi betegségektől, szükségem van egy emberfeletti védelemre.

Ou pelo rapa-pé ou pelo incensador o homem prudente deve ir fazendo assim uma serie de sabias adulações desde a Arcada até ao Paraiso.

Vagy a borotvapengével, vagy a füstölővel, a bölcs embernek végig kell mennie egy sor bölcs hízelgésen az Aréna-tól a Paradicsomig.

Com um compadre no bairro, e uma comadre mystica nas Alturas―o destino do bacharel está seguro.

Ha van egy pártfogó a környéken, és egy misztikus pártfogó a magasságokban - a diploma birtokosának sorsa biztos.

Por isso, livre de torpes superstições, disse familiarmente ao individuo vestido de negro:

Ezért, mentesülve a durva babonaságoktól, azt mondtam barátságosan a fekete ruhás férfinak:

―Então, realmente, aconselha-me que toque a campainha?

- Szóval tényleg azt tanácsolja, hogy csengetessek?

Elle ergueu um pouco o chapéo, descobrindo a fronte estreita, enfeitada d'uma gaforinha crespa e negrejante como a do fabuloso Alcides, e respondeu, palavra a palavra:

Ő kissé felemelte a kalapját, feltárva a keskeny homlokát, díszítve egy fodros, fekete hajszalaggal, mint a mesés Alcides-é, és szó szerint válaszolt:

―Aqui está o seu caso, estimavel Theodoro.

- Itt a helyzeted, tisztelt Theodoro.

Vinte mil reis mensaes são uma vergonha social!

Húszezer rézpénz havonta társadalmi szégyen!

Por outro lado, ha sobre este globo coisas prodigiosas: ha vinhos de Borgonha, como por exemplo o Romanée-Conti de 58 e o Chambertin de 61, que custam, cada garrafa, de dez a onze mil reis; e quem bebe o primeiro calix, não hesitará, para beber o segundo, em assassinar seu pai...

Másrészről viszont vannak csodálatos dolgok ezen a bolygón: vannak bordeaux-i borok, mint például az 1958-as Romanée-Conti és a 1961-es Chambertin, amelyek üvegenként tíz-tizenegy ezer rézpénzbe kerülnek; és aki az első poharat megissza, nem habozik megölni az apját a másodikért...

Fabricam-se em Paris e em Londres carruagens de tão suaves molas, de tão mimosos estofos, que é preferivel percorrer n'ellas o Campo Grande, a viajar, como os antigos deuses, pelos céos, sobre os fôfos coxins das nuvens...

Párizsban és Londonban olyan puha felfüggesztésű, olyan kellemes belsővel felszerelt kocsikat készítenek, hogy jobb ezekben utazni a Campo Grande-on, mint az ősi istenekhez hasonlóan az égen, a felhők puffadt párnáin...

Não farei á sua instrucção a offensa de o informar que se mobilam hoje casas, d'um estylo e d'um conforto, que são ellas que realisam superiormente esse regalo ficticio, chamado outr'ora a «Bemaventurança».

Nem fogom megsérteni az ön intelligenciáját azzal, hogy elmondom, manapság olyan házakat építenek, amelyek stílusukkal és kényelmükkel messze felülmúlják azt a képzeletbeli élvezetet, amit egykor „Boldogságnak” hívtak.

Não lhe fallarei, Theodoro, d'outros gozos terrestres: como, por exemplo, o Theatro do Palais Royal, o baile Laborde, o Café Anglais...

Nem fogok beszélni önnek, Theodoro, más földi élvezetekről: mint például a Palais Royal színház, a Laborde bál, a Café Anglais...

Só chamarei a sua attenção para este facto: existem sêres que se chamam Mulheres―differentes d'aquelles que conhece, e que se denominam Femeas.

Csak felhívom a figyelmét erre a tényre: vannak lények, akiket Nőknek hívnak - különböznek azoktól, akiket Fémmelnek hívnak.

Estes sêres, Theodoro, no meu tempo, a paginas 3 da Biblia, apenas usavam exteriormente uma folha de vinha.

Ezek a lények, Theodoro, az én időmben a Biblia 3. oldalán csak egy szőlőlevelet viseltek ruhaként.

Hoje, Theodoro, é toda uma symphonia, todo um engenhoso e delicado poema de rendas, baptistes, setins, flôres, joias, cachemiras, gazes e velludos...

Ma, Theodoro, ez egy egész szimfónia, egy ravasz és finom költemény a csipkéből, a batisztból, a selyemből, a virágokból, az ékszerekből, a kasmírból, a tüllből és a szőrméből...

Comprehende a satísfação inenarravel que haverá, para os cinco dedos de um christão, em percorrer, palpar estas maravilhas macias;―mas tambem percebe que não é com o troco d'uma placa honesta de cinco tostões que se pagam as contas d'estes cherubins...

Értse meg az elmondhatatlan örömöt, amit egy keresztény öt ujja érez, amikor ezeket a puha csodákat tapogatja; - de értse meg azt is, hogy ezek a angyalok nem fizethetők le egy becsületes öt fillérrel...

Mas ellas possuem melhor, Theodoro: são os cabellos côr do ouro ou côr da treva, tendo assim nas suas tranças a apparencia emblematica das duas grandes tentações humanas―a fome do metal precioso e o conhecimento do absoluto transcendente.

De nekik van valami jobb is, Theodoro: hajuk arany vagy sötét színű, és fonatukban megjelenik a két nagy emberi kísértés - az arany iránti vágy és az abszolúttól való transzcendens tudás.

E ainda teem mais: são os braços côr de marmore, d'uma frescura de lirio orvalhado; são os seios, sobre os quaes o grande Praxiteles modelou a sua Taça, que é a linha mais pura e mais ídeal da Antiguidade....

És még többet is tudnak: márványszínű karjaik olyan frissek, mint a harmatos liliom; melleik, amelyekre a nagy Praxiteles rajzolta a poharát, az ókor legtisztább és legideálisabb vonala...

Os seios, outr'ora (na idéa d'esse ingenuo Ancião que os formou, que fabricou o mundo, e de quem uma inimizade secular me veda de pronunciar o nome), eram destinados á nutrição augusta da humanidade;

A mellek egykor (azon naiv Teremtőnek a szemében, aki a világot alkotta, és akinek a nevét egy ősi ellenségesség miatt nem merem kiejteni) az emberiség fenséges táplálására szolgáltak;

socegue porém, Theodoro; hoje nenhuma maman racional os expõe a essa funcção deterioradora e severa; servem só para resplandecer, aninhados em rendas, ao gaz das soirées,―e para outros usos secretos.

de csendes legyen, Theodoro; ma egyetlen értelmes anya sem veti alá ezeket a romboló és szigorú funkciónak; csak arra szolgálnak, hogy a csipkékbe bújva ragyogjanak az esti fényben - és más titkos célokra.

As conveniencias impedem-me de proseguir n'esta exposição radiosa das bellezas, que constituem o Fatal Feminino...

A jómodor nem engedi, hogy folytassam a Halálos Nő szépségeinek ragyogó leírását...

De resto as suas pupillas já rebrilham....

Különben is, a szemeik már ragyognak...

Ora todas estas coisas, Theodoro, estão para além, infinitamente para além dos seus vinte mil reís por mez...

És mindezek a dolgok, Theodoro, messze, végtelenül messze vannak a havi 20 ezer réisödtől...

Confesse, ao menos, que estas palavras teem o veneravel sello da verdade!...

Ismerje el legalább, hogy ezek a szavak az igazság tiszteletreméltó pecsétjét viselik!...

Eu murmurei com as faces abrasadas:

És vörös arccal motyogtam:

―Teem.

- Igen.

E a sua voz proseguiu, paciente e suave:

És a hangja türelmesen és szelíden folytatta:

―Que me diz a cento e cinco, ou cento e seis mil contos?

- És mit szólnál 115 vagy 116 ezer kontushoz?

Bem sei, é uma bagatella... Mas emfim, constituem um começo; são uma ligeira habilitação para conquistar a felicidade.

Tudom, hogy ez egy bagatell összeg... De végül is ez egy kezdet; ez egy kis segítség a boldogság elnyeréséhez.

Agora pondere estes factos: o Mandarim, esse Mandarim do fundo da China, está decrepito e está gottoso: como homem, como funccionario do celeste imperio, é mais inutil em Pekin e na humanidade, que um seixo na bocca d'um cão esfomeado.

Most gondolja át ezeket a tényeket: a mandarin, ez a Kína legmélyebb pontján lévő mandarin, öreg és beteg: emberként, a mennyei birodalom tisztviselőjeként használatlanabb Pekingben és az emberiség számára, mint egy kavics egy éhes kutya szájában.

Mas a transformação da substancia existe: garanto-lh'a eu, que sei o segredo das coisas...

De az anyag átalakulása létezik: ezt én biztosítom neked, aki ismerem a dolgok titkát...

Porque a terra é assim: recolhe aqui um homem apodrecido, e restitue-o além ao conjuncto das fórmas como vegetal viçoso.

Mert a föld ilyen: itt összegyűjti a rothadt embert, és a túlvilágon visszaadja neki a növényi formák együtteseit.

Bem póde ser que elle, inutil como Mandarim no Imperio do Meio, vá ser util n'outra terra como rosa perfumada ou saboroso repôlho.

Lehet, hogy ő, aki használhatatlan a Középső Birodalom mandarinjaként, hasznos lesz egy másik földön, mint például egy illatos rózsa vagy egy ízgazdag káposzta.

Matar, meu filho, é quasi sempre equilibrar as necessidades universaes.

Gyilkolni, fiam, szinte mindig azt jelenti, hogy kiegyensúlyozzuk az univerzális szükségleteket.

É eliminar aqui a excrescencia para ir além supprir a falta.

Ez azt jelenti, hogy itt kiküszöböljük a felesleget, hogy túloldalon pótoljuk a hiányt.

Penetre-se d'estas solidas philosophias.

Értsd meg ezeket a szilárd filozófiákat.

Uma pobre costureira de Londres anceia por vêr florir, na sua trapeira, um vaso cheio de terra negra: uma flôr consolaria aquella desherdada; mas na disposição dos sêres, infelizmente, n'esse momento, a substancia que lá devia ser rosa é aqui na Baixa homem d'Estado...

Egy szegény londoni varrónő szeretné látni, ahogy egy ablakpárkányán virágzik egy fekete földdel teli cserép: egy virág megnyugtatná ezt a szerencsétlent; de sajnos, a dolgok rendje szerint ebben a pillanatban az anyag, aminek rózsának kellene lennie, itt egy alacsony rangú államférfi...

Vem então o fadista de navalha aberta, e fende o estadista; o enxurro leva-lhe os intestinos; enterram-no, com tipoias atraz;

Aztán jön a nyílt pengével felszerelt énekes, és kettéhasítja az államférfit; az eső elmossa a beleit, és eltemetik őt, lópatkókkal a háta mögött;

a materia começa a desorganisar-se, mistura-se á vasta evolução dos atomos―e o superfluo homem de governo vai alegrar, sob a fórma de amor perfeito, a agua furtada da loura costureira.

az anyag elkezd szétesni, belekeveredik az atomok hatalmas fejlődésébe - és a felesleges kormányzati tisztviselő a tökéletes szerelem formájában fogja megörvendeztetni a szőke varrónő lopott vizét.

O assassino é um philanthropo!

A gyilkos egy filantróp!

Deixe-me resumir, Theodoro: a morte d'esse velho Mandarim idiota traz-lhe á algibeira alguns milhares de contos.

Hadd foglaljam össze, Theodoro: ennek az ostoba öreg mandarinnak a halála néhány ezer kontót tesz a zsebébe.

Póde desde esse momento dar pontapés nos poderes publicos: medite na intensidade d'este gozo!

Most már rúghat a közhatalomba: gondolkodjon el ennek az örömnek az intenzitásán!

É desde logo citado nos jornaes: reveja-se n'esse maximo da gloria humana!

Ezt azonnal idézik az újságokban: élvezze ezt az emberi dicsőség csúcsát!

E agora note: é só agarrar a campainha, e fazer ti-li-tin.

És most figyelje: csak megragadja a csengőt, és csilingelni kezd.

Eu não sou um barbaro: comprehendo a repugnancia d'um gentleman em assassinar um contemporaneo: o espirrar do sangue suja vergonhosamente os punhos, e é repulsivo o agonisar d'um corpo humano.

Én nem vagyok barbár: megértem egy úriember undort egy kortárs meggyilkolásán: a vér fröcskölése szégyenletesen beszennyezi a kezeket, és egy emberi test agóniája undort kelt.

Mas aqui, nenhum d'esses espectaculos torpes...

De itt nincs ilyen undorító látvány...

É como quem chama um criado...

Olyan, mintha egy szolgát hívna...

E são cento e cinco ou cento e seis mil contos; não me lembro, mas tenho-o nos meus apontamentos...

És ez 115 vagy 116 ezer konto; nem emlékszem, de azért van a jegyzeteimben...

O Theodoro não duvída de mim. Sou um cavalheiro:―provei-o, quando, fazendo a guerra a um tyranno na primeira insurreição da justiça, me vi precipitado d'alturas que nem Vossa Senhoria concebe...

Theodoro nem kételkedik bennem. Úriember vagyok: - bizonyítottam ezt, amikor az igazság első felkelése során egy zsarnok ellen háborút indítottam, és olyan magasságokba kellett vetődnöm, amit ön sem tud elképzelni...

Um trambulhão consideravel, meu caro senhor!

Egy jelentős kaland, kedves uram!

Grandes desgostos!

Nagy csalódások!

O que me consola é que o OUTRO está tambem muito abalado:

Ami vigasztal, hogy a MÁSIK is nagyon megrázkódott:

porque, meu amigo, quando um Jehovah tem apenas contra si um Satanaz, tira-se bem de difficuldades mandando carregar mais uma legião d'archanjos; mas quando o inimigo é o homem, armado d'uma penna de pato e d'um caderno de papel branco―está perdido...

mert, barátom, amikor egy Jehova csak egy Sátánnal néz szembe, könnyen legyőzi az ellenfelet egy angyalokból álló sereggel; de amikor az ellenség az ember, felszerelve egy tollal és egy fehér papírlappal - akkor veszít...

Emfim são seis mil contos.

Végül is ez hat ezer konto.

Vamos, Theodoro, ahi tem a campainha, seja um homem.

Gyerünk, Theodoro, itt van a csengő, légy férfi.

Eu sei o que deve a si mesmo um christão.

Tudom, mit tartozik egy keresztény önmagának.

Se este personagem me tivesse levado ao cume d'uma montanha na Palestina, por uma noite de lua cheia, e ahi, mostrando-me cidades, raças e imperios adormecidos, sombriamente me dissesse:―«Mata o Mandarim, e tudo o que vês em valle e collina será teu»,―eu saberia replicar-lhe, seguindo um exemplo illustre, e erguendo o dedo ás profundidades constelladas:―«O meu reino não é d'este mundo!»

Ha ez a figura elvitt volna a Palesztin hegyek csúcsára egy teliholdas éjszakán, és ott, megmutatva nekem az alvó városokat, fajokat és birodalmakat, azt mondta volna: - "Öld meg a Mandarint, és minden, amit a völgyben és a hegyen látsz, a tiéd lesz", - akkor tudtam volna válaszolni neki, egy híres példát követve, és a mélységbe mutató ujjával a csillagokra: - "Az én királyságom nem ebből a világból való!"

Eu conheço os meus authores. Mas eram cento e tantos mil contos, offerecidos á luz d'uma vela de stearina, na travessa da Conceição, por um sujeito de chapéo alto, apoiado a um guarda-chuva...

Ismerem a szerzőimet. De ez száz és pár ezer konto volt, amit egy gyertya fényénél kínáltak fel a Conceição sikátorban, egy magas kalapot viselő férfi, aki egy esernyőre támaszkodott...

Então não hesitei. E, de mão firme, repeniquei a campainha.

Tehát nem haboztam. És erős kézzel meghúztam a csengőt.

Foi talvez uma illusão; mas pareceu-me que um sino, de bocca tão vasta como o mesmo céo, badalava na escuridão, através do Universo, n'um tom temeroso que decerto foi acordar sóes que faziam né-né e planetas pançudos resonando sobre os seus eixos...

Talán ez csak egy illúzió volt; de úgy tűnt nekem, hogy egy olyan hatalmas szájú harang, mint maga az ég, a sötétségben kongott az univerzumban, egy félelmetes hangon, amely biztosan felébresztette az aludó napokat és a pufók bolygókat, akik a tengelyük körül forogtak...

O individuo levou um dedo á palpebra, e limpando a lagrima que ennevoára um instante o seu olho rutilante:

A férfi ujját a szeméhez emelte, és letörölte a könnyet, ami egy pillanatra elhomályosította a csillogó szemét:

―Pobre Ti-Chin-Fú!...

-Szegény Ti-Chin-Fú!...

―Morreu?

-Meg halt?

―Estava no seu jardim, socegado, armando, para o lançar ao ar, um papagaio de papel, no passatempo honesto d'um Mandarim retirado,―quando o surprehendeu este ti-li-tin da campainha.

-Éppen a kertjében volt, csendben, egy papírpáva készítésén, egy visszavonult mandarin őszinte időtöltésén, - amikor meglepte őt a csengő ez a ti-li-tin hangja.

Agora jaz á beira d'um arroio cantante, todo vestido de sêda amarella, morto, de pança ao ar, sobre a relva verde: e nos braços frios tem o seu papagaio de papel, que parece tão morto como elle.

Most egy éneklő patak mellett fekszik, teljesen selyemruhásan, halottan, a hasán fekve, a zöld füvön: és a hideg karjaiban a papírpáva, amely úgy tűnik, ugyanolyan halott, mint ő maga.

Ámanhã são os funeraes. Que a sabedoria de Confucio, penetrando-o, ajude a bem emigrar a sua alma!

Holnap lesz a temetés. Konfuciusz bölcsessége, belépve a lelkébe, segítse a lelkét a jó helyre jutni!

E o sujeito, erguendo-se, tirou respeitosamente o chapéo, sahiu, com o seu guarda-chuva debaixo do braço.

És a férfi, felállva, tisztelettel lehajtotta a fejét, és kiment, az esernyőt a karja alatt tartva.

Então, ao sentir bater a porta, afigurou-se-me que emergia d'um pesadêlo. Saltei ao corredor. Uma voz jovial fallava com a Madame Marques; e a cancella da escada cerrou-se subtilmente.

Aztán, amikor meghallottam az ajtót bezáródni, úgy tűnt nekem, mintha egy súlyos tárgyat tették volna le. Kirohantam a folyosóra. Egy vidám hang beszélt Marques asszonnyal; és a lépcsőházi ajtó finoman bezárult.

―Quem é que sahiu agora, ó D. Augusta?―perguntei, n'um suor.

- Ki ment ki most, D. Augusta? - kérdeztem verejtékezve.

―Foi o Cabritinha que vai um bocadinho á batota...

- Az volt a Cabritinha, aki elmegy egy kis csalásra...

Voltei ao quarto: tudo lá repousava tranquillo, identico, real. O in-folio ainda estava aberto na pagina temerosa. Reli-a: agora parecia-me apenas a prosa antiquada d'um moralista caturra; cada palavra se tornára como um carvão apagado...

Visszamentem a szobába: minden ott nyugodott csendben, ugyanolyan, valóságos. Az in-folio még mindig nyitva volt a félelmetes oldalon. Újra elolvastam: most csak egy ravasz moralista régimódi prózájának tűnt; minden szó olyan volt, mint egy kihunyt szén...

Deitei-me:―e sonhei que estava longe, para além de Pekin, nas fronteiras da Tartaria, no kìosque d'um convento de Lamas, ouvindo maximas prudentes e suaves que escorriam, com um aroma fino de chá, dos labios de um Buddha vivo.

Lefeküdtem: - és álmodtam, hogy távol vagyok, Pekingen túl, Tartária határain, egy láma kolostor pavilonjában, hallgattam a bölcs és szelíd mondásokat, amelyek a tea finom illatával áradtak ki egy élő Buddha szájából.